CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Kovács Balázs a népszámlálásról: „A derűlátás órája akkor jön el, ha a fogyatkozó trend egyszer megfordul. Minden más önbecsapás. 2022. jan. 25.

Hajtman Gábor Kovács Balázzsal, a magyar szervezetek népszámlálási kampányának a koordinátorával készített interjút a Ma7-re. Szóba kerültek a népszámlálás adatai, az okok, valamint politikai lecsapódása is. Szemlénk. 

Az első kérdésre, miszerint milyenek a reakciói a népszámlálási adatokra, Kovács Balázs úgy válaszol, kjét végletet tud elképzelni, ami az emberekben lejátszódik: „végzetes letargiába esés az egyik oldalról, megalapozatlan optimizmus a másikról. A 2001-es és a 2011-es népszámlálási eredmények kihirdetésekor hajlamosak voltunk az előbbi hibába esni, most pedig mintha az utóbbit követnénk el, mondván, hogy a magyarok száma »mindössze« kétezer fővel csökkent.”

Kovács kiemeli, hogy mindennek ellenére a maguakt magyar anyanyelvűként meghatározók 508 ezerről 462 ezerre csökkent. 

„Ennek fényében végképp nem értem, miért szólna bárki is az »óvatos optimizmus« hangján. A derűlátás órája akkor jön el, ha a fogyatkozó trend egyszer megfordul. Minden más önbecsapás.” 

A csökkenést a népszámlálási kampány koordinátora három okra vezeti vissza: a nemzetiségváltás, a természetes fogyás és az elvándorlás. 

A beszélgetés során szóba került a kettős nemzetiség intézménye is, amivel a vártnál kevesebben éltek, így nem hozta meg a nagy áttörést. Kovács kifejtette, hogy a várthoz képest valóban kevesebben éltek a lehetőséggel, azonban azt a harmincnégyezer embert, aki mégis, nem lehet kis csoportként kezelni. „Az is feltételezhető, hogy a szlovák nemzetiségét második helyen megjelölő 55 ezres csoporton belül a magyarok kisebb arányt tesznek ki, de a pontos számot még nem közölték.”

Hozzátette, sokan nem is tudtak mit kezdeni ezzel a rubrikával, mert a legtöbben a nemzetiségről kizárólagosan gondolkodnak. 

Kovács Balázs jó hírnek nevezte, hogy nem jelentek meg százezrével „statisztikai szlovákok” a magyarlakta régiókban, hiszen ez „alapjaiban ásta volna alá a kisebbségi jogok bővítésére irányuló törekvéseket.”

A népszámlálást megelőzően többen – így például Ravasz Ábel – pártolták a kettős nemzetiség megjelölésének lehetőségét, hiszen így „több nagyvárost lehet megtartani”. Kovács elmondta, „ha a nyelvi jogok lehetővé tételéhez szükséges küszöbhöz hozzá tudjuk adni a magukat egy második nemzetiséghez soroló polgárokat, kétségkívül javítunk a helyzeten.” Hozzátette viszont, hogy nem sokat lehetett tudni a kettős nezmetiség intézményéről a népszámlálás előtt, így a legjobb hozzáállás volt a magyarság első nemzetiségként való megjelölése. 

Felmerült a beszélgetés során, hogy nagyon kevés roma vallotta meg származását még úgy is, hogy két nemzetiséget jelölhettek meg. Ötvenegyezerrel lett több cigány ember az országban, visoznt az elsődleges magukat romának vallók száma a felére csökkent a tíz évvel ezelőttihez képest. „Ez sem új elem és tanulságként talán azt kellene belőle levonnunk, hogy a magyarsághoz kötődő romákra most már tényleg ideje lenne tisztességgel odafigyelnünk.”

A beszélgetés végén Kovács rátért a népszámlálás eredményeinek politikai vonzataira is. „Akárhogy is nézem, itt van egy, az elmúlás felé sodródó közösség, aminek a vezetői azon versenyeznek, hogy kinek az »érdeme«, hogy lassult a magyarság fogyásának üteme. Ez egy vesztes mentalitás, amitől egész egyszerűen meg kell szabadulnunk.” 

Majd úgy folytatja, az elszlovákosodás mozgatórugója a magyarok egyenlőtlen jogi státusza. „Legyen verseny a felvidéki érdekérvényesítésen belül, de a verseny tárgya ne a felelősség áthárítása legyen, hanem az, ki mennyivel járul hozzá a magyarok Szlovákián belüli egyenlőségéhez!”

(Ma7)