LESZ, LESZ, LESZ

Korszakváltás 2024. okt. 8.

Lassan, de biztosan kezdi belakni magát a Magyar Szövetség székházába a szemléletváltás, mely mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egy lépéssel előbbre, és ne hátra fele menjünk.

Még le sem csillapodott, el sem ült az elnökválasztás hangja a kongresszuson, de egyesek már tudni vélték, hogy az új elnök mögött álló kör keze, akik nem feltételek nélkül (mert ilyen felelős közösségi térben nincs), de igenis elvárásokkal és bizalommal indították útjára ezt a küldetését - vagy szolgálatot, ha úgy tetszik - most már gúzsba lesznek kötve, mert az új elnök akármit is csinál, nem illetik őt jogos kritikával, ha arra szükség lesz.

Mindenkit megnyugtatok, és ezt Gubík László is tudja, hogy rossz irány esetében, a szembe szél soha nem maradhat el, és ő erről elsőnek fog értesülni.

Reméljük, erre nem lesz szükség, és ez az optimista variáció. A nem optimista az, hogy ha kellőképpen, kendőzetlenül próbálják meg majd fúrni a hajót, melyen mindnyájan ott ülünk, akkor ezt szóvá fogjuk tenni minden alkalommal.

Egyenlőre erre nincs ok, és illendőségből, meg a barátságok okán is beérkezett üdvözlő táviratok, gratulációk és levelek garmada is arra enged következtetni, a megelőlegezett bizalom meg van az új elnök irányában, és az első megtett intézkedések, megnyilvánulások is azt jelzik, valami kezd megváltozni a hazai politika hangnemében.

Pezsgőt még persze nem kell bontani, mert csak nálunk szokatlan, hogy a fizetésükért egyesek hajlandók dolgozni is. Ami amúgy a normális állapot, csak mondom.

Szokatlan módon az új enökség, elkezdett poiltizálni, és nem várta meg a nem szükséges100 napot sem, bár ezt csak kormányok kapják meg, egyébként teljesen feleslegesen, mert akiről két nap alatt nem bizonyosodik be, hogy alkalmas a feladatára, annak száz napot adni a változásra, teljesen fölösleges.

Hogy lesz mit tenni, lesz kellő politikai motiváció, arról a mindenkori, tehetségtelen, éppen regnáló, lúzer szlovák poltikai közeg bőven gondoskodik, hiszen a szükségszerű (de éppen el is várható) jelenlegi szlovák-magyar barátság – ami főleg az orosz-ukrán háború kapcsán, és az ebből következő, illetve kreált európai álláspontból fakad, és amely mentén ezt a jelenlegi „jó“ jelenlegi kormányközi kapcsolatot a felszínre hozta – tudjuk, nem lesz örök, mint a Csehszlovák-Szovjet barátság, mely szintén örök időkre szólt, és még azon is túl.

Hát, az sem lesz az. Élvezzük ki, mint az októberi napsütést. Ennek jelei már sűrűn mutatkoznak, hiszen Robert Fico, minden eddigi nagy kommunista szónoklatai ellenére, a nemrégen nyélbe ütött Ukrán-Szlovák miniszeterlenöki találkozón csontig behatóan fejezte ki támogatását Ukrajna Európai Uniós csatlakozásának, aminek pont az ellenkezőjét állította eddig.

Persze, hazudott ő már ennél sokkal nagyobbat is, meg fog is, hisz szlovák, ahogy a románok is hajlamosak az átállásra, úgy ez tőlük sem áll távol.

Hogy ettől hány lépésre, vagy hazugságra van a katonai és egyéb támogatás elleni ellenszenvének, vagy hangoztatott ellenállásának a ténye, az hamarosan kiderül. De valószínűleg ez is feloldódik majd a globalista (agy)mosásban, mint a Marx tőkéje iránti elleneszenve, ami, valljuk meg, minden kommunista számára meghatározó.

Mert a perselypénz hangjánál semmi sem csábítóbb. Még a fegyverek zaja sem.

És a pénz csengésének hangját ezek is csak akkor szeretik, ha bevételként csörren a perselyben, és nem kiadásként koppan az adományos bögrében.

Arról, hogy az alapvető élelmiszerek és az energia ára tartósan magasan maradjon Európában, és így persze Szlovákiában is, a hetente Kijevben vigyorogva kérődző globalista tehén, Ursula nincs már Leyyebb, és a más pénzéből bőkezűen adakozó európai közbizonytalanság adminisztrációja gondoskodik. Akik két kézzel szórják az ukrán feneketlen zsákba az adómilliárdjainkat, miközben az európai versenyképesség romokban hever, az emberek és a családok elszegényedése szemmel látható és a kontinenst kétes hátterű, ismeretlen nevű, korú és származási helyű migránshordák tömegei lepik el, hiszen a gazdátlan holmit a tolvaj is ellopja.

És az üres házba mindig akad lakó. Márpedig Európának nincs gazdája, ezt már jól látni bő egy évtizednyi idő óta.

Azt mondják, hogy a világ, és ebben főleg az európai gondolkodásmód, politika, a feje tetejére állt. Ebből egyenes ágon az következik, hogy ami alul volt, az most felülre került.

Magyarul, az alja lett most a föle, mint a fedémesi tejfölnek.

A világ alja, de szó szerint a legalja, vette át az irányítást az emberiség sorsa felett  De ez majd egy követlező, hosszabb írásom tartalma lesz.

Visszatérve a poltikánkban meghirdetett korszakváltáshoz, azt azért el kell mondni, hogy ez bizonyosan nem fog végbemenni a kultúrát, az oktatást, a szakmai szervezeteket, a önkormányzatainkat és az egész társadalmunkat alapvetően érintő problémák megoldása nélkül.

A korszakváltás csak egységesen, a társadalmunk egészét érintve képzelhető el. Hiába szántunk modern traktorokkal, ha nem kerül a földbe minőségi vetőmag. Nincs politikai korszakváltás az emberi gondolkodásban és a nemzeti közössségi mikrotársadalmunk szervezettségében végbe menő, azt érintő korszakváltás nélkül.

Ehhez is ideje lenne már elindítani egy alapos vitát, ha majd a felvidéki magyarság értelmisége is hajlandó lesz végre részt venni ennek alakításában.

Itt lenne az ideje!