VÖRÖS PROSZTÓ

Legitimált fehérgyűlölet 2021. dec. 16.

Zadie Smith idén megjelent karantén-ihlette esszégyűjteményében helyet kapott egy olyan szöveg is, nevezetesen A megvetés mint vírus című, amely nyíltan legitimálja a fehérgyűlöletet, és párhuzamot von a megvetés és a koronavírus között.

Zadie Smith 1975-ben született Londonban angol apától és jamaicai anyától. Első regénye, a Fehér fogak 2000-ben jelent meg, 2010 óta professzor a New York University-n. Saját bevallása szerint szentimentális humanista. Ennek az önmeghatározásnak az elemzése is megérne egy cikket, hogy vajon mire gondolhatott az író, főleg, hogy ezt a szövegét is úgy zárja, hogy már abban sem tud hinni, hogy a megvetés az afroamerikaiakkal szemben megszűnhet, tehát már a meghatározás első fele meg is bukott. Humanizmusa meg ott kezd sántítani, hogy számára a fehér bőrű emberek mind bűnösök, eredendően rosszak és mindet el kell ítélni…

De érjünk vissza az esszére. Zadie Smith azt írja, hogy a megvetés olyan, mint a vírus és halálosabb, mint a gyűlölet. (Zárójelben jegyezném csak meg, hogy ezt a kijelentést követően próbáljunk meg nem gondolni azokra a tömegekre, akiket a huszadik században koncentrációs-, illetve gulag táborokban végezték a gyűlölet nevében.) Az esszében teljes kórtörténetet kapunk. Az első beteg, a zéró paciens négyszáz évvel ezelőtt állt az első rabszolga hajó fedélzetén. A professzor asszonynak ajánlom, hogy hagyja el a Kreatívírás Tanszéket, és látogasson el néhány történelemórára, nézzen utána a rabszolgaság történetének, a görög városállamok működésének, vagy azoknak a régészeti leleteknek, ahol a homo sapiens sapiens kiirtotta a neadner-völgyit, mert egy kissé másképp volt. Véleménye szerint az első beteg, amikor 

lenézett a fedélközbe izzadó, vérző, nyöszörgő embermasszára, és visszamodellezett egy érzést – a megvetést – egy olyan helyzetből, melyet ő maga, a beteg állított elő. 

Ezt követően azért feloldozza a bűnösöket, hiszen „komolyan hiszem, hogy sok ember nincs is tudatában, hogy hordozza a vírust…”, tehát azért ne akasszuk fel magunkat rögtön, csak gondolkozzunk el életünkről, érzéseinkről.

Az írónőtől az esszében kapunk egy pontos esetleírást, hogy hogyan is működik ez vírus. A konkrét eset George Floyd halálának története, egy kicsit más szempontból, mint ahogy hozzánk eljutott. Itt azért Zadie Smith tolla egy pillanatra meglódul, mert azt írja, hogy „Nagyon kell gyűlölni egy embert ahhoz, hogy addig térdelj a nyakán, amíg meg nem hal, tömeg és kamera előtt, tudva, hogy ez minden bizonnyal jár majd bizonyos következményekkel az életedre nézve” – tehát itt már nem a megvetés vírusa az elkövető. A következő mondatában viszont már egyértelműen legitimálja a fehérek elleni agressziót, itt írja le először, hogy a vírus betegei fehérek:

Vagy egészen biztosnak kell lenned benne, hogy immunis vagy a nyájtól – egy fehér bőrű rendőr persze történelmileg elég biztonságosan bazírozhat erre.

Itt az immunitást úgy kell érteni, hogy mentesül a következményektől. De a vírus igazi áldozata az a bolti eladó, aki betelefonál a rendőrségre és azt mondja, hogy egy fekete az elkövető, mivel ezzel a kijelentésével adott módot arra, hogy a rendőr szabad utat engedjen az indulatainak. Az írónő úgy véli, hogy a megvetés nyilvánvaló jele, hogy a személyleírásnál olyanokat mondunk, hogy fekete, latinó, vagy hontalan, drogos, mivel ezzel mi mind a megvetésünket manifesztáljuk. 

Zadie Smith szerint ha szükséges, hogy egy embert azonosítsanak a rendőrök, ha pontos személyleírást kell adnunk egy elkövetőről, nem szükséges elmondanunk a leírásban a bőrszínt, vagyis a rasszt. Képzeljük el, ha innentől kezdve a személyleírásokba ilyen információk nem kerülhetnének bele, vajon mennyi gyilkost, erőszaktevőt sikerülne rács mögé juttatni?

A szög a zsákból viszont a szöveg végén bújik ki igazán. Itt hirtelen már nem fehérekről és afroamerikaiakról van szó, hanem a társadalmi egyenlőtlenségekről, elsősorban gazdasági szempontból. Mivel véleménye szerint itt van gond igazán: „…ennek a vírusnak a DNS-e alapjában gazdasági”, továbbá: „ha a vírus által létrehozott egyenlőtlenségek valaha elhagynának bennünket, Amerika szélsőségei elhalványulnának. (…) Nem lenne túl sok olyan ember, aki milliárdokban méri vagyonát, és túl sok olyan, aki máról holnapra él.” 

És meg is érkeztünk a kommunizmus dicső eszméjéhez, a vagyoni egyenlőségéhez.

Tehát egy rövidke esszé során eljutottunk odáig, hogy itt nincsen szó semmiféle „szentimentális humanizmusról”, itt kőkemény kommunizmusról van szó, egy jó adag fehérgyűlölettel, elnézést, megvetéssel. Gondoljuk el egy pillanatra, hogy milyen lesz hamarosan az Amerikai Egyesült Államok, ha ilyen oktatók vannak a katedrán, akik ennyire szépen be tudják csomagolni a kommunizmust, és azt nagy tömegeknek terjeszthetik „humanizmusnak” álcázva. Ezek után nyugodtan vágjanak hozzám egy ösztöndíjat a New York Egyetemre, inkább köszönöm, de nem kérem.

Képek forrásai: pexels.com, wikipedia, moly.hu