LÓSZART, MAMA!

Már megint a németek 2023. márc. 11.

A Leverkusen – FTC mérkőzés szólhatott volna csak a fociról. Lehetett volna egy kellemes esténk, amikor zöld-fehérek küzdelmét látva még úgy is viszonylag elégedetten állhattunk fel a tévé elől, hogy kikapott a Fradi. De nem így történt, németek gondoskodtak róla.

Ha gonosz akarnék lenni, egyből azzal kezdeném, hogy ami rossz dolog van a világon, akkor az jó eséllyel Németországból származik. Elég csak a kommunizmusra, a nácizmusra vagy a reformációra gondolni. Nem szeretném persze megsérteni a protestáns olvasóinkat, úgyhogy az előző mondatot nyugodtan zárójelbe is tehetik. Azzal viszont még az akaratlanul megsértett olvasóink is egyetértenek, hogy valami nagyon nincs rendben a németek fejében. Mással legalábbis nem lehet magyarázni, hogy az elmúlt években a magyar focidrukkereket valóságos boszorkányüldözésnek teszik ki.

Jó, tudjuk, hogy a drukkerek között vannak igazi kemény legények, ám az elmúlt évtizedben ők már jobbára csak otthonról követhetik kedvenc csapatukat, mert már kitiltották a stadionokból. A mostani Fradi-drukkerek semmivel sem szalonképtelenebbek, mint bárki más, sőt! De akkor miért kellett őket feltartóztatni a határon, hogy majdnem lekésték a mérkőzést?

Semmi sem indokolta ezt a példátlan húzást, különösen nem sportszakmai, vagy biztonsági kérdés, hiába próbálták azt hazudni a németek.

Az egész Magyarországról szólt. A németek gyűlölik, hogy a magyarok nem feküdtek le a Negyedik Birodalom mindenható akaratának sem az illegális migráció, sem a genderelmebaj, sem a háború kapcsán.

A németek már az Európa-bajnokságon is kellemetlen házigazdáink voltak. Sok helyen ki sem szolgálták az éttermekban a drukkereket, csak mert magyarok. Arról meg felesleges beszélnünk, hogy milyen provokációkat kellett úgy a drukkereknek, mint a focistáknak kiállniuk a stadionban.

Egy ilyen (valójában nem egy, hanem a sokadik) gesztus után ideje lenne a magyar kormánynak is változtatni a hozzáállásán. 

Mert nincs rendjén, hogy lassan már minden Németországban lejátszott mérkőzés kapcsán ugrasztani kell a magyar külügyminisztert, hogy tegyen rendet. És megkockáztatom, itt már nem elégséges a budapesti német nagykövet berendelése a Külügyminisztériumba, hogy adjon magyarázatot hazája barátságtalan, na jó, ne szépítsük: gusztustalan viselkedésére. 

Ezen a szinten érdemes lenne megfontolni a Magyarországra való belépésnél felújítani a határellenőrzéseket, különösen a németek irányába, hadd nézegessék az országot kívülről, ha már annyira gyűlölnek minket. Néhány óra várakoztatás – ellenőrzésre hivatkozva, ahogy a Fradi-drukkerekkel tették – más megvilágításba helyezné a magyarokkal szembeni viselkedést. Kezdetben elég lenne néhány sportcsapat buszát megvárakoztatni, aztán jöhetnek a kamionok, a céges járművek stb.

Tudjuk, hogy egy ilyen válaszlépés milyen visítást váltana ki, de hát minden verekedés úgy kezdődik, hogy a másik fél visszaüt.

És persze arról a néhány milliárd euróról sem kellene megfeledkezni, amellyel Németország a második világháború óta tartozik Magyarországnak (meg Lengyelországnak, meg másoknak). Érdemes lenne emlékeztetni a magukat ismét felsőbbrendű népnek tekintő németeket arra, hogy hol a helyük: nem mások felett, hanem mások mellett. Elmúlt már az az idő, amikor el kell viselnünk bármilyen megaláztatást, ha nem tekintenek minket egyenrangú partnernek, akkor nincs miről beszélnünk. 

Nyilván nem reális ez a forgatókönyv, csak egy dühös újságíró firkálmánya, de legyünk őszinték legalább saját magunkhoz, ha már a németek képtelenek rá: sem Magyarország, sem Németország nem az, ami húsz évvel ezelőtt volt. Míg a hazánk megerősödött gazdasági és politikai szempontból is, addig Németország a teljes morális csőd felé rohan, ahol migránshordák büntetlenül tombolhatnak az utcákon, ahol a saját kultúrájukat is szégyenlik. 

Egy ilyen frusztrációt pedig mindig a kisebben verik le a németek. Csakhogy időnként előfordul, hogy a kisebbik osztja a nagyobb pofonokat.