ILLIBERÁLIS

Kormányváltás lesz Magyarországon 2025. okt. 24.

Most, hogy tegnap végre a valóságban is megtörtént, aminek meg kellett már történnie — hogy a két legnagyobb hazai politikai tábor, az Orbán Viktor vezette nemzeti, konzervatív, hazaszerető és békepárti, valamint a Magyar Péter vezette szolgalelkű, migránsbefogadó, a nemzeti szuverenitást eladó és feladó, háborúpárti tábor nyilvánosan is összemérte a mozgósító képességét és erejét — ki kell jelentenünk, hogy jövő tavaszra valóban kormányváltás lesz Magyarországon. Mégpedig a hatodik Orbán-kormányt a hetedik váltja majd.

Tudom, a Brüsszelből és az óperenciás tengeren túlról fizetett ellenzéki csicskamédiának, akik már-már Andersen-i meséket szó szerint túlszárnyalva, túllihegve próbálják erőltetett, komcsi–neoliberális, nemzetáruló tempóban fényezni a brüsszelben kinevezett, kutyamentalitású helytartót — minden realitásérzéküket elvesztve — nehéz ezt feldolgozni. A szerkesztőségeikben a szójás lattét szürcsölő, zsíros hajú, lepukkadt pólókban és mackónadrágban ücsörgő, chipsen élő „zombikat” valamiből fizetni kell, de akkor is: hazugsággyáraikban futószalagon, kör-e-maileken körbeadott, nevetségesebbnél nevetségesebb szövegek keringenek. Amiket az online kibertérben döglődő, agyhalott, messiást bűvölő, többezer álprofilt működtető bérrabszolga próbál papagájként, szenzációként tálalni — például azzal, hogy a Békemeneten csak azért voltak annyian, mert CBA-vásárlási utalványokat kaptak — nemcsak szánalmasak, hanem teljesen elrugaszkodtak a valóságtól.

A láthatatlan vietnami és a hazai trollok serege — akik, hála Istennek, a jövő tavasszal nem fognak szavazni a nemlétük miatt — most sem tudtak megjelenni a Hősök terén, de láthatóan a szólásszabadság intézményét, amelyre mindig annyira érzékenyek, ha ők érzik magukat sértve (mint ahogy európai, globalista gazdáik is), két lábbal tiporják: a munkájukat végző jobboldali és közmédia-munkatársakat sem engedték be forgatni a térre.

A rendszerváltás vívmánya, az általuk hirdetett hamis „szeretetország” hamvain égett el, mindenki szeme láttára. Nyugodjon le mindenki: ugyanaz történne (de nem fog), minden demokratikus vívmánnyal, szabadságjoggal és a már meghozott, a nemzet és az itteni emberek — otthont teremtő családok, édesanyák és vállalkozók — javát szolgáló jogszabályokkal és törvényekkel is, ha hatalomra kerülne ez a csőcselék, mely joggal nevezhető Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János szellemi utódjának.

Az, hogy ez a félőrült — vagy tán egészen az — Magyar Péter nevű brüsszeli báb kínjában és megalomániás, önimádó zavarában bejelentette, hogy november elején elindítja a „világ legnagyobb országjárását”, csak erősíti azt a meggyőződésemet, ami már mindenhonnan jól kivehető és látható: hogy egy Forrest Gump nagyságú futóbolonddal van dolgunk. Remélhetőleg ugyanazon európai jogszabályok értelmében, ahogyan a francia bíróság Marine Le Pent is elítélte, a magyar független bíróság is kizárja majd őt a hazai választáson való indulás lehetőségéből. Ugyanis munkahelyére, az Európai Parlamentbe nem jár be dolgozni, miközben jogtalanul, teljesítmény nélkül felvett fizetését és az irodája működtetésére fordított uniós forrásokat a saját pártépítésére és politikai befolyásszerzésre használja fel nyilvánosan — ami jogellenes, ellentétes az európai szabályokkal, és nem mellesleg büntetendő.

Persze pontosan látható, hogy a jelenlegi EU‑vezetés és az őket kiszolgáló neomarxista, „zöld”, neonáci bűnszövetkezet majd megvédi őt, mint ahogy a köztörvényesek védelmét is megszoktuk. Egyelőre — de nem örökké. És a bűnök nem évülnek el.

Hogy ezt elnézik, sőt támogatják a brüsszeli „kutyasétáltató kifutóban” a náci örökséget magukban hordozó gazdái, csak az Európai Unió jelenlegi mély erkölcsi és politikai válságát mutatja.

Orbán Viktor győztes üzenete egyértelmű volt tegnap: „Ukrajnáért mi, magyarok nem fogunk meghalni; Magyarországért fogunk élni.” Nem a háborúért, hanem a békéért. A nemzeti szuverenitás erősítése, a hazaárulással és az ország kiszolgáltatásával szemben.

A dolgok leegyszerűsödtek, mert az egyre apadó, lakatlan „tiszta szigetek” lakói csak az alapszintű és nem túl bonyolult jelszavakból értenek. A papucsállatkák is így fejlődtek. A csőcselék forradalmi sikere elmaradt. Az akasztani vágyás és a vérre, más vérére szomjazó aljas szándékuk azonban megmaradt. Nemcsak az eső mosta fel velük a Hősök tere kövezetét, de a szolgaság és a globalizmus szagától bűzlő szellemi aurájukból lecsepegett „esőlé” is oda folyt be, ahová való: a pesti csatornahálózatba.

És ez még akkor is így van, ha az egész döglődő, tehetségtelen, háborúpárti, véreskezű, korrupt, csaló, hazug, tolvaj európai uniós neomarxista, új­náci slepp másképp próbálja azt az európai polgárokra ráerőltetni. Nekünk, az előző rossz tapasztalatainkból okulva — amelyeket az I. és a II. világháborúban szereztünk — a saját, magyar utunkat kell járnunk: Isten, haza, család — az istentelen, hazátlan, családáruló söpredékkel szemben. Mária népeként, az ő oltalma alatt. Ezer év megmaradása mondatja ezt velünk.

Dicsőség 1956 hőseinek, és megvetés az őket eláruló kommunista gyilkosoknak. A nemzet, ha kell, mindig újra és újra kitermeli magából a hősöket; de ha szükséges, mindig újra és újra elkergeti a hazaáruló, sehonnai bitangokat. Most is így lesz.