ILLIBERÁLIS

Mennyire fontos a V4 együttműködése a magyar nemzetpolitikában? 2023. jan. 24.

Orbán Balázs A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című könyvében sarokkőnek nevezi azokat a vezérelveket, amelyek a komoly nemzeti politizálás alapjául szolgálnak. Ezeket az elveket, vagy sarokköveket a magyar nemzet történelméből, és mindenkori politikájából vezeti le. Alább olvasható a már részletekben közölt 18 pont, valamint a felsorolásban legutolsó, amely Visegrád fontosságát taglalja.

1. A keresztény kulturális alapokon értelmezett emberkép

A nyugati kultúrkörben az emberkép zsidó-keresztény alapokon nyugszik. Az egyémhez és a közösséghez fűződő viszonyt csak ebben a keretben tudjuk értelmezni. Ez a kulturális háttér szolgáltat mintát az egyén értékének megítélésekor és a közösségez fűződő viszonyunk megértésekor egyaránt. A kommunizmussal és más totalitárius ideológiákkal szemben a kereszténység nem törekszik az emberi természet drasztikus megváltoztatására, hanem egyaránt kiindulási alapnak tekinti az ember gyengeségeit és erősségeit. Nem vitás, hogy a 19. századi klasszikus liberalizmus a nemzeti gondolttal szoros szövetségre lépve hozzájárult a modern, szuverenitásukra büszke államok létrejöttéhez.

Ma az európai nyilvánosság hangadói úgy vélik, hogy az általános jogegyenlőség, a jog és férfi egyenjogúság, az emberi méltóság feltétlen tisztelete kizárólag a liberalizmus vívmányai. Ezek az európai értékek azonban valójában a kereszténység szülöttei.

Abból a több ezer éves szemléletből sarjadnak ki és váltak alkotmányos értékké, amelyet a zsidó-kereszténység hordozott és hordoz., s amely szerint az ember Isten előtt képességeire, vagyonára, bűnös voltára való tekintet nélkül egyenlő. Ezért amikor a kereszténydemokrácia fontosságáról beszélünk, akkor ezzel nem szűkítjük a demokrácia fogalmát, hanem annak geneziséhez forrásvidékéhez és ideológiai alapjaihoz térünk vissza.

2. Az ember egyedi és megismételhetetlen érték

Az ember mint egyedi személyiséggel bíró lény Isten megismételhetetlen és különleges teremtménye, akinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz, valamint a boldogságra törekvéshez. A keresztény kultúra azt tanítja, hogy az ember része a mindenségnek, de egyszersmind hordozója is annak. Ezért az államnak kötelessége az egyén segítése, annak előmozdítása, hogy mindenki a képességéhez mérten a lehető legtöbbet érje el, a lehető legtöbbre jusson az életben. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy mindenki felelős önmagáért, és képességei, lehetőségei szerint köteles is a közösség javára tenni.

3. A haladás nem változtatja meg az embert

Az ember történeti lény, a történelem alanya, ez azonban nem jelenti azt, hogy ember mivoltunk tartóoszlopai változnának a történelem során. Mindannyian megszületünk és meghalunk, életünket szeretnénk boldogságban és jólétben, aktívan és mások tisztelete által övezve leélni.

Ezért az egyén és a közösség viszonya a család, a nemzet, a munka és az alkotés szabadsága emberi mivoltunk szempontjából kiemelt jelentőségű marad.

Ezen önmagukban nem változtatnak sem újdonsült radikális eszmék, sem földi paradicsomot ígérő utópiák, sem pedig a technikai fejlődés által kínált, korábban ismeretlen lehetőségek.

4. A magántulajdon léte az emberi természet része

Az emberiség történelmében mindig is meghatározó része volt a magántulajdonnak. A magántulajdonra épült a kereskedelem és a piacgazdaság, gyarapodott a közös tudás, így alakultak ki az életkörülmények kiszámíthatóságát megteremtő intézmények és jogi keretek. A magántulajdon léte nélkül nem lehetséges folyamatos fejlődést szolgáló gazdasági, társadalmi, politikai és diplomáciai kapcsolatokat létrehozni.

A demokrácia és a gazdasági fejlődés alapfeltétele a magántulajdon szentsége amely felett a felelős állam őrködik.

Ugyanakkor a tulajdon kötelez is. Sőt az állam sem láthatja el a feladatát a köz tulajdonában lévő, azzal felelősen gazdálkodó és stratégiai szempontból kulcsfontosságú tulajdon nélkül.

