VÖRÖS PROSZTÓ

Máthé Zsuzsi: Furcsa, hogy a kommunizmus kapcsán valamiért sokkal megengedőbb a közfelfogás 2023. aug. 28.

Régi adósságomat törlesztettem azzal, hogy elolvastam Kertész Imre Sorstalanságát. Felkavaró regény, amely a nácizmus embertelenségét a maga szándékosan távolságtartó, tárgyszerű, már-már bocsánatkérő stílusában egészen közel hozza az olvasóhoz, fáj sorról sorra követni az elhurcolt fiatal zsidó fiú beszámolóját a földi pokolról, amit átélt, s ami után folytatni az életet szinte lehetetlen.

A könyv felkiáltójel: soha nem szabad feledni a borzalmakat, hogy azok ne ismétlődhessenek meg, semmiféle totalitárius rendszer formájában sem.

Fontos a figyelmeztetés, hisz a XX. században rövid idő leforgása alatt két ilyennek is utat engedett a világ, sokmillió ember életét követelve és mérhetetlen szenvedést okozva.

Tudjuk, a kommunizmus ugyanolyan embertelen, gyilkos rezsim volt, mint a nácizmus. Ezért is furcsa, hogy - szemben a nácizmus nagyon helyes kollektív elítélésével, alakítóinak és szimbólumainak teljes közéleti diszkvalifikálásával - a kommunizmus kapcsán valamiért sokkal megengedőbb a közfelfogás.

Pólók Che Guevera fotókkal, Lenint ábrázoló szobrok, vörös csillag a sörmatricán, s mostanság - ez nyárutói tapasztalás a szezonvégi leértékelések idejéről - Mao Ce-tung jellegzetes viselete nyomán a “maonyakú” megjelöléssel árusított ingek divatja.

Ezek a popkultúrát átitató “apróságok” mintha mind szalonképessé kívánnák tenni, rózsaszínűre szeretnék árnyalni a baloldali terrort.

Érkezzenek bár jobbról vagy balról, a totalitárius rendszerek egyike sem maszkolható át divatcikké, az áldozatok emléke kötelezi az utókort arra, hogy határozottan utasítsa el az erre irányuló beszédmódot. Ahogy a borbélyok sem írják ki árlistájukra, hogy mennyiért formálnak Hitler-bajuszt, mert az ízléstelen volna és joggal váltana ki felháborodást, úgy a tömeggyilkos Mao Ce-tungról is aggályos divatos ingtípust elnevezni.

Fontos volna bizonyos ügyekben következetesnek lenni és nem ismerni pardont.

Kertész Imre ezt írta a Sorstalanságról: “…zsidóságom révén átéltem valamit, s ez a totalitarizmusnak kiszolgáltatott emberlét egyetemes élménye.”

Ezek az egyetemes emberi tragédiák köteleznek minket arra, hogy vegyük észre, ha a kultúránk át akarná rajzolni a múltat és relativizálná az emberiség ellen elkövetett bűnöket.

nyitókép: Máthé Zsuszi/Facebook