CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Máma már nem hasad tovább! 2022. nov. 4.

Az elmúlt héten lezajlott választások kapcsán sorra jelennek meg az elemzések. Jönnek szép sorban, mint a napos csibék a keltetőből, némelyik nem is ért többet, még a hírek tojáshéja is rajta volt. Van miből tájékozódni. Jó végre ilyen pozitív híreket is olvasni, mert mondjuk meg, hogy ennyi pozitivitás csak a Covid-19 alatt ömlött ránk negatív értelemben.

De hamarosan jönnek a dolgos hétköznapok, mert az öröm és sikerélmény olyan, mint a reggeli lekváros kenyér, hamar elfogy. A valóság hamarosan befordul a sarkon, és szembemegy majd főleg az újonnan megválasztott polgármestereinkkel. Az eddigi, csak önálló posztokon hizlalt kritikák ellenzéki képviselői szemszögből egyszerre teljesen másképpen fognak látszódni polgármesterként. Itt már nem lesz elég nagyot mondani, meg híres embereket idézgetni, marha okosan és találóan, mert a Purukban nem olvasnak se Márait, se Wass Albertet, se példabeszédeket. Ellenben jól tudnak számolni. Főleg eurót. Most, hogy polgármester lettél, téged fog idézni és számon kérni a szomszéd, hogy tegnap mit is ígértél és hol van az ígéret.

Azért jó volt egy kicsit a sikerben megfürödni, valljuk be, ránk fért már több okból is. Mert voltak időszakok, mikor mi sem hittünk már önmagunkban, hogy sikerülhet.

Néhány hónapja, még egy-egy nagy nehezen összehozott ülésen oldalról figyelgettük, méregettük egymást, ki, kit hozott magával, és miért éppen őt? Nem volt bizalom, az nélkül pedig nem megy. Egy kis sikeres asztalcsapkodás után, ami néha előfordul egy jó házasságban is, túlléptünk ezen,  és a munka összekovácsolta a Szövetséget a régiókban, és ha még vannak is repedések bizonytalanságok, azt az idő, a szükségszerű együttműködés és az együttes kiállás szüksége összeboronálja, mint a tavaszi szántást a traktor utáni borona. Sokan kérdezték, hogy az Országos Elnökség mennyit segített ebben a sikerben. Az igazság az, hogy a biztatáson és az elváráson kívül nem sokat, de el kell mondani, hogy igény sem volt rá túlzottan, amúgy meg ezek regionális küzdelmek voltak. Itt fentről okosat mondani aligha lehetett, mert minden régiónak meg van a sajátos specifikuma. Helyettünk meg senki nem tudta volna elvégezni a ránk szabott munkát. Helyben kellett hitelesnek lenni, mert az emberek amúgy is megérzik, ha valami hamis és mű.

Simon Zsolt és a magyar fórum

Simon már lassan mindenféle közvélemény kutatást megnyert az utóbbi időben, és néha már túlmérték a Szövetségen is – jót mulattunk rajta – most is csak a választást bukta el. Úgy járt, mint az ukránok az orosz fronton. Gyakorlatilag már megsemmisítették az orosz hadsereget, csak éppen a fél országuk már nem az övék. Se víz, se villany, se gáz. Még egy ilyen győzelem, és mindennek vége. Nos, így járt Zsolt is a választóival, amennyiben voltak egyáltalán, és nem csak a jól fizetett közvélemény kutatók virtuális terében éltek és a fényre jöttek.

Kiderült, hogy mennyi az annyi, és hogy a király tényleg meztelen. A nagy, győzedelmes felmérések után, ott végezte a jelöltjeivel egyetemben, ahová való: az eke szerva mellett. Itt már nem segített volna még a régen oly jól jövedelmező dohánykvóta sem. Ez a választás, alighanem elvitte a múltkori választásokból még visszamaradt apróját a pártnak, meg az esélyt is, hogy valaha még labdába rúgjon a felvidéki magyar politika pályáján. Legfeljebb valamelyik Z kategóriás utánpótlás meccsen a kispadról bekiabálva, az üres nézőtéren. Esetleg lehet még egy mentőöv, valamelyik jól fizetett ügynöktől, kávézgatás közben, Somorján. Ahogy mondani szokták, ezt a ,,magyarfórumos” eredményt nem hogy a Holdról, de még a boltból sem látni. Talán még az segíthetne rajta ideiglenesen, ha ukrán zászlónak öltözne, mint Ursula, az most menő, olyan elmenő. ,"Minden változás önmagunknál kezdődik!"–hirdette egy regionális Simon-klón. Nos, csak szurkolni tudunk, már lehet is kezdeni. Sok sikert! Ja nem!

