ITT A PIROS, HOL A PIROS

Lengyelország választott 2023. okt. 17.

Két héttel a szlovákiai parlamenti választás után a szomszédos Lengyelország is választott. Itt, a szlovákkal és a magyarral ellentétben, hasonlóan a cseh rendszerhez, kétkamarás parlament van, ahol az alsóház (Szejm) képviselőit listás, a felsőház (Szenátus) képviselőit egyéni körzeti rendszerben választják meg. Szlovákiával ellentétben nem az egész ország alkot egy választókerületet, hanem a mandátumokat regionalizált választókörzetekben osztják ki, ahol az adott körzet lakosságszámának függvényében minimum 7, maximum 20 mandátum sorsa dől el.

A lengyel politika felületes szemlélők számára kétosztatúnak tűnik, amire a sajtó rá is játszott, a klerikál-konzervatív PiS (Jog és Igazságosság) és a PO (Polgári Platform), illetve az ő választási listáikra (PiS, illetve Polgári Koalíció) felkerülő kisebb pártok közötti párharcnak bemutatva a helyzetet. Azt azonban, hogy ez a kétosztatúság nem fedi a valóságot, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a jelenlegi helyzetben a két nagy blokk egyike sem tudta megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget, így a kormányalakításhoz a kisebb pártok közül is be kell venni többet is a kellő mandátumszám eléréséhez.

Kik is ezek a kisebb pártok? 

Egyrészt, a Harmadik Út, amelyet az előző választáson még a Polgári Platform részeként induló, tradicionális parasztpárt, a PSL és a legutóbbi elnökválasztáson feltűnt jobbközép Szymon Holownia mozgalma alkot közösen. Ők lettek a harmadik legnagyobb erő.

Rajtuk kívül még egy baloldali gyűjtőpárt, a Lewica is bejutott. A két ciklussal ezelőtti választáson, a PiS földcsuszamlásszerű győzelmekor fordult elő az a helyzet, hogy egy baloldali párt sem jutott be a lengyel törvényhozásba, ugyanis a baloldali pártok, akkor nem gyűjtőpártként, hanem pártszövetségként indultak. Ez lett a vesztük, ugyanis a magasabb küszöböt nem érték el, míg pártként bejutottak volna. (Ugyanilyen helyzetben volt az előző választáson a Progresszív Szlovákia, akik viszont abból, hogy a most véget ért ciklus kaotikus kormányzásából kimaradtak, profitálni tudtak, hiszen sok liberális szavazó, aki az előző ciklus kormánypártjaiban csalódott, adta most a szavazatát rájuk.)

Legkisebb parlamenti pártként a Konföderáció jutott be. Ez egy nagyon érdekes gyűjtőpárt, amelyet egyrészt hagyományos nemzeti radikálisok (Ruch Narodowy), másrészt még Sulíkéknál is radikálisabb szabadpiaci liberálisok alkotnak közösen. (Gyúrjuk össze a Mi Hazánkot az SZDSZ radikálisan piaci liberális szárnyával...)

A PiS 196, a Polgári Koalíció 158, a Harmadik Út 61, a LEWICA 30, a KONFEDERACJA pedig 15 mandátumot szerzett. A parlamenti többséghez 231 képviselő szükséges. Ezt a jelenleg kormányzó PiS akkor sem érné el, ha összeállna a Konföderációval, akik viszont a választás előtt elutasították, hogy kisebbik koalíciós partnernek menjenek. (A Lengyel Családok Ligája, amelyik pártban több mai Konföderáció – politikus kezdte a pályafutását, lenullázódott a PiS kisebbik koalíciós partnereként és több ciklusba telt, hogy a nemzeti radikálisok újra bejussanak a törvényhozásba, így érthető, hogy ezt nem akarják újra megkockáztatni...)

A Polgári Koalíció + Harmadik Út + Lewica – koalíciónak viszont viszonylag kényelmes többsége lehet, ugyanakkor Duda köztársasági elnök először a legtöbb szavazatot szerzett pártot, a PiS-t bízza meg a kormányalakítással. A Pis vezetése kijelentette, hogy a Polgári Koalíció kivételével bármelyik párttal hajlandó tárgyalni a közös kormányzásról.

A szenátusi mandátumok (100 képviselő) kapcsán egyszerű a helyzet: a Polgári Koalíció, a Lewica és a Harmadik Út koordinálta a jelöltállítást a PiS-szel szemben, így 66 / 34 arányban hódították el a körzeteket a „szenátusi paktum” pártjai és a PiS. A szenátusi többséget egyébként már az előző választáson is elveszítette a Kaczynski-párt, most azonban jóval látványosabb az eddigi ellenzék győzelme a felsőházban.

Robert Fico mellett így egy újabb régi szereplő térhet vissza az Európai Tanácsba: 

Donald Tusk , aki 2007 és 2014 között már betöltötte a miniszterelnöki posztot és onnan azért távozott, 

hogy az Európai Tanács (az EU kormány- és államfőinek testülete) állandó elnöke legyen. Ezt a posztot 2014 és 2019 között töltötte be.

A kasub nemzetiségű politikus 2019 és 2022 között az Európai Néppárt elnöke volt. Ehhez a pártcsaládhoz tartozott korábban az MKP, a Híd, a Fidesz, az MDF, az SDKÚ, jelenleg pedig a Szövetség, a KDNP, az RMDSZ, továbbá a KDH, OL’ANO és a Demokrati is a tagja.

A hamarosan megalakuló Szejmet korelnökként valószínűleg a Harmadik Út színeiben bejutott Tadeusz Samborski nyitja majd meg, aki még a pártállami időkben Laoszban volt diplomata, később pedig újságíróként moszkvai tudósító is volt.