A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Leninkarnáció

Leninkarnáció! 2022. júl. 6.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Nagyapám a II. világháború után megalakuló szövetkezetekbe szinte az utolsóként állt be. Nem akarta elfogadni azt, hogy amiért a nagyszülei, szülei és ő is dolgozott évtizedeken keresztül, amit nemzedékek adtak egymásnak örökségként, most egy nagy közösbe kerüljön, holmiféle kommunista igazságosság kedvéért.

Persze hiába tiltakozott. Az ősi földet, állatokat, szerszámokat a nagy szocialista feneketlen zsákba rakatták vele, hogy majd negyven év után azok a kommunisták, akiknek az ideológiájukon kívül csak a lyukas zoknijuk meg a gatyájuk volt a közös tulajdon része, fillérekért privatizálják a közösbe rakott vagyont a rendszerváltás zűrzavarában. 

A történelem gyakran megismétli önmagát. Ha élne, nem ijesztgetni akarok senkit, még Kádár ,,krumplileves” János is boldogan csettintene örömében azokon a gondolatokon, melyek mostanság az Európai Unió egykoron minta országának számító németországi zombipolitikusainak szájából hangzanak el. Ha nem tudnánk, hogy ez az ország a fejlett nyugati demokrácia része, azt hihetnénk, hogy ezek megszöktek valamelyik berlini bolondok házából, hogy megtévesszék az európai közvéleményt. Szó sincs róla, hiszen ezek a politikusok még éppen bezárás előtti várakozó listán vannak, és várják, hogy a nép majd beteljesítse sorsukat. Nem nehéz ilyet megjósolni, mert a hülye ötletek és tanácsok kézikönyvében sem szerepelnek olyan cikkelyek, melyekkel mostanság e jobb sorsra érdemes nép választott, majd időközben megtűrtté silányodott politikusai osztanak, mint nyalókát a cukros bácsik.

Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke rukkolt elő legutóbb azzal az ötlettel, mely leginkább a volt keleti blokk államaiban, különösen érintettként Magyarországon verte ki az épeszű embereknél a biztosítékot, miszerint a Magyarországra bejövő orosz gázt igazságosan szét kellene osztani az európai tagállamok között, kisajátítva a magyar emberek tulajdonát.

Azok között a tagállamok között, akik az ukrán bohóc, Olodimír Elenszkij kedvéért, az USA nyomására és megfelelési kényszerből már sokadszor és hangzatosan mondtak le az orosz gázról, mondván, helyettesíteni tudják azt minden gond nélkül. Nos, a hazugság akkor sem válik igazsággá, ha százszor elmondják, különösen a tél lassú közeledtével fog az kiderülni, mennyire alattomos, hazug és képmutató a nyugati demokrácia, élén Németországgal és az azt irányító újkommunista reinkarnálókkal, akik úgy vinnék a közösbe más nép vagyonát, mint annak idején a vörös zászló alatt menetelő marxisták, akik akkor is és ma is a más pénzéből tudtak csak gazdálkodni, persze csak addig, amíg az el nem fogy mindörökre.

Innen is üzenjük nekik, osszátok ti ám a német kankót, nem a mi gázunkat. Tetszettetek volna beindítani az Északi Áramlat 2 gázvezetéket, de a szolgalelkűségetek ezt nem engedte. Milyen véletlen, hogy a norvég gázra és olajra, mint a jövő zálogára támaszkodó és számító európai gazdaság most jön rá, amikor is a norvég energiaszektorban dolgozók sztrájkba léptek, miáltal a termelés akár 25 %-kal is csökkenhet, hogy Norvégiától függeni semmivel sem jobb, mint Putyintól, főleg, ha nem jön a gáz, amit ők betábláztak.

Az energiának van egy furcsa tulajdonsága. Nem tudja önmagától, hogy diktatórikus vagy demokratikus-e. Csak azok, akik a csapok végén állnak. És azokat általában csak a haszon érdekli, és más legkevésbé sem.

Mindeközben az EU hibbant gazdaságpolitikája és szankciói, amik leginkább az európai polgároknak és gazdaságoknak ártanak, a lehető legmagasabb szintre tornázták fel a gáz árát a világpiacon, aminek köszönhetően Oroszország ma fele annyi gázért kétszer annyit kaszál. Jól látható, a szankciók működnek, az energiakommunisták pedig próbálják menteni a seggüket, őrültebbnél, őrültebb ötletekkel, amire sajnos nem vevő senki, legalábbis a normális államok kormányai közül.

Manfred Weber elvtársat innen is csókoltatjuk, és üzenjük nekik, hogy osztogassa csak azt, amit a saját népe megtermelt és kiharcolt magának. A német igazságosságba már kétszer beletört a bicskánk, legutóbb a Don-kanyarban. Köszönjük, de nem kérünk többet belőle. Élvezzék csak nyugodtan a kreténségük gyümölcseit.

A német leninkarnáció a szankciókkal ellentétben működik.

Hrubík Béla

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!