POSTALÁDA

Kovács Péter: Nem mindegy, ki képvisel! 2024. febr. 20.

Az, hogy a felvidéki magyar közösség képviselőjének helye van a köztársaságielnök-jelöltek közt, számomra nem kérdés. Hogy Forró Krisztián-e a legmegfelelőbb jelölt, arra legkésőbb a márciusi választásokon fény derül. Viszont azt őszintén merem remélni, hogy egy, a közösségünk számára megalázó eredmény esetén az elnök úr levonja a megfelelő következtetéseket, és politikai felelősséget vállal. Ugyanis a Magyar Szövetség pártelnökeként a párt, valamint a közösség tekintélyével játszik. 

Helyzete több okból kifolyólag sem túl reménykeltő. Az eddigi kampányüzenetek felszínesek, nem igazán volt képes tömegek megszólítására. Az elnöki harc – a parlamenti választásokhoz hasonlóan – vélhetően ideológiai meggyőződések mentén fog folyni: 

brüsszelita vs. szuverenista, progresszív vs. konzervatív szembenállás várható. 

Ezekben a kérdésekben Forró Krisztián ez idáig ritkán foglalt állást. Az is tény, hogy egy személyben egy köztársaságielnök-jelölti kampányt lehetetlen végigtolni. Kellenek társak, húzóemberek, akik támogatják ebben. Kíváncsiságból megnéztem 4-5 ismertebb név Facebook-profilját a Szövetség országos elnökségéből. 

Az eredmény kiábrándító: SENKI nem állt az elnök kampánya mögé,

egyetlen, a köztársaságielnök-jelöltünk kampányát segítő posztot nem találtam. 

Továbbá az is nehezíti a helyzetet, hogy a helyi szervezetek tagjai kezdenek kiábrándulni a párt működéséből. Hogy álljon fel az országos elnökség? Kik legyenek a részei? Jelöltesse e magát a pártelnök köztársasági elnöknek? Az ilyen és hasonló kérdésekben senki nem kíváncsi az egyszeri párttag véleményére. 

A kampányban való részvétel, vagy épp az aláírások gyűjtése viszont alapvető elvárás.

Mindent összevetve a személyes véleményem az, hogy a nagy rizikófaktor és a mérsékelt támogatottság miatt nem feltétlenül Forró Krisztán a legmegfelelőbb köztársaságielnök-jelölt a felvidéki magyar közösség berkeiből. Valószínűleg egy köztiszteletben álló, politikai párthoz nem köthető, jelenleg semmilyen tisztséget nem viselő személlyel jobban járnánk.

Sajnos a fent taglalt eset nem egyedi. Számomra a legutóbbi 15 év legfájóbb tanulsága éppen az, hogy gyakran nem a lehető legmegfelelőbb személy került a „szónoki emelvényre”. A felvidéki magyar közélet fellendülésének talán épp az lehet az egyik kulcsa, ha minden fontos pozícióba az arra leginkább méltó, legtehetségesebb személy kerül.

Jobb lenne, ha például az az értékmentő történész, aki vélhetően egymaga többet tett a felvidéki történelmi emlékek megmentéséért, mint kis túlzással a rendszerváltás óta bárki más, semmitmondó politizálás helyett visszatérne az értékmentéshez, ha a felettébb tehetséges énekesnők tampongyűjtés – ergo szavazatgyűjtés – helyett a színpadi produkciójuk csiszolására koncentrálnának, illetve azok a liberális politikai elemzők, akiknek a politikacsináláshoz a legkisebb tehetségük sincs, inkább ízléses elemzésekkel tennék szebbé napjainkat. 

(Félreértés ne essék, semmi bajom a tampongyűjtéssel. Amennyiben azt egy arra hivatott szervezet teszi. Egy politikusnak inkább az lenne a feladata, hogy ne legyenek tamponadományokra szoruló nők. A mélyszegénység felszámolásának elősegítésére viszont egy többdiplomás, nemzetközi pénzügyekben is jártas közgazdász-szakember némileg esélyesebb.)

Ellenben a pártszékházat jó lenne megtölteni olyan elmékkel, akiknek van affinitásuk kifinomult, magasröptű válaszok megfogalmazására az embereket leginkább foglalkoztató társadalmi kérdéseket illetően. Például aki képes a következőhöz hasonló gondolatokat papírra vetni:

„Ami pedig a programalapú gondolkodást illeti, az én szememben ez a valami egy tudatos fellépés lenne egy gyermekvállalást és vidéki otthonteremtést támogató felvidéki alap mellett, egy keresztényszociális társadalmi program meghirdetése a fiatalok és a közösségi életből kiszakadó magyarok felkarolására, a szlovák államigazgatás átalakításának terve a regionalizmus elve mentén, egy önkormányzati szövetség a bástyáink jogaink kiteljesítésére és önmagunk bátor meghatározása a legközépeurópaibb közösségként – Esterházyval és Máraival a sorainkban mégis ki merne ellenkezni?” (részlet Gubík László az államalapítás ünnepén tartott beszédéből, Ipolyság - 2022)

vagy adott esetben imigyen fogalmaz:

„a közösség lelke mindig fontosabb, mint a színlelt egysége, mert az egységben nem feltétlen van tartalom, az lehet üres hatalomtechnikai konstrukció is, viszont a megfelelő lelkiségből bármikor újra kovácsolható egy ütőképes egység” (Gubík László - a komáromi nagygyűlés 30. évfordulója)

az lassan akár a politikai nagyszínpadon is kezdhetne valamit magával.

Vannak azonban biztató jelek is. Példának okáért a legmegfelelőbb helyre került az újonnan kinevezett kormánybiztos, Horony Ákos. 

Nála felkészültebb, elhivatottabb szakpolitikus aligha kerülhetett volna a kormánybiztosi posztra. 

Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban annál, hogy igen rövid idő alatt többet ért el, mint amennyit elődje több éves regnálása alatt!

Kovács Péter