MAGYAR KÁRTYA

Közölték, hogy nem tudják azonosítani a magyarul írt szállítási címet, de a csomag mégis megérkezett 2024. febr. 23.

Méry János, somorjai önkormányzati képviselő nem szenved megfelelési kényszerben, példamutatóan kiáll jogainkért. A MA7 portálon megjelent történetét szemléztük.  

Közölték, hogy nem tudják azonosítani a magyarul írt szállítási címet, de a csomag mégis megérkezett

A cég először kikérte magának, majd mégis elfogadta, hogy a megrendelésen magyarul szerepelt a cím.

Bizonyára a kedves olvasó is rengeteg dolgot rendel az internetről, sőt ha jól sejtem, gyakran fordul elő sokunkkal, hogy nemcsak azt rendeljük, amire szükségünk van, hanem ahogy mondani szokás, minden mást is.

Nincs ez másként azokkal sem, akik a könyvek szerelmesei, hiszen a világhálón rengeteg lehetőség kínálkozik azok számára, akik legszívesebben az utolsó filléreiket is könyvekre költenék. Bevallom, ez velem is gyakran megesik, bár igyekszem ellenállni a függőségemnek, de ez nem sikerül mindig.

Így volt ez akkor is, amikor Dival Kornél: Magyarország művészeti emlékei c. könyvre lettem figyelmes, így egyből rá is kattintottam az antikvárium online felületére, azzal, hogy az összeget majd a csomagküldő szolgálatnak fogom kifizetni, miután kihozták.

Pár órával később, már érkezett is egy „kedves” levél az antikváriumból, mely így szólt.

„Dobrý deň, ďakujeme za objednávku. Bohužiaľ však nevieme identifikovať dodaciu adresu. Prosím napíšte adresu po slovensky.

Prajem uspesny den 😊”

Magyarra fordítva röviden annyi, hogy köszönik a megrendelést, viszont sajnálattal jelzik, hogy nem tudják azonosítani a szállítási címet, ezért azt kérik, hogy írjam le szlovákul.

Persze nekem sem kellett több, válaszoltam is nekik abban a szellemben, nehogy már ők fogják nekem megmondani, hogyan használjam a lakhelyem megnevezését, hiszen annak magyar és szlovák neve is van:

Dobrý deň prajem.
Čudujem sa, lebo je tam smerovacie číslo, a podľa toho sa dá identifikovať mesto, kde bývam. My to používame po maďarsky, a pri každej objednávke používam to tak. A zatiaľ to bolo vždy v poriadku. Dúfam, že ani pre vás nebude to prekážkou.”

Tehát leírtam, hogy csodálkozom ezen, mármint, hogy nem tudják azonosítani a címet, hiszen a leiratban szerepel az irányítószám, és ez alapján gond nélkül ki lehet deríteni, milyen városról van szó. Mi a címet magyarul szoktuk használni és én minden megrendelésnél így használom. S mivelhogy eddig mindig minden rendben volt, bízom benne, hogy ez önöknek sem jelent majd gondot.

Erre az üzenetre már nem érkezett válasz, viszont hamarosan kaptam egy üzenetet, melyben jelezték, hogy a könyvet átadták a csomagküldő szolgálatnak, akik pár napra rá már ki is szállították a könyvet.

Ez az eset is mutatja, néha nem kell nagy dolgokat tenni, csak meg kell próbálni vállalni, hogy kik is vagyunk, s kitartani az mellett folyamatosan. S akkor úgy, mint ahogy itt is, meg lesz az eredménye.

S hogy miért fontos, hogy ragaszkodjunk ahhoz, hogy magyarul használjuk településeink, utcáink megnevezését? Mert mi magyarok magunk vagyunk a nyelvünk és a kultúránk. Ha hagyjuk, hogy másodrangúnak, kevésbé fontosnak, esetleg szégyellnivalónak állítsák be, akkor vesztettünk.

Tehát e pár sor lényege az, hogy ne hagyjuk elveszni, eljelentékteleníteni vagy elnyomni édes magyar anyanyelvünket, hanem ellenkezőleg: ahol tudjuk, használjuk, műveljük és legyünk büszkék rá!

Forrás: Ma7.sk