ILLIBERÁLIS

Králik Robi: Én már tudom, hogy kiket fogok karikázni 2024. máj. 15.

A nyitóképen a saját portámra, sajátkezűleg kihelyezett billboard látható.

Természetesen ingyen, ahogy az előző választások előtt is.

Az óriásplakáton két jelölt arcképe látható.

Amikor a párt megkeresett azzal, hogy hajlandó vagyok-e kitenni az EP-s óriásplakátot is, természetesen igennel válaszoltam. De azzal a feltétellel, hogy ez a két ember lesz a billboardon.

El is mondom, hogy miért. Ahogy azt is, hogy miért nem a két komáromi illetőségű jelölt van az óriásplakáton.

Én úgy gondolom, hogy a 3-as sorszámú jelöltnek nem az EP-ben lenne a helye.

Egyrészt azért, mert amit civil vonalon, környezetvédelem és értékőrzés kapcsán itthon végez, az túl fontos ahhoz, hogy ezt a munkát az EP miatt feladja. Illetve, hogy az ideje meghatározó részét a politikára pazarolja.

A másik ok pedig az, hogy az europarlamenti kampány és főleg az ottani politizálás egyöntetű kell, legyen!

Ezért olyan alelnök, aki részt vett a liberális és progresszív pártok által a szuverenista kormány ellen szervezett tüntetésen, nem feltétlenül gondolom úgy, hogy száz százalékban azt az irányvonalat képviselné az Európai Parlamentben, amit például az a két ember, aki az általam kihegyezett billboardon látható.

Az ilyen bevezető után talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy én ezt a két embert fogom majd karikázni is.

Az egyes számot viselő urat azért, mert egy nagy tapasztalattal bíró, a dolgokat reálisan látó, és a szélsőségek irányába nem túlságosan kilengő emberről van szó. Aki miatt, én úgy gondolom, hogy nem fog kelleni szégyenkeznünk az európai porondon sem.

A másik az ötös számú jelölt. Őt egyrészt azért fogom szavazatommal megtámogatni, mert komáromi MKP-elnökként a Szövetség megalakulása előtt neki adtam át a helyi pártvezetés stafétáját. Másrészt pedig azért, mert egy olyan városunkba költözött fiatalemberről van szó, aki nem külföldön szeretett volna karriert építeni, hanem itthon. Itt Komáromban. Itt telepedett le vélhetően véglegesen városunkban a családjával együtt, és ifjú kora ellenére kellően konzervatív értékrenddel bír és elég ambiciózus is ahhoz, hogy a jövőben egyfajta záloga legyen a párt további működésének és annak a politikai irányvonalnak, amit a komáromi MKP-keménymag képviselt több évtizeden keresztül.

Mindezek ellenére én továbbra is úgy gondolom, ahogy a Gyimesi Gyurival készített podcast-beszélgetésben is mondtam, hogy - pesszimista alkat lévén - sajnos csak 4% körüli eredményt fog a pártunk elérni. A várhatóan magas országos részvétel miatt.

Természetesen azzal, hogy nagyon szeretném ha nem lenne igazam, és a párt átlépné az öt százalékos határt. És azt ez egy áhított mandátumot.

A kettő szerintem teljesen irreális, de ha legalább az az egy mandátum meglenne, akkor talán úgy jöhetne ki a Magyar Szövetség ebből a választási maratonból, hogy a végső szájíz nem lenne annyira keserű, mint eddig. És talán a jövőre nézve, az EP-választások után esedékes tisztújítás kapcsán sem fenyegetne valami nagyon-nagyon vészjósló forgatókönyv.

Mert az egyik jelölt, és megint csak nem fogom megnevezni őt, olyan agresszív kampányt folytat, ami túlzottan egyéni, hiszen szemmel láthatóan eltér a pártbeli vizuális fősodortól, aminek vélhetően a karikamaximalizálás a célja.

A sok karika pedig szilárd alap lehet ahhoz, hogy végül ez az ember álljon - némi külső, a Tündérkert felől fújdogáló hátszéllel segítve - elnökként a párt élére.

Nem akarok vészmadár lenni, de ha ez a forgatókönyv megvalósulna, az nagyjából a párt végét jelentené.

Mert azok az ideálok, amelyekre a 2007 utáni MKP-t alapoztuk, nagyjából szertefoszlanának. Lenne újra egy 1994-2007 közötti MKP-nk. Minden negatívumával együtt, amelyek végül az akkori pártszakadáshoz vezettek.

Akkor gyakorlatilag megint ott lennénk, ahol a part szakad. Meg a párt szakad. Mert szakadna, az tuti!

A "köménymag" szinte biztosan agyőt intene a méginkább cukisodó, újkádéhásodó maszövinek.