Vörösmarty Mihály a reformkor idején, 1836-ban írta művét, amely a haza iránti rendületlen hűségre buzdít, a nemzeti történelem dicső és tragikus eseményeit idézi, a jobb jövő hitét árasztja, de felmutatja a nemzeti tragédia lehetőségét is.
Egyre távolabb a Balkántól.
Hamarosan jön a magyar soros elnökség.
Egyenes beszéd.
Vox populi.
Nincsen semmi „de”, meg „ez nem jó” - ez jó úgy, ahogy van.
Nem elfogadható, hogy a kommunista diktatúra sok évtizede után büntetés járjon azért, ha valaki szabadon beszél.
Jóra vezet vajon?
Egyre szorul a hurok a vegyespárt nyaka körül. De bánja még ezt bárki is?
Lesz, lesz, lesz...
Nem ok nélkül írnak baromságokat!
Konzervatív dzsembori.