ZSÍR

Maszövi sajtáj - végre nem kellett szégyenkeznünk 2024. okt. 17.

Végre láttunk egy olyan sajtótájékoztatót a Magyar Szövetség prezentálásában, amelyre még a legvérmesebb károgó is csak csettinthetett egyet.

Az új elnök úr a korszakváltás jegyében iszonyatosan profin zavarta le az első sajtáját.

RÁADÁSUL ELSŐKÉNT MAGYAR NYELVEN MONDTA EL AZ AKTUÁLIS „ÜZIT“.

Gubík érvei, illetve a párt álláspontja dióhéjban:

- Semmi szükség a ‘95 óta a legszigorúbb törvényre. Különben is, mi indokolja a szlovák törvény védelmét, mikor dominanciája eleve biztosított?

- 21. században, mikor a telefonomat a zsebemből kivéve vagy a tv-t bekapcsolva javarészt angol reklámok jönnek elő, ezért egyébként is nagyjából betarthatatlan. Motiválni kéne, nem büntetni.

- Inkább egy egyenrangúságról szóló nyelvtörvény kéne a hivatalos nyelvekről, nem alá-fölérendelt viszonyban lévő nyelvekről szóló törvények. Mi ezt a szemléletváltást kínáljuk.

- Rossz reflexeket idéz elő. Pont most, mikor jók a magyar-szlovák kapcsolatok, ráadásul a kormánypártok jelöltjére bátorított szavazni az államfőválasztás 2. fordulójában a magyar pártelnök és Ficora is sok magyar szavazott.

Ha ennyi nem lenne elég, IDE kattintva az egész sajtótájékoztató megtekinthető.

Teljesen rendben volt az egész „produkció“ úgy en bloc. Magyarul ez ugye - Lacit képességeit ismerve - nyilván nem meglepő, de a szlovák mondandója is hibátlan volt és iszonyatosan meggyőző.

Az elnök úr kommunikációja teljesen spontánnak és természetesnek hatott. Mindaz, amit elmondott, nem volt visszatetszően támadó, de azért frappánsan oda is mondott, annak, akinek ez címezve volt, meg amikor az odavaló volt. Itt főleg Gyimesi György szerepére gondolok, ugye.

Mert nyilván előkerült a kérdés az általában „jóakaró“ Új Szó szerkesztőjének „köszönhetően“. De ezt a meglehetősen háklis kérdést is igen profin és finom szarkazmussal enyhén megfűszerezve válaszolta meg a pártelnök.

Az a beszólása, hogy ha a miniszter asszonynak vitt virágon múlik a törvényi szigor, illetve a magyarok irányába tanúsított jóindulat, akkor ő akár hetente küld Šimkovičovának egy „vlecska“ rózsát, nagyot szólt.

(Margóra: Jó, jó. Igazgatok van, kicsit "felszürcsöltük" most Gubíkot. De mit vártatok a p7-től? Akinek nem tetszik, az olvasson, hallgasson Napunkat, Parát meg hasonívású nemzeti öntudaterősítő szlovenszkói médiumokat, vagy felvidéki magyar „kórképet“!)

Gyimesi Gyurira visszatérve, nagyon tetszett az a gondolat (is) az elnök úr részéről, hogy senkit nem szeretne gátolni abban, hogy a pártot és a közösséget szolgálja. Ez a nagymenő és tökéletes Gyére (ugye, Zsozsó? - a szerk.) is vonatkozik. A virágcsokros minisztériumi antréjának érdemi hozadékát - Gubík véleménye szerint - pedig majd látjuk. Ha látjuk. Az idő minden kérdésre választ ad.

Meg felfedi a legkörmönfontabb, machiavellista taktikázást is. Ez Gyurira és a životos nagy spanjára ugyanúgy vonatkozik, mint bárki másra...