Édi, médi

A volt kommunista utódlap szerkesztőinek inkább a keze törne le, minthogy néhány jó szót szóljon arról a pozitív folyamatról, ami kétségkívül most elindult, hacsak nem ártanak vele valakinek. Most sem hazudtolták meg magukat. A globalista gazdi nem erre adja a zsetont. Majd a Napunk, ha felkel, bár most volt napfogyatkozás. A kórkép nagyot akart néha mondani, de aztán a saját kardjába dőlt. Akkora blődségeket puffogtatott, hogy emelje az olvasottságát, mint a vakvezető nyest olvasópróbán. Nem baj, majd ha lesz támogatás, aminek arányában változik a vélemény is. ,,Diószeget visszavették a magyarok”, írja. De kitől is és kinek? Attól a Szabó Antaltól, aki alatt legalább MKP-s képviselők ültek az önkormányzatban, s aki sok választási cikluson keresztül tartotta ellenzéki szélben és segítette a magyarság megmaradását, ezen az egyre gyorsabban asszimilálódó településen, ahol mostanra 20%-ra csökkent a magyarok száma. Antinak nemcsak jó humora volt, van, hanem a kultúra területén, a Csemadok rendezvényeken mindig jelen volt és támogatta azokat. Tőle nem elvette, maximum átvette Krommer Gábor barátom a székét, akinek a magyarságához nem férhet kétség. De hogy mit fog kezdeni a 11 tagú színtiszta független szlovák testületével, amiben egyetlen magyar iskolát végző testületi tag van, és az is éppen Szabó Antal testületbe jutása ellen kampányolt, és mit fog tőlük és főleg kinek visszavenni, majd eldől. Mindenesetre sok sikert kívánok neki, de Szabó Antal nevében kikérem még a feltételezését is bármiféle visszavételnek. Ajánlom a kórkép figyelmébe a Covid-hírek állami támogatásból forgalmazott terjesztését. Abból nagy baj nem lehet.

Azzal, a Halász Béla, Gúta újonnan megválasztott polgármestere által közzétett üzenettel, miszerint ,"Gúta újra a gútaiaké" sem tudok mit kezdeni, Gúta a felvidédki magyarság orvosi lova. Itt is van minden, mint a búcsúban a nemzeti jobbtól a posztliberális alomig, magyarul beszélő homokozóval, önjelölt Kossuth Lajosoktól maffiózókon keresztül a vízimalomig. De hogy eddig Gúta nem a gútaiaké volt, az merő rosszindulat, még akkor is, ha ezt a győzelmi mámor ködének rovására írjuk. Majd látjuk négy év múlva. Csak aztán nehogy vissza kelljen venni Gútát... valamelyik banktól. Az eddigi polgármester sem szerepelt rosszul. Így nem dőlhet senki sem kényelmesen hátra. Erős ellenzéke lesz fiatal titánunknak.Talán kicsit már belekényelmesedett a helyébe a volt polgi, de én semmiképpen nem írnám le őt, sem a csapatát ebben a kisvárosban.

Udvardot vissza

Branislav Becík, akit a Nyitra Megyei Közgyűlés elnökének választottak, úgy döntött, hogy összeférhetetlenség miatt - a két funkciót nem töltheti be egyszerre - lemond Udvard község polgármesterének megszerzett posztjáról, így ebben a szebb napokat megélt magyar községben hamarosan újra választások lesznek a közeljövőben. Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen lehetősége az itteni magyarságnak, hogy ismét be tudjon állni egy magyar jelölt mögé. Ha valaminek, a nagy siker fölötti öröm után, van értelme a Szövetség nevű párton belül, akkor az az lehetne, hogy Udvardon próbáljunk ismét befutó magyar jelöltet találni az ottani magyarság számára, már ha ők is szeretnék ezt, mert széllel szemben nem érdemes. Nem tudom, hogy a rövid idő ellenére lehet-e megfelelő jelöltet találni, viszont azok közül a régi motorosok közül, akiket én ismerek Udvardon, a kultúra, a Csemadok háza tájáról, mindig kéznél vannak, és hiszem, készek és tudnák is iránytani ezt a nagyközséget. Van elég erőnk és elszántságunk erre? Legyen.

