CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Králik Róbert: Az ideológiai ellentéten bukik meg a frigy nem máson! 2023. ápr. 22.

Egyre nagyobb az esélye annak, hogy válás lesz a reményteljesen indult szövetségesi frigy vége. A kérdés már csak az, hogy hangos válás lesz-e, amolyan fájdalmas vagy csendes, úriemberekhez méltó.

De miért is muszáj válni ilyen rövid együttlét után? Nyilván egyrészt azért, mert már a legelején is gyanakvással tekintettek egymásra a felek. Meg is köttetett a házassági szerződés. Másrészt meg - mitagadás - eleve nem egy szerelemi házasságnak indult a történet. Mindkét félnek múltja volt. Az egyik ráadásul már korábban is elcsábult, elhagyta a pár(t)ját.

Azaz inkább csak amolyan érdekházasság volt ez. Ráadásul menet közben kiderült, hogy a közös érdek sem bizonyult eléggé erős kapocsnak, na meg az is, hogy az előre gondoltnál is kevésbé szeretik egymást a felek. És hát, így fenntartani egy házasságot nagyon nehéz. Ráadásul az esti, nem éppen gyertyafényes, romantikus vacsora melletti beszélgetéseknél az is kiderült, hogy a világról szinte mindenben mást és mást gondolnak.

Ahogy a vicces mondás is tartja, hogy is egyezhetne meg egy férfi és egy nő, hiszen mindkettő mást akar. A nő férfit, a férfi pedig nőt.

Ez valahogy hasonlóképp a volt a két ideológiai világot képviselő házastárs (de inkább csak lakótárs, mert bárminemű közeledésre nemigen került sor) között is.

Amolyan Világok Harca volt ez. És a szakítás oka is elsősorban ebben keresendő. Nem másban!

Az MKP DNS-ében a patrióta, konzervatív, keresztény értékrend dominál, míg a Híd-nál a neoliberális, újmarxista, atlantista, háborúpárti álláspont.

Az ilyen ellentéteket pedig azonos nevezőre hozni olyan, mintha az olajat próbálnánk vizzel vegyíteni.

Azaz nyilvánvaló, hogy ez a politikai projekt az első bátortalan kézfogó perceitől kezdve kudarcra volt ítélve.

Az Összefogás szerepe e frigyben amolyan nem kívánt gyereké volt. Megtartották, de nem igazán szerették. Ami pedig az értékrendjét illeti, az olyan volt, mint egy kamaszé. Kiforratlan. Persze leginkább a momentumos példaképére hajazott.

Most majd jön a dilemma, hogy a válás után kinél marad a "gyerek".

Tehát nem a külső csábítók, a rosszakarók, vagy a kedvezőtlen körülmények miatt futott ez a hajó zátonyra, hanem a belső feszültség, a két fél közötti kibékíthetetlen ideológiai ellentét miatt.

Egyszerűbben fogalmazva, Orbán Viktor miatt.

Persze nem (csak) a személye miatt. Igaz, az is megosztotta a feleket, hiszen az egyik felnéz rá, a másik pedig inkább csak lenézi, de leginkább az orbáni illiberális politika miatt.

Az általa képviselt értékrend miatt. Amit az egyik fél oszt, másik pedig emiatt megoszt.

Mert számára elfogadhatatlan a béke pártján állás. Az, hogy nem öntünk olajat a tűzre, nem küldünk fegyvert oda, ahol emiatt civilek szenvednek. Ahol gyakorlatilag emiatt megszűnik egy ország.

Hanem vakon és szolgamód szajkózzuk azt, amit az unió fejesei mondanak és követjük őket tűzön vízen át, akkor is, ha az tönkretesz nemcsak bennünket, de az egész európai jóvilágot is, amiért mi is oly sokat áldoztunk.

Feladtuk önállóságunk, önrendelkezésünk és piacunk nagy részét.

Ilyen helyzetben tehát, ha ez a két fél nem tud gyakorlatilag semmiben megegyezni, ha a közös lét csak parttalan vita és durva veszekedés, ha állandóan csak ordibálnak egymással, akkor bizony jobb, ha az útjaik elválnak.

Ha mindenki megy a maga által megszabott irányba.

Az MKP a patrióta, keresztény (keresztyén), konzervatív, nemzeti, etnikai politizálás irányába Gyimesi Györggyel és másokkal együtt, akik ezt az értékrendet vallják. Magyar Szövetségként.

Azok pedig, akik az atlantista, mainstream politikát látják üdvözítőnek, vegyék az irányt az idézőjeles szlovák DEMOKRATÁK felé.

Kövessék a belső HANGot a PROGRESSZÍVEK felé.

Ha ezt az utat jelölték ki saját maguknak, menjenek!

Hiszen ezzel a lépéssel azt is nyilvánvalóvá teszik mindenki számára, hogy ők már nem hisznek az etnikai politizálásban.

Helyette az aktivizmust választják.

Ha pedig így van, márpedig így van, akkor tényleg jobb, ha elválnak egymástól. A felek és az utak.

Nekik könnyebb lesz gazdatestet találni, amely beviszi őket a várdombi "Kánaánba", vagy legalább az államhatalmi adminisztrációba.

A Magyar Szövetségnek így sajnos nem marad más lehetősége, csak egyedül belevágni és megpróbálni valahogy, nagy nehézségek és rengeteg munka árán, átlépni azt a bűvös ötszázalékos küszöböt.

Hajrá, Magyar Szövetség! Hajrá, felvidéki magyarok!