ZSÍR

Mécs László: Fényt hagyni magunk után! (VIDEÓ) 2022. máj. 24.

A két világháború közötti (felvidéki) magyar irodalom egyik legsikeresebb, legolvasottabb költője a hernádszentistváni születésű premontrei szerzetes, Mécs László volt. Katolikus elkötelezettsége, újhumanista világszemlélete szálka volt a kommunisták szemében, így az államszocializmus évei alatt kötetei csak külföldön jelenhettek meg.

A költő 1895-ben született a mai Felvidéken található Herndászentistván községben Martoncsik József néven. 1914-ben lépett be a premontrei rendbe, első versei a következő évben jelentek meg. Első önálló kötete, a Hajanli harangszó Ungváron jelent meg 1923-ban.

A francia költészet kiválóságával, Paul Valéry-vel 1944-ben barátkozott össze, aki előszót is írt a második francia nyelven megjelent kötete elé. A két világháború között elképesztően népszerű költő a „szakma” szemében is szálka volt, Illyés Gyula komoly kritikákkal illette, Reményik Sándor viszont védelmébe vette a papköltőt.

Mécs „bűnlajstromához” az utókor gyakran hozzásorolta, hogy 1943-44 során több ízben is közölték verseit a különféle hungarista lapok. A költőt 1953-ban koholt vádak alapján 10 év börtönre ítélték, 1956-ban azonban rehabilitálták, a következő évtől folytathatta papi tevékenységét. 

Mécs László Pannonhalmán 1978-ban, 83 évesen adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Költői nagyságát mutatja, hogy 1969-ben és 1970-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték.