LESZ, LESZ, LESZ

Lengyel miniszter: Szükség van a lengyel-magyar közös értékrendre 2023. máj. 25.

Az elmúlt évtized tekinthető volt akár a lengyel–magyar kapcsolatok legújabb virágkorának is, de a Lengyel–magyar viszonylatban is van legalább egy olyan kérdés, amelynek megítélésében lényeges és érdemi különbség van a két ország között. Konkrétan az Oroszországhoz fűződő viszonyról és a vele való együttműködés eltérő megítéléséről van szó.

Az egyre jobban széttartó európai uniós értékrendben szükség van azokra az értékekre, amelyek a történelmi lengyel-magyar barátságban találhatók – jelentette ki Przemyslaw Czarnek lengyel oktatás- és tudományügyi miniszter tegnap Varsóban.

Annak ellenére, hogy mindkét ország és nemzet számos megrázó és végzetes tapasztalatot szerzett mind a cári birodalommal, mind pedig a Szovjetunióval kapcsolatosan, a lengyelek ellenérzése erősebbnek, maradandóbbnak bizonyul. Míg Magyarország – az Ukrajna lerohanása előtti – Oroszországgal egy pragmatikus, a kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló együttműködésre törekedett, addig Lengyelország a biztonságával kapcsolatos kockázatok szemszögéből közelíti meg a kérdést, és alapvetően bizalmatlanul viszonyult északkeleti szomszédjához.

Przemyslaw Czarnek beszédében aláhúzta: a jövő miatt is fontos megtalálni a közös történelemben azokat az elemeket, amelyek összekötötték és jelenleg is összekötik a két nemzetet.

A mi testvériségünknek mélyen van a gyökere. A kölcsönös szimpátia kialakulását és fennmaradását a történelem kegyelme mindig segítette. Annak ellenére, hogy a viharos múltú Közép-Európa két nemzetéről van szó, a sors egyszer sem hozta úgy, hogy azok a barikádok ellentétes oldalán találják magukat. Báthory István erdélyi fejedelem, aki egy személyben választott lengyel király is volt, vagy a magyarok által egyszerűen csak Bem apóként tisztelt lengyel származású '48–'49-es honvéd altábornagy, és még számos történelmi személyiség neve köthető a két nép közös múltjához. A történelmi utak többnyire elkerülték egymást, amikor pedig nem, akkor hasonló kihívásokkal néztek szembe, legyen az tatár, török, orosz vagy szovjet veszély. A barátságot erősítő szolidaritás eklatáns példája az 1956-os év is, amikor is mind a poznańi felkelést, mind pedig a magyarországi forradalmat a másik nép heves szimpátiamegnyilvánulásai övezték.

„A jövő pedig nem könnyű, tudjuk, milyen történelmi pillanatban vagyunk, milyen problémák kísérik ezt” – folytatta a miniszter, utalva az Európai Unión (EU) belüli viszonyokra, az „egyre jobban széttartó értékrendre”.

Ma Nyugat- és Kelet-Közép-Európa „teljesen eltérő értékvilágot képvisel” – szögezte le Czarnek, hozzáfűzve: ezek a „nehéz viszonyok” azért is lesznek érezhetőek, mert Lengyelország és Magyarország „az EU-hoz tartozott, tartozik, és a jövőben is oda akar tartozni”.

Emiatt is szükség van arra az értékrendre, amelyet a közös történelemben, a lengyel-magyar barátság sok évszázados történetében, a kétoldalú kapcsolatainkban találunk – hangsúlyozta Czarnek.

A lengyel-magyar barátság azonban olyan érték, ami nem feláldozható a rövid távú politikai érdekekért.

Nem sikerült Hitlernek, nem sikerült Sztálinnak és nem fog sikerülni a mostani háborúban érdekelt félnek sem a barátságunk kivéreztetése.