MAGYAR KÁRTYA

Lehet, hogy éppen most engedtünk el egy történelmi lehetőséget - Zsapka Attila írása 2026. szept. 4.

Szigorúan szubjektív, laikus vélemény!

Én hiszek abban, hogy egy ország jövőjét nemcsak az határozza meg, hogy mennyi pénze van, hanem az is, hogy mit kezd a tudással, a tehetséggel és az innovációval.

A kiváló oktatás és a tudomány képes új technológiákat, vállalkozásokat, munkahelyeket és végső soron gazdasági növekedést teremteni.

Csakhogy van itt egy probléma.

Egy gyenge gazdaság önmagától nehezen tud olyan tudományos és innovációs környezetet létrehozni, amely aztán megerősíti a gazdaságot.

Ördögi kör.

Éppen ezért gondoltam különlegesnek az Élvonal Alapítványt.

Egy világszínvonalú magyar tudós, Krausz Ferenc, és az állam megpróbáltak valami olyat létrehozni, amire Magyarországnak talán még soha nem volt ilyen komoly lehetősége.

A cél nem egy újabb hivatal vagy egy újabb támogatási program volt.

Tehetséges gyerekeket felkutatni.
Világszínvonalú kutatókat hazahozni.
Kutatóközpontokat létrehozni.
Új tudást létrehozni.
A tudásból technológiát, szabadalmat és vállalkozást csinálni.

És igen: kockázatot vállalni!

Mert nincs olyan innovációs projekt, amelynek a sikere előre garantálható.

Ha minden állami pénzt csak olyan projektre lehetne elkölteni, amelynél előre biztos a megtérülés, akkor nem lennének igazán nagy állami beruházások, tudományos programok vagy innovációs áttörések.

A kockázat a játék része.

Természetesen közpénzről van szó. Ezért kell az átláthatóság, az ellenőrzés és az elszámoltathatóság.

De a közpénz felhasználása szerintem nem jelentheti azt, hogy az államnak tilos kockázatot vállalnia.

Sőt!

Egy olyan országban, amely gazdasági erejét tekintve nem tartozik Európa élvonalába, talán éppen az állam feladata lenne, hogy bizonyos esetekben olyan kockázatokat is felvállaljon, amelyeket a piac önmagában nem merne.

És az Élvonal esetében ráadásul nem egy ellenőrizetlen pénzszórásról volt szó. Konkrét, számszerű, határidőkhöz kötött vállalások szerepeltek a konstrukcióban.

Lehetett volna sikeres.

Lehetett volna sikertelen.

De legalább meg kellett volna adni neki az esélyt.

Mert ha sikerül, talán nem egyszerűen egy alapítvány sikeréről beszélnénk.

Hanem arról, hogy Magyarország végre elindított valamit, ami hosszú távon megváltoztathatta volna az ország gazdasági és tudományos pályáját.

Most pedig, alig hogy elkezdődött, véget ért.

Én ezt őszintén sajnálom.

Nem azért, mert Krausz Ferenc tévedhetetlen lenne.

Nem azért, mert az Élvonal minden részlete biztosan tökéletes volt.

Hanem azért, mert egy ekkora lehetőség esetében szerintem nem azt kellett volna kérdezni, hogy „mi van, ha nem sikerül?”, hanem azt is, hogy „mi van, ha sikerül?”

Talán csodát tett volna Magyarországgal.

Talán nem.

Most már lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni.

És talán ez az egész történet legnagyobb vesztesége.

Mert a magyar történelemben sajnos túl sokszor fordult elő, hogy nem mások győztek le bennünket.

Mi győztük le saját magunkat.

Forrás: Facebook / Zsapka Attila