ITT A PIROS, HOL A PIROS

Megkeseredettek tagozata a Szövetségben 2022. márc. 23.

Kiöregednek és megkeserednek – mondják ránk a fiatalabbak. Eszünk ágában sincs öregnek érezni magunkat így hatvan előtt, hatvan után, ez tehát sértő a számunkra, ugyanis még tudunk és akarunk is felállni minden tekintetben... Viszont igen, megkeseredettek vagyunk sokszor, amolyan igazi sírva vigadós magyarok. Meg frusztráltak is vagyunk. Az életünket tettük a közösségünk lábai elé, és ezalatt sokszor éreztük azt, hogy kinyúlt a tömegből egy politikus láb és belénktörölte a saját szaros cipőjét.

Most jöhetnénk az élet harc meg egyéb közhelyes baromságokkal, de ezzel csak elterelnénk a lényegről a figyelmet. Ugyanis azért vagyunk megkeseredettek, mert hiába tesszük a dolgunkat erőn felül is az egyes régióinkban, amikor felemelkedünk és egyben látjuk a Felvidéket, akkor az összkép siralmas. 

Nyugaton, ahol viszonylagos jólétben és tömbben él a magyarság, a zsíros termőföldeken szlovák utcasorok nőnek ki a földből. Középen és keleten, ahol viszonylagos szegénységben és szórványban él a magyarság, az öregek után a házakat nem a fiatalok veszik birtokba, mert azok elmentek Nyugat-Európába vagy Pozsonyba, hanem a nem magyar idegenek.

A Csallóközben a saját polgármestereink követnek el nemzetárulást, onnan keletre meg az idomulás a többségi szlováksághoz a vezérelv az ilyen-olyan vezetőnk soraiban. Tisztelet a számos kivételnek!

Mindenféle fejelesztési tervek hevernek az asztalainkon, sok hasznos dolog meg is valósul belőlük a folyóinkat átívelő hidaktól, a testvértelepülés-szövetségeken át a Baross Tervig. 

Egy munkaanyag nincs az asztalon: A FELVIDÉK MAGYARSÁGFEJLESZTŐ TERVE.

Mert lehet beton, aszfalt, kisgép, nagygép, közös koncert és tánc hajnalig, ha közben nincs előttünk egy megvalósításra alkalmas koncepció.

A legnagyobb baj, hogy a politikusaink nagy része olyan, mint a bányalovak. Járják a saját megszokott köreiket a bányájuk vájataiban, és már nem is tudják, hogy milyen fent a nappali fény. Szinte már vakok a magyarság fényigényéhez. 

Eszközként jelölik meg a parlamentbe való bejutást, de vajon elhisszük-e nekik ezt, hiszen annyiszor voltak már ott és az eredmény az elmúlt harminckét év alatt a mínusz 150 000 magyar! 

Persze be kell aszfaltozni a kátyús utakat, meg vízvezeték is kell a falvakba, de ugyanúgy össze kell foltozni a megszakadt szíveket és tiszta vizet kell önteni a szomjazó lelkeknek. Tényleg nem tudnak, vagy nem akarnak tenni semmit ezügyben!?

Pedig olyan egyszerű munka lenne ez, csak hát nem ez a fontos, hanem a helyezkedés az első 10-15 helyre a majdani választási listán.

Ha lenne megkeseredettek tagozata vagy platformja a Szövetségnek, akkor bizonyára ez lenne a legnagyobb csoportosulás.

Csak szólok, hogy ennek a masszív és népes csoportnak a tűrőképessége véges.

Papp Sándor

Borítókép: Pexels