A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Meciar

Mečiar ma 80 éves 2022. júl. 26.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Ezúttal nem ítélkezni szeretnénk. Van ugyan véleményünk Szlovákia egykori korlátlan urával kapcsolatban, akitől a vad 90-es években még az alvilág is rettegett, de a vélemény személyes műfaj. Ľubomír Galko véleményét ma már szemléztük is. Szerkesztőségi cikként az életútja kapcsán a száraz tényfelsorolásra hagyatkozunk.

Vladimír Mečiar 1942. július 26-án született Zólyomban. Munkaviszonya mellett, amikor a Dubnica nad Váhom-i Nehézmérnöki Üzemben (ZŤS) dolgozott kohászként, távúton a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karán folytatott tanulmányokat. A diploma megszerzése után, 1974-től 1990-ig, a Skloobal Nemšovában dolgozott vállalati ügyvédként.

1990 első felében a szlovák kormány bel- és környezetvédelmi miniszteri posztját töltötte be. Az 1990. júniusi parlamenti választások után először lett miniszterelnök, és 1991 áprilisáig töltötte be ezt a posztot. 1992 júniusában megtartott parlamenti választások után ismét miniszterelnök lett. Egészen 1994 márciusáig, amikor a parlamenti képviselők bizalmatlanságot szavaztak neki. Ez alatt a kormányzás alatt Václav Klaus cseh miniszterelnökkel közösen lezárta a tárgyalások sorozatát, amelyek a csehek és szlovákok közös államának kettéválásához vezettek. Mégpedig népszavazás nélkül. Igaz, békés úton.

1992 októberétől 1993 márciusáig, majd 1998 márciusától 1998 októberéig a Szlovák Köztársaság elnökének néhány miniszterelnöki jogkörének gyakorlásával is megbízták. Erre az időszakra datálódnak a hírhedt mečiari amnesztiák, az alábbi üggyel kapcsolatban.

Vladimír Mečiar az 1994. decemberi parlamenti választások megnyerése után harmadszor foglalta el a miniszterelnöki széket, 1998 októberéig volt hivatalban. Ebben az időszakban rabolták el az elnök fiát, ifjabb Michal Kováčot (1995) Ausztriába, hogy ott lefolyhasson az ellene kezdeményezett gazdasági jellegű rendőrségi vizsgálat, ekkor ölték meg az elrablás koronatanúját, Róbert Remiášt is (1996-ban).

Vladimír Mečiar és kormánya írta alá az Európai Bizottság határozatát, amely 1997. július 16-án, egy strasbourgi ülésen nem javasolta első körben a tárgyalásokat Szlovákia EU-csatlakozásával kapcsolatban, mert az ország nem felelt meg a politikai kritériumoknak.

Emlékezetessé vált Mečiar miniszterelnök 1998. szeptember 30-i fellépése a szlovák televízióban, amikor a parlamenti választások elvesztése után bejelentette visszavonulását a politikai színtérről. Az adás végén egy dallal az ajkán: "Isten veletek, nem bántottam senkit, nem ártottam egyikőtöknek sem!" a televízió képernyőjén keresztül intett búcsút támogatóinak és szavazóinak.

Egy évvel később, 1999 májusában sikertelenül indult az első közvetlen elnökválasztáson, amelynek győztese Rudolf Schuster lett. Vladimír Mečiar másodszor is indult az államfői posztért - a 2004-es elnökválasztáson. Bár a választás első fordulóját 32,7 százalékos fölénnyel megnyerte, a második fordulóban a szavazatok 40,1 százalékát szerezte meg, és másodikként végzett Ivan Gašparovič (59,9 százalék) mögött. Aki az ő pártjában politizált, de később ellene fordult.

A júniusi parlamenti választásokon az ĽS-HZDS 2010-ben nem jutott be a parlamentbe. A mozgalom csak a szavazatok 4,32 százalékát szerezte meg, és húsz év után távoznia kellett a csúcspolitikából. A 2012 márciusában megtartott újabb sikertelen parlamenti választás után, amelyen az ĽS-HZDS csak a szavazatok 0,93 százalékát szerezte meg, Mečiar 2012. április 26-án bejelentette lemondását az ĽS-HZDS elnöki posztjáról.

A HZDS alapítója és korábbi elnöke, Vladimír Mečiar 2013. december 12-én kilépett a pártból. A párt nem választott új elnököt, a 2014. január 11-i zsolnai rendkívüli közgyűlésen pedig a 165 küldöttből 161-en úgy döntöttek, hogy feloszlatják a pártot.

2019 novemberében próbált visszatérni a politikába, amikor a Szlovák Liga párt tagjai november 9-én Trencsénben tartott közgyűlésén az akkor 77 éves Vladimír Mečiart választották meg a párt elnökévé és egyben a jelöltlista élére. 2019. november végén azonban Mečiar meggondolta magát, és úgy döntött, hogy nem indul a parlamenti választásokon. A 2020. február 29-én tartott választásokon a Szlovák Liga mindössze 809 érvényes szavazatot kapott, ami a választók 0,02 százaléka.


Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!