LESZ, LESZ, LESZ

Magyar gyásznap a román ünnep 2022. dec. 1.

A történelem ismétli önmagát, azaz a románok újabb területekre tennék be a szőrös talpukat.

A ROMÁNOK ERDÉLYBEN

A románokról első ízben egy 1015-ben keletkezett bizánci krónikában olvashatunk, melyből megtudhatjuk, hogy II. Baszileilosz császár az Albániától délre fekvő ochridai érsekség fennhatósága alá helyezi őket. Erdélyben közvetlenül az 1241-ben bekövetkezett, általunk tatárjárás néven emlegetett mongol betörés utáni időkben kezdnek megjelenni számottevően. Ekkor ugyanis égető szükség volt a keleti hordák dúlása nyomán 45-50%-ban elpusztult lakosság pótlására, ezért IV. Béla és utódai elkezdték betelepíteni őket a királyi uradal­maknak számító Hunyad, Temes, Krassó és Szörény vármegyékbe. A 14. századtól a betelepítés királyi jogát a főnemesek is elkezdték gyakorolni, ami újabb megyék románokkal történő benépesítéséhez vezetett. Mivel a 150 éves török uralmat követően ez a folyamat fokozódik, Dél-Erdélyben a románság hamarosan többséget képez, de Erdély egészében is számbeli túlsúlyba kerül.

Az ily módon közénk települő románok, saját kenézeik vezetésével érkeztek és alkottak olyan falvakba tömörült közösségeket, melyekben saját jogszokások szerint szervezték meg az életüket, tehát megállapítható – mai kifejezéssel élve –, már a kezdetektől önigazgatást gyakoroltak. A teljes mértékben ortodox nép vallási téren is teljes szabadságot élvezett, hiszen a soraiból kikerült papjai csak saját püspökeiknek voltak alárendelve. A szertartást egyházi szláv nyelven végezték, azonban János Zsigmond erdélyi fejedelem (1541–1571) elrendeli, hogy templomaikban a román nyelvet használják, és ettől fogva számos fejedelmi rendelet szólítja fel püspökeiket, hogy idegen nyelv helyett a nemzetit használják.

Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy a román nyelvű kultúra Erdélyben kezdi szárnyát bontogatni és a latin betűs írásmódra is itt térnek át. Az első ilyen jellegű, román nyomtatvány a Heltai Gáspár nyomdájában 1569-ben megjelent Szegedi Gergely-féle zsoltároskönyv volt, 1648-ban kiadják a Rákóczi-biblia néven ismert, első román nyelvű bibliafordítást, a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában napvilágot látnak az első román nyelvű tankönyvek, 1657-ben Lórántffy Zsuzsanna Fogarason alapít román iskolát, 1669-ben pedig fejedelmi parancsra megnyílnak a román népiskolák.

Ezekkel, - a nálunk, magyaroknál természetes - kisebbségeinket védő, fejlődésüket, önállóságukat segítő kezdeményezésekkel és intézkedésekkel kezdtük el ásni nemzeti sírunkat, melynek fejfáját 1920. június 4-én Trianonban ütötték le!

Magyarország óva inti Angliát!

Nem sokan kapják fel a fejüket az alaphírre, hogy a román lett Nagy-Britannia harmadik legbeszéltebb nyelve az angol és a lengyel után. Nem új információ, hogy özönlik a román Nyugatra, több milliónyian élnek Európában szétszórva, elsősorban a latin államokban, de Britanniában is. Húsz éve még csak néhány ezren, tíz éve 68 ezren, most már csaknem fél millióan boldogítják a helybelieket. A tendencia nem csak figyelemre méltó, de ismerős is.

A történelme során roppant lélekszámú és sokféle bevándorlót magukba olvasztó angolok vélhetően nincsenek tisztában vele, hogy mivel állnak szemben, és azt hiszik, ez is csak egy bevándorlási hullám a sok közül. Pedig nem.

Magyarország több, mint 1100 éves történelme nemcsak büszkeség és lelki támasz, hanem komoly tapasztalati csomag is. Nehéz nekünk olyat mutatni, amit még nem láttunk a gazdag történelmünk alatt. Ilyet is láttunk már, úgyhogy akkor jeleznénk is időrendben a soron következő történéseket az angolok okulására.

• A románok megszervezik a Burnt Oak-i (Stejar Ars) nagygyűlést, és kikönyörgik az angoloktól, hogy ingyenes tömegközlekedési lehetőséget biztosítsanak minden londoni románnak az odajutás érdekében.

• Közfelkiáltással elfogadják a Burnt Oak-i nyilatkozatot, amely kimondja London (Londra) egyesülését Romániával. (Boldog december 1-jét, Nagy-Britannia!)

• A londoni hindu informatikusok és call centeresek támogatását is megnyerik az ügynek.

• Felfegyverzett román koldusok, bűnözők és alkalmi munkások angol többségű londoni kerületeket dúlnak fel és mészárolnak le.

• A román történetírás állásfoglalása szerint a londoni románok a terület őslakosai, hiszen a britek (fontos királynőjük volt Boudicâ) és a rómaiak összeolvadásából jöttek létre a Kr.u. I-II. században.

• Az annak idején egymás ellen háborúzó Boudicâ brit törzsi királynő és Claudiu császár szobrainak tömkelegét állítják fel London-szerte mint nagy román uralkodókat.

• London még sose látott olyan rohadást, amibe a román uralom alatt süllyed.

• Az egyre fogyatkozó számú angolokat kifosztják, megfélemlítik, sokakat elhurcolnak közülük a Temze (Tamisa) torkolatánál felállított kényszermunkatáborokba.

• A románok körében általános gyűlölet és megvetés övezi a pakisztániakat, noha a kívülállók meg sem tudják különböztetni egymástól a két csoportot.

• Pástétomkonzervekért eladják Indiának a hindu informatikusokat és call centereseket.

• Minden londoni utcán gumiból készült román zászlók végtelen sora meredezik, amitől minden probléma egy csapásra megoldódik.

• „Ceva etern: Londra pămănt romanesc! România este stat naţional!”

• A londoni románok tömegesen vándorolnak ki a saját lerohasztott lakhelyükről prosperáló országokba, megélhetést keresve. Ezekre a helyekre költözve, jellemzően koldus, bűnöző és alkalmi munkás válik belőlük…                                     

Mi időben szóltunk, vigyázzatok!

(Forrás: Bedő Zoltán / Székely Hírmondó, bezzegnemzetek.pestisracok.hu, P7)