7832

Máthé Zsuzsi: Életről és halálról beszélgetni Isten mellőzésével csak torzója a valóságnak 2024. jan. 27.

Megnéztem egy videóinterjút az ALS betegségben szenvedő, az asszisztált öngyilkosság legalizálásáért küzdő Karsai Dániellel. A (jelenleg) gyógyíthatatlan betegségben szenvedő fiatal alkotmányjogász fizikai gyengülése mellett szellemi képességei birtokában, választékosan és az emberlét széles spektrumát feltáró őszinteséggel beszélt drámai irányba tartó állapotáról, abból fakadó fizikai, lelki gyötrelmeiről.

A riporter is empatikusan, nagy alapossággal faggatta a lét legnehezebb kérdéseivel interjúalanyát.

Az életről, a szenvedésről és a halálról szóló beszélgetésben “csak” egyetlen kérdést nem sikerült az egyórás beszélgetés során feltenni, amitől a megrázó beszélgetés végül mégis ordítóan hiányos, sántikáló lett.

Egy kérdés erejéig sem merült fel ugyanis, hogy vajon e földi zarándokút végén lehet-e folytatás? S hogy vajon létezik-e az embert életre hívó és a halál után a Vele való teljes életet ajánló akarat, aki az evilági létezés legsötétebb pillanatait is az emberileg fel nem fogható értelemmel töltheti meg. Kórházi ágyon várva az utolsó lélegzetet, haláltáborban szenvedve, lelki reményvesztettségben vagy egy lövészárokban rettegve.

Ha Istent kivesszük, kiradírozzuk életünk képletéből, a betegségek, a nyomorúság, a történelmi kataklizmák végeláthatatlan sokasága joggal vethetik fel az emberileg nagyon is magyarázható és logikus kérdést: mi végre ez az egész gyötrelem, s mi értelme egyáltalán a mi így-úgy, de végső soron nyomorúságos kis életünknek?

Ha csak a matéria van, tényleg nincs remény, sem egy sír mellett, szerettünktől búcsúzva, sem a saját elmúlásunk felé napról napra araszolva.

Életről és halálról beszélgetni Isten mellőzésével csak torzója a valóságnak, azt hiszem, ha valami, ez életbevágó hiba…

nyitókép: WMN/YouTube