CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Kupi lenne a Szövi? 2023. okt. 11.

Ritkán ragoz félre, de most sikerült neki ez is, de ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy szavaival elkezdte destabilizálni a pártot.

Ha a destabilizációs kísérlet részéről arra irányul, hogy ha "hibernáltakat" kipaterolják a kongresszusi küldöttek a pártból, akkor ez a törekvése dicséretes. De ha nem (sajnos ez a valószínűbb), és ha ez bomlasztási igyekezet az MKP törzsbázisára irányul, akkor ez az egész, a kupis hasonlattal felerősített akció, egy alantas kavarás. Egy mediális (szín)játék.

Akkor bizony simán megállja a helyét az a korábbi feltételezés, hogy "gyégyé" azért jött, vagy azért küldték, hogy véget vessen nemcsak az etnikai parlamenti politizálásnak, de, hogy az utolsó etnikai pártot is szétverje, majd teátrálisan megkönnyezve eltemesse.

Ezen kijelentéseivel ez a gyászmumka úgy tűnik, el is kezdődött.

A párt iránti bizalmat így már most sikerült nagy nyilvánosság előtt lenulláznia. A billegőket végérvényesen elfordítania a parttól, azon magyaroknak pedig, akik már korábban - vagy a mostani választásokon - szlovák pártokra szavaztak, lelkiismereti feloldozással szolgálni.

Mintha ezt a "mindegy milyen nemzetiségű a pék, ha jó kenyeret süt"-féle bugári narratíva kapcsán egyszer már megtapasztaltuk volna...

Ami pedig az érvelését illeti, hogy a régi struktúrák, a helyi erős emberek és holdudvaraik a gátja a sikernek, meg annak, hogy új, elszánt és tettrekész emberek jöjjenek a helyükre, nos ez is csak álszent csúsztatás.

Persze nem vagyok egy dínóvédő, de akiket kikezdett, pont ők azok az emberek, akik a legnehezebb, legkilátástalanabb időkben is kitartottak a párt mellett.

Akkor is, amikor a "tettrekészek" a könnyebb és "szexisebb" független, illetve "öfös" utat választották ugródeszkának.

Abban persze igaza lehet, hogy akadhatnak olyan helyi pártszervezetek, amelyeket régóta vezet ugyanazon társaság, adott esetben családi klán (nevezzük pejoratívan klikknek), de azt talán ő is tudja, tapasztalta, hogy a megénekelt "új és lelkes" emberek nem állnak tömött sorokban a pártirodák előtt.

A politika és a politikus szitokszó lett.

Ha jönnének nagy számban, akkor simán - és demokratikus keretek között - leválthatnák a régi gárdát.

De nem. Inkább rombolnak. Szétverve így azt is, ami még működik, azon bástyákat is, amik még állnak.

Köszönhetően az ilyen televíziós megnyilatkozásoknak is. Sajnos.

A túlzott ambíció persze olykor meggondolatlan tettekbe is belehajthatja az opportunista politikust, de azt azért észre kellene vennie, hogy ezzel maga alatt is vágja az ágat.

Feltéve, ha még a magyar politikai sorsközösség tagjaként definiálja magát.

Hiszen azt mindenki tudja - aki volt már hagyományos néppárt tagja -, hogy minden pártban van hierarchia, vannak lépcsőfokok. És ezt a hierarchiát nem lehet, illetve nem lenne szabad, kívülről megbontani. Ez a hierarchia egy demokratikus, belső kiválasztási rendszeren alapul, és elképzelhető, hogy vannak helyi klikkek, sőt még helyi szervezeteken belüli klikkek is, de a párt nyitott!

Senki nem gátol senkit abban, hogy belépjen és teljes jogú tagja legyen a pártnak. Ráadásul már párttagsági díj sincs, sőt semmilyen jogi megkötés, mint ahogy régen volt, amikor a tagságnak szavaznia kellett a az új jövevény befogadásáról.

Azt is csak akkor lehetett, ha valamelyik tag erkölcsi és politikai felelősséget vállalt az új tagjelöltért.

Manapság ilyen nincs. Úgyhogy nem állja meg a helyét az a kijelentése, hogy helyi kiskirályok nem engedik érvényesülni az ügyesebb, törekvő (sok esetben inkább csak törtető) fiatalokat (vagy nem fiatalokat).

Úgyhogy ezen kijelentései leginkább a párt nem ismeréséből és - kövezzenek meg érte! - véleményem szerint a személyes sikertelenség frusztrációja által gerjesztett bosszúból fakadnak.