5. A munka a tevékeny és értelmes élet megkerülhetetlen része.

Az egyén a közösségét a munkáján és a társadalmi aktivitásán keresztül támogathatja közvetlenül, így találhatunk olyan célokat, amelyek az egyén felett állnak, illetve túlmutatnak önmagukon. A munka és az alkotás által hagyunk nyomot a világban. Értelmes és tevékeny munka nélkül elképzelhetetlen a méltóságteljes, jólétben leélt emberi élet, nem szerezhető gyakorlati tudás, tapasztalat bölcsesség. A munka alapja az oktatás, amelynek biztosítania kell, hogy életünk során folyamatosan készen állunk az új ismeretek megszerzésére, rendszerezésére és gyakorlati alkalmazására.

6. A család a társadalom alapegysége.

Európában a keresztény kultúrkör teremtette meg a férfiak és nők közötti egyenjogúság eszméjét. Az egyenjogúság azonban nem a különbségek hiányát vagy a szerepek felcserélhetőségét jelenti. A két nem preferenciái és értékválasztásai és céljai eltérhetnek. Biológiailag különböző mivoltuk és szükségleteik pedig el is térnek.

A magyar nyelvben a házastárs megjelölése – feleség és férj – is ezt szimbolizálja. A családi élet a magánélet része, ezért az államnak nem feladata senkinek sem tanácsot adni.

Feladata viszont megóvni a társadalom számára fontos intézményeket, mint amilyen a kizárólag férfi és nő között megköthető házasság, illetve a gyermek anyához és apához való alkotmányos joga alapjoga. Ahogyan állami feladat annak biztosítása is, hogy aki nemzeti közösséget gyarapítva gyermeket nevel annak e felelősségtejes döntését az állam a lehető legszélesebb eszköztárral segítse.

7. Az egyén csak a közösség tagjaként tud létezni

Az egyén és a család sikerei a közösség javára válnak, kudarc esetén az egyén és a család a közösség tagjai között talál támogatást. A közösségen belül teljesedik ki az emberi lét: a közösség együtt több, mint tagjainak összessége. A tevékeny közösségek teszik erőssé az államokat. A közösségekben rejlik az államok alulról építkező ereje. Ezek a közösségek segítik tagjaikat, a tagok pedig kiegészítik egymást.

8. A nemzet az azonos identitást valló személyek értékközösségén alapuló legmagasabb szintű entitás.

A közösségnek nemcsak a boldogulást garantáló érdekei, hanem értékei is vannak. Az értékeink alapja a személyes-családi identitás, valamint a közös élmény, hogy egyazon nemzethez, múlthoz, kultúrához és országhoz tartozunk. Az egyének, a családok és helyi sajátosságokkal bíró közösségek együtt alkotják a nemzetet, testesítik meg és formálják nemzedékről nemzedékre a nemzet önazonosság tudatát.

A nemzeti identitás alapja lehet vérségi kulturális vagy állampolgársággal intézményesített kapcsolat is. Magyarnak lenni szerintünk nem faji vagy más alapú, hanem egy élethosszig tartó döntés kérdése.

A velünk élő nemzetiségek kettős identitással rendelkeznek, szokásaikkal gazdagítják otthonunkat, miközben államalkotó tényezők, a politikai nemzet részei. A nemzet az a legmagasabb szintű természetes és politikai közösség, amelyet az egyén- mint önálló identitással bíró csoport tagja – át tud élni.

9. Az állam a közösség érdekeit képviselő ősi intézmény.

Az állam az a szervezet és intézményrendszer, amely egy adott területen belül a főhatalmat gyakorolja. Az állam tevékenysége azonban nem lehet öncélú. Az államot polgárainak politikai közössége alkotja, a közintézményeknek e közösség céljaihoz és értékeihez illeszkedve kell léteznünk. Az ilyen módon értelmezett állam tehát nem a probléma, hanem a megoldás maga! Magyarország immár több mint három évtizede demokratikus jogállam. A Hatalom forrása az országos és helyi választásokon megnyilvánuló népakarat. A hatalommegosztás elve és a totális hatalom tagadása az állam működésének alapja.

10. A polgárok személyes belső autonómiája az egyik legfontosabb érték, amit az államnak is tisztelnie kell

A magyarok szabadságszerető emberek, A magyar államnak nem feladata, hogy megszervezze a polgárai mindennapi életét, megszabja magánéletük értékválasztásait, vagy a sajátjuktól eltérő szokásokat kényszerítsen rájuk.

Az államnak alapvető kötelezettsége a magánélet védelme és tiszteletben tartása.

Ezzel nem áll ellentmondásban az, hogy a közhatalom gyakorlása során, az államnak a köznevelésben, az adórendszerben, az egyházakkal való együttműködésben, a keresztény kultúra iránti alkotmányos védelmi kötelezettség teljesítése során a nemzeti közösség egészének érdekeit szem előtt tartva kell döntéseket hoznia, és előnyben kell részesítenie a közösség számára hasznos értékek érvényre jutását.

