RIA-RIA
Marco Rossi: A pályán csak úgy lehetsz sikeres, ha csapatban dolgozol
2024. jún. 15.
Szerkesztőségünk volt tagjának, Leczo Bencének a mesterrel készített interjúját a Kultúra.hu oldalon szemléztük.
Minden Torinóban kezdődött. Itt fogta meg nagyapja, Gino papa Marco Rossi kezét, és vitte el hétévesen a Torino FC arénájába, a Stadio Filadelfiába: oda, ahol annak idején a Grande Torino is pályára lépett. Ugyanitt kezdődött Marco Rossi futballkarrierje is, előbb a Toro korosztályos csapatában, majd a felnőttcsapatban. Aztán a focistakerrierbe belefért több olasz klub, egy mexikói és egy németországi kitérő is.
A nagypapa nemcsak a Valentino Mazzola vezette csapatért rajongott, de a Torinóban lejátszott olasz–magyar barátságos meccsen – ahol végül a tíz torinói játékossal felálló olaszok nyertek 3:2-re, az Újpest pedig kilenc játékost adott a magyar válogatottnak – Gino a magyar fociba is beleszeretett. Sőt, a Grande Torino tragédiája után már csak az Aranycsapat maradt számára, Mazzola halála után pedig Puskás. A rajongást természetesen unokájának is átadta, mesélt Puskásról, Hidegkutiról és a többiekről, akiket csak Magical Magyars néven ismert a világ. Hihetetlen módon 2012-ben Marco Rossi épp a Kispest edzője lett, azé a klubé, ahol Puskás Ferenc focizott. Az első idényben megszerzett bronzérem után, az ínséges időkben lemondott posztjáról, majd mégis visszatért, és a kiesőzónából 2017-ben a bajnoki címig vezette a kispesti klubot. „Szerettem volna nyomot hagyni a Honvéd történelemében. Bajnok lettem, így kapok majd egy fejezetet ennek a fantasztikus klubnak a történelemkönyvében” – nyilatkozta akkor.
Aztán 2018-ban, a finnek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt a szövetségi kapitányként bemutatkozó Rossi a következőt posztolta közösségi oldalára: „Szia, Nagypapa! Remélem, jól vagy. Hány éve is mentél el? Túl sok. ’94-ben volt, de az emléked most is itt él bennem. Ki tudja, milyen boldog leszel és büszke az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Igen, azé a Magyarországé… Az Aranycsapaté, amelyben Puskás, Hidegkuti és a többiek játszottak és amiről annyit meséltél nekem. Emlékszel? Ma, szombaton elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban kezdődik, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet. Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy szurkoltál nekem, nekünk. Szeretlek! És mindezt Neked ajánlom!”
Rossi életében olyan karakterek fordultak meg, mint Marcelo Bielsa, akit máig az Őrült néven becéznek. Rossi a mexikóvárosi Ámerica csapatában játszott, amikor Bielsa ott edzősködött, és munkamódszerében, elszántságában és teherbírásában is sok közös van benne az argentin edzővel. Bielsa rengeteget dolgozott, edzés előtt és után is készült és elemzett, tisztában volt mindennel és mindenkivel, ráadásul az Ámerica előtti évben, a guadalajarai Atlas edzőjeként egy év alatt 92 városban húszezer fiatalt tudott érdemben megvizsgálni – Ch. Gáll András Marco Rossiról írott könyvében az olasz mester megjegyzi, az Atlas húsz éven át azokból a tehetségekből élt, akiket Bielsa fedezett fel. Hozzá hasonlóan Rossi is követi a futballtrendeket, a fociban él, ez tölti ki mindennapjait – a családja mellett. Belőle – szerencsére – hiányzik ez a fajta őrület.
Budapestet azonnal megszerette az olasz edző és felesége, Mariella is. Őt Marco Rossi nagyvilági nőnek nevezte, aki szereti a pezsgést, ezért amikor Dunaszerdahelyre igazolt, Pozsonyban béreltek lakást – a volt koronázóváros viszont elmarad Budapest mögött. Mariella egy hónap után hazaköltözött, rosszul érintette a levegőváltozás. A magyar főváros más – itt azonnal megszerették Rossit, már 2012-ben, a Honvédban töltött első idényében.
A válogatott vezetőedzője egy alkalommal megjegyezte, hogy gyakran meglepődik, sőt néha megijed, amikor látja a saját magáról a meccs közben készült felvételeket. Hiszen nyugodtabbnak kellene lennie, mondta ő, de nem megy. Előtör a temperamentum, és az amúgy halk szavú tréner ilyenkor védi, buzdítja játékosait, a csapatot. „Nekem ilyen a karakterem, ilyen a létezési formám” – mondta Rossi. És legnagyobb meglepetésére ezt a vonását nemcsak elfogadták, de meg is szerették a szurkolók. A vezetőedző szerint azért, mert ilyen a magyar nemzeti karakter.
Nehéz felvázolni egy olyan ember jellemrajzát, akit rendszerint csak a technikai zónában és sajtótájékoztatón látni – hiszen ahogy Rossi is elmondta, a kispad mellett máshogy viselkedik, mint a való életben. De talán ez így van jól – mint egy jéghegy, amelynek csak a csúcsát látjuk, de a lényege a mélyben van. Abban a mélyben, amely valószínűleg sok eredményt tartogat még a trénernek, és amiből remélhetőleg mi, focit szerető magyarok is részesülünk. Hiszen összeköt bennünket az élmény, amikor az ember este várja a buszt, és a születő gólokat nemcsak a szomszéd utcákból átszűrődő üdvrivalgás jelzi, hanem a buszmegállóban spontán összeverődő, telefon kijelzőjén meccset követő társaságokban is kialakul egyfajta összetartozás-érzés. Valami ilyesmiről szól a foci. Az ilyen pillanatok átélésében pedig elévülhetetlen érdeme van a nemrég magyar állampolgárságot szerző olasz mesternek. Nélküle nehezen tudnánk elképzelni mindezt.
Mik a magyar válogatott erősségei és gyengeségei? Hogyan értékeli a válogatott teljesítményét 2018 óta? Mi történik egy mérkőzés félidejében az öltözőben? Hogyan látja, mi tesz egy csapatot jó csapattá? Mi volt a legjobb és legrosszabb élménye Magyarországon?
Leczo Bence ezen kérdéseket járta körbe az interjú további részében, amely ITT olvasható.