A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
5156044 8577c8acfd90fc042a7395d6bfb4ee2c x 2

Másfél millió éves emberi maradványokat azonosítottak Izraelben 2022. febr. 7.

Úgy néz ki, hamarosan át kell majd írni a történelemkönyveket. Szlovákiában nem új keletű gondolat, ám ennek semmi köze az ősemberekhez, köztudott, hogy a mai szlovák történelemkönyvek és tankönyvek sokkal inkább épülnek tündérmesékre, mint tényszerűségekre, valóságra. De ez más kérdés, nézzük inkább, mit találtak Izraelben.

Az Izraelben eddigi feltárt legősibb, 1,5 millió éves emberelőd-maradványokat azonosították - jelentette a Walla hírportál szerdán. Az Afrikán kívüli második legjelentősebb prehisztorikus, Ovadia nevű izraeli lelőhelyen talált másfél millió éves csigolyacsontok új megvilágításba helyezik az ősi emberelődök ázsiai és európai elterjedésének történetét.
Korábban úgy vélték, hogy ez egyszeri esemény lehetett, de az új lelet alapján legalább két hullámban zajlott a kirajzás Afrikából Eurázsia irányába. Eddigi tudásunk szerint az első hullámban, mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt az ősi emberek eljutottak a mai Georgiába, ahol a mindeddig legfontosabb Afrikán kívüli lelőhelyen, a Dmanisi régészeti helyszínen találták meg ennek nyomait.

Képernyőfelvétel 566

(a) Afrika és Eurázsia térképe a főbb pleisztocén paleoantropológiai lelőhelyekkel. A fekete körök csontmaradványok nélküli lelőhelyeket jelölnek; a piros körök emberi csontmaradványokat tartalmazó lelőhelyeket. (b) Ovadia lelőhelyének helye a Kineret-tótól (Galileai-tó) délre, a Jordán-völgy nyugati partján (piros kör) (c) légi felvétel Ovadia ásatási tervéről a II-23. réteg helyével, ahol az UB 10749-et megtalálták (Nature)

A Kinneret-tótól délre, a Jordán völgyében, a Beit Zear kibuc melletti Ovadia lelőhelyen talált maradványok alapján ezután egy második hullám is következett 1,5 millió évvel ezelőtt, amely áthaladt Izrael földjén.
A kutatásban részt vett az izraeli Bar-Ilan Egyetem, az Ono Akadémia központ, az amerikai Tulsai Egyetem és az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
Ovadiát az 1960-as évek óta számos alkalommal kutatták a szakemberek, területén gazdag és ritka állatcsontokat, valamint kőeszközöket tártak fel.
A közelmúltban újraindultak az őstörténeti ásatások, és ismét átvizsgálták az elmúlt évtizedekben begyűjtött leleteket, melyeket a Jeruzsálemi Héber Egyetem nemzeti természettudományi gyűjteményében helyeztek el. Ezek között Miriam Belmaker paleontológus 1966-ban feltárt, körülbelül másfél millió éves emberi ágyéki gerinccsigolyákat azonosított.

Alon Baras, a Bar Ilan Egyetem Azrieli Orvostudományi Karának anatómiai és evolúciós kutatója szerint ez a csontdarab eldönti a régi vitát az afrikai kirajzásról, mert egyértelműen bizonyítja, hogy több vándorlási hullám volt.

Ezek az emberelődök a csigolyáik mérete és alakja közötti különbség alapján különböztek a Georgiában feltártaktól

- mondta a tudós az Izraelben eddig felfedezett legősibb emberi csontokról.

Képernyőfelvétel 568

UB 10749-es csigolyamaradvány: (a) felső nézet; (b) hátsó nézet; (c) alsó nézet; (d) elülső nézet (Nature)

Ella Bin professzor, a gerincfejlődés szakértője szerint egy korához képest magas termetű, 12-16 éves fiú maradványát találták meg.

Ha ez a fiatal elérte volna a felnőttkort, több mint 180 centiméter magasra nőtt volna. Mérete hasonló az ebből az időből származó afrikai nagy előemberéhez, és különbözik a Georgiában lelt alacsony előemberektől

- hangsúlyozta a lapnak.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy legalább két ősi embert azonosítottunk Afrikán kívül az alsó pleisztocénként ismert időszakban. A bevándorlás minden hulláma más-más embert hozott magával - mind megjelenésükben, mind kőszerszámaik készítési technikájában, mind pedig abban az ökológiai résben, amelyet maguknak élőhelynek kiválasztottak

- foglalta össze a kutatás tanulságait a hírportálnak Alon Baras.

mti/Nature/P7/kcs
Nyitókép: index