7832

Mai evangélium 2024. dec. 19.

2024. december 19. – Csütörtök

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.

Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. 

Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”

Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” 

Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” 

A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.

Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Lk 1,5-25

Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet szerint Zakariásra esik a sor, hogy bemutassa a közösség, a nép nevében az áldozatot. Ő ezzel a szándékkal indul, ez a feladat az ő papi szolgálatának része. 

Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy amikor Zakariás belépett a jeruzsálemi templomba és az Úr oltárához lépett, akkor egy olyan személyes imával tette ezt, amelyet egész életében magában hordozott. Szívének tiszta vágyához feleségének kívánsága is csatlakozott, aki talán minden alkalommal azzal engedhette el őt Jeruzsálembe, hogy ha kiválasztják a szertartás bemutatására, ne feledkezzen meg Isten színe előtt imádkozni azért, hogy gyermekáldásban részesüljenek.

Zakariásnak ez a személyes imaszándéka nem csupán feltételezés. Erre a Lukács evangélista által külön le nem jegyzett szándékra mondja ugyanis válaszként az angyal: „Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni.” Zakariás és Erzsébet egy életen át imádkoztak, könyörögtek azért, hogy gyermekük szülessen, s most, amikor idős koruk miatt már nem számíthattak gyermekre, teljesül vágyuk, pontosabban a mindenható Isten teljesíti vágyukat, ő ajándékozza meg őket gyermekkel.

Isten képes csodát tenni bárkivel, velem is. Amikor lelkileg terméketlen vagyok, nem hozok gyümölcsöt, akkor Isten újjáteremt. Amikor már-már lemondok a lelki növekedésről, akkor Isten új lehetőséget ad nekem.

Forrás: evangelium.katolikus.hu