POSTALÁDA

Levelet kaptunk, lájf! 2023. dec. 5.

A Szövetséget a történelmi siker választások után elsőként közzétett pártpreferencia-mérés 5 százalékra taksálta. A pártvezírek meg az udvari píárosok kaptak is az alkalmon és kibiggyesztették a párt fércbúkos üzifalára, hogy a Szövetségnek van jövője!

Ja, kétségtelenül van. A kérdés csak az, hogy milyen? És kivel?!

Ezt a kérdéskört járta körül az egyik kedves olvasónk is, aki drótpostával juttatta el hozzánk keserű gondolatait.

A szerző természetesen nem vállalta az igazi nevét, legalábbis ezt gondoljuk, de pont ezért némi igzságmagvat vélhetően tartalmazhat a siralma.

Lássuk!

Az egyszerű tenyeres-talpas gyalogmagyar, aki történetesen még szövetségi tag is, az égvilágon semmit nem tud arról, hogy mi történik majd a hétvégi pati kongresszuson.

Hosszú idő óta - talán két, két és fél éve - ugyanazok az emberek képviselik a pártot küldöttként az országos tanácsüléseken meg a rendes (vagy per rollam) pártkongresszusokon. Ők (a küldöttek) talán tudják, hogy mi a dörgés, de az egyszerű párttaghoz vajmi kevés jut el a belső hírmorzsákból. A párt hivatalos információs csatornái is mindha kiszáradtak volna, pedig mostanság volt csapadék dosztig.

A küldöttek személyének ugyanis rendszeresen változnia kellene az alapszabály értelmében.

Vagy minimum - a legalsó szinttől a legfelső szintig - a tagságnak meg kellene újra és újra erősítenie a küldöttek mandátumát. Még akkor is, ha ugyanazokat delegálja egy-egy helyi szervezet.

Nem beszélve arról, hogy egy ilyen fontos, afféle platformveszejtő és egyben tisztújító kongresszus előtt illene a tagságnak is határozatok formájában javaslatokat megfogylmaznia a párt politikai irányultságával kapcsolatban.

Horribile dictu, akár még személyi javaslatokkal is élhetnének a párt legfelső szerveibe. Sőt, akár az elnöki, illetve alelnöki posztra, posztokra is.

Így tehát megkérdőjelezhető a küldöttek mandátuma (hiszen az nem teljesen kóser, hogy immár a sokadik országos tanácson és kongresszuson ugyanazon küldöttek szavaznak) meg valójában az egész kongresszus.

A másik probléma pedig az, hogy a párt felső- és középvezetése érdemben nem kommunikál a helyi szervekkel, illetve azon belül az egyszerű tagokkal a párt tervezett vezetői állományával és a további politikai irányultságával kapcsolatban.

Az alulról építkezés elve messze nem merül ki az aktivistáknak (mennyi felvidéki van belőlük egyáltalán?) köszönetnyilvánítási országjárásban.

Ez inkább amolyan előmelegítés, puhítás!

A küldötteket és a befolyásos regionális vezetőket készítik fel arra, hogy a kongresszuson majd úgy szavazzanak, ahogy azt a legfelső vezetés elvárja.

Mindemellett a párt ideológiai szempontból nem mozdult el a választások óta egy tapodtat sem. Semmilyen irányba.

Folytatódik ugyanaz a semmitmondás, ugyanaz a centrista langyos fecsegés.

Viszont a mélyreható és igencsak fontos kérdésekre immár mintegy négy éve nincsenek jól artikulált, egyszerű és a köznép számára is megérthető valaszok. Mondjuk, főleg olyan kérdésekre várna a (potenciális) választó egyértelmű választ, amik az elkövetkező europarlamenti választásokon vízválasztók lesznek.

(Szerk.: itt ajánljuk Hrubík Béla alábbi írását)

Ott majd színt kell vallani! Kék vagy narancssárga. Lehet választani! Köztes, kevert szín ott nem létezik 

Az unalomig szajkózott mantra, hogy a régiók így, a régiók úgy, meg hogy, ami jó a régiókban élő magyarnak, az jó a szlováknak is, nem lesz elég!

Ez csak méla asszimilációserkentés!

Jó, hogy azt nem mondjuk, amit "lebobéla" már egyszer megfogalmazott, hogy mindegy hogy mi a pék nemzetisége, ha jó kenyeret süt!

Ide jutott a Szövetség, és úgy tűnik, hogy a pati kongresszuson sem várható túl nagy változás. Folytatódik majd a nagy semmitmondás meg a személyi kultusz építése. A párttagok közös pénzéből finanszírozott sokadik egyéni kampány formájában.

Tudom, erősek ezek a mondatok, de a helyzet komolysága megkívánja az őszinte beszédet.

Hübele Balázs