ITT A PIROS, HOL A PIROS

Méry János: A Szövetség eredménye kudarc! (SZEMLE) 2023. nov. 3.

A Szövetség somorjai alapszervezetének oszlopos tagja, a párt fiatalabb generációját képviselő Méry János a Magyar7 hasábjain fejtette ki véleményét a magyar párt elmaradt önkritikájáról.

Méry azon kevés politikusaink közé tartozik, aki érti a felvidéki magyar néplelket, így védelmébe is vette az írása elején a magyar választókat, hangsúlyozva a hűségüket, amiért akkor is a Szövetség mellett álltak, amikor a hangos média(hecc)kampány során minden a magyar párt sikere ellen szólt.

Nem felejti el Méry számon kérni Bugár Béla lelkiismeretét, helyesebben a saját naivitását, amiért arra számított, hogy létezik olyan, hogy Bugár Béla lelkisimerete, ami megszólal és végül visszalépteti a pártütő politikus a Most-Hidat a választástól. 

Abban igaza van Bugárnak, hogy miután a Híd Platformból elmentek az ismert arcok, borítékolható volt, hogy a hidas szavazók nagy része nem fog a Szövetségre szavazni. S abban is igaza van, hogy sokan a magyar identitásuknál fontosabbnak tartották kiállni a két fő irány mellett, illetve ellen (PS, SMER), de azért megkérdezném az elnök úrtól, nem érez-e felelősséget amiatt, hogy a Most-Híd megalakulása óta eltelt 10 évben a magyarok megtanultak szlovák pártokra szavazni, s mindezt nem bánja-e…

Méry – nagyon helyesen – arra a tényre is rámutat írásában, hogy a Szövetséget el nem hagyó Most-Hidas képviselők nagyságrendekkel több szavazatot kaptak a választóktól, mint a pártütő bugáristák:

Ha Pandy, Andruskó vagy Želinsky a Most-Bodri (köszi Hrubík Bélának a névért) listán indult volna, ugyanúgy alig kaptak volna karikát, s ha Sólymos vagy Agócs lett volna a Szövetség-lista első helyein, akkor ugyanúgy 10 ezer felett kaptak volna.

Ugyankkor a szerző nem rejti véka alá azon véleményét, hogy hibát követett el Berényi József, amikor 2016-ban lemondott az MKP elnöki tisztségéről, ami a párt „felhígulását” hozta magával, és itt nem feltétlenül a személyi kérdéseket érti ez alatt Méry, hanem az egyes szakpolitikai, alelnöki posztok feladását, melyekkel – a véleménye szerint – meg lehetett volna most az 5%-os küszöb.

Ehelyett a befuttatott márkanevet lecseréltünk egy ismeretlenre, és a jól irányítható, s működő pártot »teleplatformoztuk«. 

Az írás egyik fontos megállapítása, hogy a Szövetségen belül

a felvidéki magyarság, a közélet, az országos érdekképviselet iránti felelősségvállalásnak, illetve az azért való tenni akarásnak FONTOSABBNAK kellene lennie, mint a mi igazunknak.

Ez pedig amiatt fontos Méry szerint, mert nem csak a Szövetségre szavazókat kell megtartani, és nem is csak a most otthon maradókat kell meggyőzni, hanem legalább ennyire fontos lesz a jövőben, hogy a szlovák pártokra voksolókat kell visszaédesgetni a Szövetséghez (a PS-t és a Smert emelte ki a szerző – szerinte 80 000 szavazatot kapott a két párt a magyar szavazóktól).

A választási kudarcért (igen, kudarcként és nem győzelemként kell kezelni!) pedig nem csupán a magyar egység létrejöttében ellenérdekelt (nemcsak) szlovák médiáé a felelőség, hanem a Szövetség elhibázott kampánystratégiájáé is, mivel a sikeres önkormányzati választások után nem vonták be kellő mértékben az egy évvel ezelőtt sikeresen önkormányzati képviselői és polgármesteri pozíciókat szerző személyeket.

Ide kívánkoznak Méry azon számadatai, melyek a dunaszerdahelyi és a komáromi járás elkeserítő eredményeit tükrözik:

Dunaszerdahelyen az MKÖ 2020-ban 57 %-os részvétel mellett 4900 szavazatot kapott (az országos részvétel 66 % volt), idén 56 %-os részvétel mellett 4700-at (Az országos részvétel 68 % volt). Somorján 2020-ban 68 %-os részvétel mellett az MKÖ 1847 szavazatot kapott, idén 67 %-os részvétel mellett 2018-at.

Méry kiemelte a kampány elcsúszott arányait is, melyek a Forró Krisztián pártelnök és a végteleül üres szlogenekkel teletűzdelt plakátjait és a valódi mondanivaló hiányát rótta fel a kampánystratégáknak:

Azt kell, hogy mondjam, a Dunaszerdahelyi meg a Komáromi járás lakosait elsősorban nem ez (a déli régiók, az itteni fejlesztések a szlovákoknak is jók, de senki sem foglalkozik ezzel a vidékkel – szerk. megj.) érdekli, mivel itt viszonylag nagy a jólét, és az emberek fontosabbnak tartották a biztonság, a migráció, az ukrajnai háborúból való kimaradás, esetleg a Nyugathoz való tartozás témáját, mint azt, amit a Szövetség kommunikált.

Az olyan szarvashibárkól nem is beszélve, mint amikor a kampány során előre elutasították az esetleges együttműködést a választás későbbi győztesével. Nyilván csak a legritkább esetben akart bárki is (jó esetben) ellenzéki pozícióba jutó pártra szavazni. 

A hibák felsorolása után Méry János a hogyan tovább égető és rettegett kérdésére is valid választ adott:

A párt viszont három dolgot nem kerülhet meg: az őszinteséget, a hitelességet és a konstruktív (ön)kritikát.

A teljes írás elolvasható a Ma7 oldalán. 

Nyitókép: felvidék.ma / Hideghéthy Adrián