11. Itthon vagyunk a Kárpát-medencében

Magyarország Európa kevés ősi államának egyike. A magyarság a Kárpát-medencében több mint tizenegy évszázaddal ezelőtt lelt otthonra. Egy erős és sikeres Magyarország ma a térségben nem félelemre, hanem bizakodásra ad okot, hiszen az intézményesített európai együttműködés részeként a közép-európai térség csak közösen emelkedhet fel.

Ezért Magyarország sikere az itt élők és a Magyarország határain kívül élő, nem magyar ajkú népek és országok együttes érdeke.

12. Többen osztozunk a Kárpát-medencén

Magyarország tisztelettel és felelősséggel tartozik a Kárpát-Medence népeinek és e népek egyes tagjainak. Hazánk célja, hogy együtt megőrizzük a régió stabilitását, egyúttal önállóan és szomszédaival kölcsönös együttműködésben olyan regionális erőnek legyünk a részesei, amely képes biztosítani a kiszámítható gyarapodó környezetet az itt élő nemzetek számára. Noha kölcsönös sérelmeink és az elszenvedett területi veszteség sokszor és törvényszerűen fordított szembe minket egymással, a Kárpát-medence államai nem lehetnek sikeresek egymás ellenében.

13. Magyarország a térség egyik meghatározó, erős szereplője kell hogy legyen

Régiónk akkor tudott sikeres lenni, amikor Magyarország is sikeres volt. Ez meghatározó tapasztalat szomszédainkhoz fűződő viszonyunkban is. Az 1990 óta eltelt években a szomszédos államalakulatok több esetben kisebb államokká és politikai közösségekké bomlottak fel, s egy részük ma is jelentős kihívásokkal küszködik. Mindeközben Magyarország egyre befolyásosabb regionális szereplővé válik, ezen folyamat azonban nem lehet indokolatlan konfliktusok forrása.

Ezért mindenkori cél szövetségesi rendszereink megtartása és a bennük részt vevő szomszédos országok számának növelése, hiszen a közös szövetségi rendszer egyfajta védernyőt képez a régió felett.

14. A szabadság, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás megőrzése Magyarország állandó és legfontosabb célja.

A történelmünk utolsó félezér évét a függetlenségért vívott harc jellemezte, amelynek során Magyarországnak a szuverenitás sokkal többször volt célkitűzés és vágy, mint valóság. Lassan három évtizede, hogy a szovjet vezetésű kommunista blokk felbomlásával élhettünk a történelmi lehetőséggel, visszaszerezhettük az ország függetlenségét. A globalizálttá vált világban korlátlan szuverenitás nem létezik. Az ország mérete és gazdasági ereje, az elképzelhetetlenül felgyorsult információáramlás, az Európában egységessé vált piac, a világban a határokat és távolságokat könnyedén leküzdő kereskedelem, az intézményesült és transzatlanti védelmi együttműködésben való részvétel az állami akaratérvényesítés korábban nem ismert korlátait jelentik.

A stratégiaalkotásnak tekintettel kell lennie a magyar politika célkitűzéseinek megvalósíthatóságára, ugyanakkor sosem felejtheti el, hogy a szuverenitás időtlen érték a politikában.

15. Csak erős magyar állam nyújthatja a siker esélyét a magyaroknak

A magyar állam akkor sikeres ha tetterős Ez olyan államot jelent, amely saját erejét és befolyását jól felmérve képes hatással lenni a magyar, a regionális és az európai politikai térben, valamint a világban zajló folyamatokra. A magyarok saját államukkal szembeni bizalmatlanságát, amely a totalitárius, elnyomó rendszerekből itt maradt rossz beidegződés, meg kell haladni. Aki megtapasztalt egy olyan rendszert, amelyben az állam nem a polgáraiért, hanem azok ellenében működött, nehezen veti ki magából a bizalmatlanság érzését. Éppen ezért különösen fontos, hogy az állam és ennek részeként a közigazgatás működése bizalmat teremtsen. Okot adjon arra, hogy az egyén partnerként tekintsen az államra, olyan entitásként, amelytől segítséget várhat a közös erőfeszítést igénylő nehézségek megoldásakor.

16. A külpolitika legfontosabb szereplői az egy adott területen, adott népesség fölött főhatalmat gyakorló államok.

Bár a huszadik század során – döntően a globalizáció hatására – úgynevezett nem kormányzati, közhatalmat gyakorló szereplők is egyre nagyobb súllyal jelentek meg a világpolitikában, az államok továbbra is meghatározó tényezők maradtak és maradnak. Az utóbbi fél évszázadban a szabadkereskedelem és a technológiai fejlődés eredményeként hatalmas globális gazdasági társaságok jöttek létre, amelyek tőkeereje számos országét sokszorosan meghaladja, befolyásuk közhatalmi jogosítványok nélkül is államokéval vetekszik. Rajtuk kívül, de ezzel a folyamattal egyidejűleg olyan, szintén globális nem kormányzati szervek is behálózták a világot, amelyek a tömegtájékoztatás révén befolyásolni tudják a közvéleményt, ezen keresztül a kormányzati döntéshozatalt, illetve jelentős ráhatással rendelkeznek az államok által alapított nemzetközi szervezetek jogfelfogására és jogalkalmazására. A demokratikus működés megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges az állami hatáskörök befolyásmentes gyakorlásának védelme.

