AMMARHA!

Maciland 2024. ápr. 16.

Ma újra összeül a (nem túl) tisztelt ház, hogy a potom havi 5-6 ezer evriért valamit virítsanak is a nép állítólagos szolgái (kampányok idején ezt szokták hangoztatni). Meló, ugyebár lenne. Elég csak az elszaporodott medveállomány miatt egyre megszaporodott támadásokra gondolni.

Legutóbb is két férfi bánta a nem kívánt randevút az egyik ilyen portyázó vadállattal.

Sőt, vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy Pellének a macik nyerték meg a választást. Ezt enyhe túlzásnak gondolom, de tény, hogy a korábbi környezetvédelmi miniszter, Budaj váltig állította, hogy a maci növényevő, jámbor állat (vélhetően gyerekkorában sokat olvasta a Micimackót), a mostani kormány tagjai, élükön a jelenlegi tárcavezetővel, Tarabával pedig azt, hogy a medve nem játék.

Az előző kormány nem engedte az állomány ritkítását, csak a veszélyes egyedek semlegesítését. Taraba viszont azt mondja, hogy az márpedig abszurd, ha csak akkor lőhető ki a falvakba, városokba is bejáró állat, ha az megtámad valakit.

Vagyis a bejelentőnek túl kell élnie az ilyen támadást, majd miután felépült a sérüléséből, kérni az illetékes hatóságnál a kilövés engedélyezését, majd várni, hogy a vadászok megtalálják a vadat és végre történjen is valami.

Addig pedig - mivel túl sok a medve és kevés ezáltal számukra az élelem - az idősebb hímek a fiatal egyedeket elzavarják, azok pedig ott keresnek táplálékot, ahol tudnak. Sok esetben, jobb híján, kukáznak. Vagy épp emberekre támadnak.

Az ellenzék persze e témában is - szokásához híven - húzza az időt. Divatos politikai kifejezéssel élve, obstruál.

Mivel nekik állítólag van jobb ötletük, mint amit Taraba javasol, ezért a témát egyelőre elnapolják.

Végül is ráér a dolog... Ja, nem! 

A medvetámadások ugyanis egyre gyakoribbak, és egyre több sérültet vagy akár életet követelnek. Ahogy a legutóbbi, vasárnapi, Želobudzská skalkán történt eset kapcsán.

A két kirándulónak nagy szerencséje volt, hogy egyáltalán túlélték. Helikopterrel szállították őket kórházba.

Ők is biztos örülnek majd ennek az időhúzásnak.

Az ellenzék szerint az ő esetükben is ki kell vizsgálni, hogy mit kerestek ott ahol a medve megtámadta őket, volt-e ott egyáltalán keresnivalójuk, meg, hogy nem provokálták-e az állatot.

Az egyszerű polgár pedig csak bámul és ámul. Hitetlenkedve teszi fel magának a jogos kérdést:

Hány sebesült vagy halott kell még ahhoz, hogy a dolgok mozgásba lendüljenek? Hogy a képviselők lépjenek? Hogy elkezdjék végre azt csinálni, amiért a köz (egyébként busásan) fizeti őket? Hogy végre dolgozzanak!