POSTALÁDA

Medve támadt Vida Gábor íróra, aki távcsöve szíjával kötötte el vérző karját 2026. ápr. 10.

„Én ordítottam, ő nem – ez volt a legijesztőbb” – mondta el az Indexnek Vida Gábor író, akire március végén, túrázás közben rontott rá egy medve Nyárádmagyarós határában. A váratlan találkozás nyílt alkartöréssel és mentőhelikopteres szállítással végződött, de a szerencsés kimenetelű támadás után az író a tőle megszokott tárgyilagossággal vonta le a tanulságokat.

Vida Gábor író március 22-én délben éppen felfelé igyekezett egy elhagyott gyümölcsösben Nyárádmagyarós és Torboszló határában, amikor a bozótosból nekirontott egy fiatal, de fejlett medve. Szép, fényes, fekete bundája volt, meg sárga fogai, nem egy tavaszi, kiéhezett állat.

Rácsapott a combomra, megkarmolt, elestem, és amire felálltam, már csak a hátát láttam, elfutott. Én ordítottam, ő nem, ez a furcsa, meg az ijesztő, hogy nem jelzett a támadás előtt.

Olyan gyorsan történt az egész, hogy az írónak megijedni sem volt ideje. „Talán oldalra fordultam, ezért a combomat érte az ütés, nem a hasamat. Ha lett volna fegyverem, akkor sem tudtam volna használni.”

Vida Gábor azt is elmondta, hogy egyedül volt. Hívta a 112-t, gyorsan kapcsolták a nyárádszeredai mentőket, elmagyarázta, hol van, és elindult lefelé a domboldalon. Körülbelül 300 métert kellett mennie az útig, ahol a biciklijét hagyta.

Közben a távcső szíjával elkötöztem a vérző karomat, láttam, ahogy a csont kinyomja a zubbonyom ujját, nyílt törés, lógott a kezem.

A fényképezőgépét látta a fűben, de úgy döntött, hogy nem fog visszamenni érte. A combsérülést nem érezte, tudott járni, semmije se fájt.

Hamar ott volt a mentő, a rendőrség, hívták a helikoptert, elláttak, vittek, repültünk; rázott és zajos volt, sajnos nem láttam a tájat.

Vida szerint egy ilyen sérülés gyógyulási ideje hat hét, utána a karját kell majd rehabilitálni, bejáratni. Szerencsére fertőzés nem történt. „Műtéti szempontból ez rutin, két lemez, hat csavar. A romániai sürgősségi ellátás hatékony és operatív, nincs vacakolás, le az összes kalappal” – jegyezte meg Vida Gábor, akitől azt is megkérdeztük, érzi-e már magában, hogy ebből előbb-utóbb szöveg lesz, vagy megmarad privát, „nem megírható” traumának.

Elmondta, hogy ő ilyenekről már írt, most csak az a különleges, hogy vele történt. De mivel pszichésen rendben érzi magát, nem hiszi, hogy túl sokat kellene ezzel foglalkoznia. „Volt egy srác a kórteremben, rádőlt a fa, sokkal súlyosabb sérülés érte, de én voltam a »sztár«, engem kérdezett mindenki. Egyetlen magyar orvos tudta, hogy ki vagyok, mert a magyartanárnője olyan.“

Forrás: Index.hu