A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Lipót körút 1911

Körúti hajnal 2022. ápr. 6.

Az összefogás ellenzéki pártjaitól és némi megmagyarázhatatlan önsanyargatástól vezérelve vasárnap rengeteg belpesti „éttermiségi” ment le vidékre, őrködni a demokrácia felett. Megosztották a fészen, hogy mennek szavazatot számlálni, és kitették az izgulós emojit. Miután megszámolták nekünk az újabb Fidesz kétharmadot, valamikor hajnalban, mint rosszkedvű koboldok – Tóth Árpád után szabadon – érhettek vissza a körúton belülre, és a közösségi médiában rögtön megjelent az egzotikus úti beszámolók egy új műfaja: a szavazatszámláló feljegyzései vidéken…

G. Attilának, akit a Trafóban csak Atkónak hívnak, már nagyon kellett pisilnie. Megfogadta, hogy csak az első olyan választókerületben áll meg, ahol ellenzéki győzelem született, ezért egészen Pestig kellett jönnie. A McDrive fényei sápadtnak tűntek a hajnali derengésben, a Fresh Double McMuffinja és a kókuszos Choko Frappéja sem ízlett igazán. Borzalmas, sőt, szörnyű napja volt a vidéki bunkók közt, akikről még az eligazításon megmondták, akkora parasztok, hogy a Playstation-ön is disznóölést játszanak.

A szavazókörzet a helyi óvodában volt. Észre sem vette, hogy milyen gyönyörűen van felújítva. Mikor belépett, csak az tűnt fel, hogy a falra festett Hófehérke túl fehér, a törpék pedig túl kicsik. Egészen leplezetlen és kirekesztő bodyshaming, jegyezte meg magában. A polgármester amúgy szívélyesen fogadta, persze közel sem volt olyan magas és vékony, mint Budapesten.

A szavazókörzeti kollégáival megismerkedve hamar kiderült, hogy az igazi hírek nem igazán érkeznek le vidékre, csak a kormánypropaganda. Például fogalmuk sem volt arról, hogy kicsoda Bödőcs vagy Pottyondi Edina, de szemmel láthatóan fontos volt számukra a családjuk, a munkájuk, a gyerekeik, a biztonságuk, a boldogulásuk. Teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy a lakájmédia propagandája teljesen átmosta az agyukat és ostorral váltják a két állami csatornát a tévéjükön. Aminek persze háttal ülnek, mert azt hiszik, hogy a falra vetíti a képet.

Bezzeg Pesten… 

A haverok a romkocsmákból vagy a bisztrókból, akikkel a Szigeten ugrálva lehet üvölteni a Kispál és a Borz dalát, miszerint egy „leszedált ország tapsolgat a szarnak”? Lent a füvet sem szívják, inkább kaszálják. Az ismerősei a színház aulájában, akikkel össze lehet kacsintani egy Alföldi darab szünetében egy Aperol Spritz mellett, eltartott kisujjal…

Hát Pestig kell jönni, hogy egy kis friss levegőt szívjon az ember?

Szomorúan nézett végig az aszfalt szennyén, ahol fejjel lefelé hevertek a Csak felfelé! táblák.

A sok bunkó parasztja, hát nem eldöntötték nekünk a választásokat? Pedig még biopiacuk sincs, vazeg!

(Molnár Miklós, nyitókép: Wikipédia)