Komárom szellemisége

No, nem a Szövetség Komáromban elvesztett választására gondolok itt, nem is arról szeretnék írni, azt meghagyom ifjú titánjainknak elemzésre, akik olyan gyakran feltűnnek egy-egy ásatás alkalmával, mint valami geofizikai csizmáskandúrok, és a feltett videóik már annyira uncsik, hogy meg sem nézem, még ha lemaradok Attila sírjának feltárásáról is. Hanem az 1994. január 8-án be nem teljesült Komáromi Nagygyűlés eszméinek a felmelegítését és átgondolását. Az elmúlt évtizedek egymásnak feszülései és társadalmi megosztottsága, ami még nyomokban mindig meg van, de már korántsem akkora, nem tette számunkra lehetővé, hogy újragondoljuk az akkor, saját soraink árulásai miatt be nem teljesült elképzeléseket. Ha valaha nyílt erre történelmi esély, akkor talán most. Addig kell a vasat ütni, amíg Forró! Ha szintet akarunk lépni a felvidéki magyar politizálásunkkal, és be akarjuk bizonyítani a választóinknak, hogy ennek a nemzeti közösségek a megmaradása számunkra mindenekelőtt van, akkor itt az idő. Soha jobb alkalom nem kínálkozik számunkra abban, hogy a mostani sikerre építve, városaink és falvaink kiváljanak a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségéből és az egyik legnagyobb önkormányzati erőként, saját,

Szlovákiai Magyar Önkormányzati Szövetséget hozzunk létre, ami mind érdekvédelmi, mind társadalmi és nemzeti közösségünk megmaradása szempontjából előnyös lenne.

A befizettet tagdíjakból, amit most a ,,ZMOS” nagy közös kasszájába teszünk bele évente, semmiért cserébe, jogi érdekvédelmi irodát, szakmai tanácsokat szolgáltató csapatot, krízishelyzetekre reagáló pénzügyi alapot képezhetnénk. Hogy ne csak beszéljünk hanem segíteni is tudjunk, ha bajba kerül valaki közülünk. Erős tárgyalási pozíciónk lehetne abban az esetben is a kormány felé, ha nem jutunk a parlamentbe, de természetesen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez a jövőben sikerüljön. Végre nem érhetne minket a tétlenség vádja, és nem utolsó sorban igazságot szolgáltatnánk azok számára, akiket méltánytalanul elárultak egykoron.

A helyzet nem változott sokat. Most is egyedül vagyunk, magunkra utalva, mint harminc éve, talán csak kevesebb áruló mer nyíltan elárulni minket. De nem mindig a mennyiség számít. Ezek az eredmények, amit most elértünk, nem adnak okot a kényelemre, mert nem hosszú távúak. A rendszer, amiben élünk, az elmúlt harminc évben minden egyes sikeres választás után kitalált valamit ellenünk, ami a jövőben bebiztosítja, hogy még egyszer ez ne történhessen meg. Ez az egy, ami biztos. Évről évre kevesebben vagyunk. Elfogyunk lassan, mint a gyertyaszál, s rajtunk múlik, hogy ez majd a jövőben elhagyott, üres szobában áll, vagy élettel teli falvaink főterén ég tábortűzként, végre magunkért, és nem mások ellen, szintet léphetne a politikai kultúránk. A kérdés, merünk-e nagyobbak lenni annál, mint amilyenek tegnap voltunk. Most hogy már megpróbáltunk kicsit nyerni, ideje volna magunk felett is győzni! És igen, most kell szerénynek lenni. Miért is? Önmagunk és a jövőnk miatt. És akkor a közösségünk, talán máma, már nem hasad tovább!