Ezt egyre több állam ismeri fel, s veszi fel a kesztyűt, aminek következtében úgy látszik, hogy a mostani évszázad is az államok, nem pedig a színen felbukkanó új szereplők évszázada lesz.

17. Az államok saját érdekeiket követik

Ahogy a történelem folyamán az emberek alapvető céljai nem változtak, úgy az államokéi sem. Minden állam külpolitikai érdeke és célja, hogy bővíteni tudja azt a kört, amelyre befolyással bír ezért a külpolitikai célkitűzések meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy milyen célok elérése érdekében milyen eszközök állak rendelkezésre. A második világháborút követően az európai országok újra a tartós béke elérését nevezték meg célként.

E cél valósággá válása siker, de a tartós béke időszakában is megannyi nehézséggel szembesülünk a külpolitikában.

Amennyiben viszont a kölcsönös kompromisszumok folyamatos, lehengerlő nyomássá és csupán néhány ország erején alapulva diktátummá válnak, akkor megkérdőjeleződnek azok a célok is, amelyek az európai integráció sarok- és építőkövei voltak az elmúlt évtizedekben. Természetesen a nemzetközi kapcsolatok szereplői nem egyformák: a nagyobb államok jelentős eszköztárral rendelkeznek érdekeik érvényesítéséhez, a kisebb államok számára pedig fontos önállóságuk megőrzése és külpolitikai mozgásterük bővítése. Számos példa mutatja azonban, hogy a területet vagy népességszámot tekintve kisebb államok is lehetnek sikeresek, és kifejleszthetnek olyan képességeket, amelyekkel hatékonyan tudják képviselni érdekeiket a nemzetközi folyamatokban.

18. Magyarország helyzete szorosan összefonódik, a középeurópai térség politikai folyamataival.

Ebben az összefüggésben három nagyhatalom, a mi uniós és NATO-tag szövetségesünk, Németország, valamint Oroszország és Törökország földrajzi és történelmi szerepe a legmeghatározóbb. A magyar államiság elmúlt ezer évében szinte mindig e hatalmaktól függött szabadságunk és alávetettségünk. A nagyhatalmak közül Németország a legfontosabb gazdasági és politikai szövetségesünk, a magyar külkereskedelem közel 30 százaléka német viszonylatban áll fenn. A világ vezető katonai, gazdasági és politikai hatalma az Egyesült Államok. A transzatlanti szövetség szabad akaratukból NATO-tagságunkkal intézményesült.

A két állam méretéből adódó különbség folytán a politikai viszonyaink alakulásában meghatározó az amerikai adminisztráció külpolitikai iránya, Magyarország a legjobb, de mindenféle önfeladást nélkülöző szövetségesi viszonyban érdekelt.

Kína a következő évtizedben a világ legnagyobb gazdasági teljesítményű országává válik. A kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok mellett a dinamikusan növekvő üzleti lehetőségek kihasználása magyar nemzeti érdek. Kína a következő évtizedben a világ legnagyobb gazdasági teljesítményű országává válik. A kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok mellett a dinamikusan növekvő üzleti lehetőségek kihasználása magyar nemzeti érdek.

19. A nemzeti érdekérvényesítés garanciája: Visegrád sikere

Az itt élő népek számára meghatározó történelmi tapasztalat, hogy fejlődésük, békéjük és létük, veszélybe került, amikor megosztó etnikai kulturális vagy külső hatalmi törésvonal vagy érdekszféra határa a régióba húzódott. Ezért az a célunk, hogy a közép-európai régió hosszú távon a regionális nagyhatalmak ütközőzónája helyett kontinensünk legdinamikusabban fejlődő összetartó, saját politikai érdekeit érvényesíteni képes térsége legyen.

A visegrádi együttműködés majdnem 700 éves - és mégis fiatal. E térség országainak nem egymás ellen, hanem egymásért kell szövetségre lépniük.

A keresztény kultúra megőrzése Európa hagyományos értékeinek védelme és képviselete, az európai közösségen belüli érdekérvényesítésünk sikere és világpolitikai befolyásunk léte döntően attól függ, hogy képesek vagyunk-e a legfontosabb kérdésekben közösen fellépni. Nekünk, magyaroknak és a szomszédos népeknek Közép-Európa a végzetünk a térség megerősítése pedig az egyetlen esélyünk!