ILLIBERÁLIS

Már a románok is Orbánt akarják 2025. okt. 8.

„De jó lenne, ha lenne egy Orbánom” – mondta Ion Țiriac, a román sportlegenda és milliárdos üzletember. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a bukaresti közéletben kisebb politikai földrengés induljon el. Mert lám, van még, aki kimondja, amit sokan gondolnak: Románia vezetés nélkül sodródik, miközben a szomszédban egy karakteres politikus már tizenöt éve tartja kézben az országát.

Țiriac, aki sosem volt az óvatoskodás híve, most sem finomkodott. Elégedetlen a román elit gyengeségével, a határozatlansággal, a nemzeti érdek teljes hiányával. És példaképként épp Orbán Viktort és Lech Wałęsát említi – két olyan embert, akik képesek voltak nemcsak megszólalni, hanem tenni is.

Nem véletlen, hogy a román közvélemény egyre gyakrabban tekint irigykedve Magyarország felé. Miközben Bukarestben még mindig arról vitáznak, ki kinek az embere Brüsszelben, addig Budapesten az ország jövőjét írják újra, saját szabályok szerint. Orbán Viktor politikai stílusa, következetessége és szuverenista álláspontja sokak számára épp az, ami hiányzik a kelet-európai térségből: bátorság és önazonosság.

A milliárdos teniszező kérdése – „Ki áll végre sarkára, ki mondja Brüsszelben, hogy elég volt?” – ma nemcsak Romániában aktuális. Németországban, Olaszországban, Franciaországban, de még az Egyesült Államokban is egyre többen keresnek olyan vezetőket, akik nem a politikai korrektség szürke egyenruháját hordják, hanem nemzetük érdekeit védik.

Nem véletlen, hogy néhány hónappal ezelőtt a német Junge Freiheit is arról írt: Orbán Viktor sikeresen építi a konzervatív hálózatot Európában, amelyhez már az AfD is közeledik. Európa-szerte felismerik, hogy az uniós bürokrácia árnyékában csak az erős nemzeti kormányok képesek túlélni a politikai viharokat.

Țiriac szavai tehát nem puszta nosztalgiát tükröznek, hanem valós igényt: az emberek rendet, biztonságot és karakteres vezetést akarnak. Olyan politikusokat, akik nem félnek nemet mondani, ha a nemzet érdeke ezt kívánja.

A román üzletember mondatai így sokkal többről szólnak, mint egy pillanatnyi elégedetlenségről. Az európai valóságról szólnak. Mert lehet Orbánt kritizálni, lehet róla vitatkozni – de egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: hogy van. És amíg a kontinensen egyre több ország vezetése csupán sodródik a brüsszeli árral, addig Magyarország iránytű marad azoknak, akik még hisznek a nemzeti önrendelkezésben.

(Mandiner nyomán)