A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
056 szovetseg aliancia kongresszus patince pat 2023 12 09 csefalvay

Méry János: Legyen a közösség fontosabb, mint saját igazunk! 2023. dec. 11.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Méry János a Szövetség Pat közsékben megrendezett kongresszusán szólalt fel. A küldöttek előtt elhangzott beszédét változatlan formában közöljük.

Tisztelt Hölgyek, Urak, Tisztelt Küldöttek!

Engedjék meg, hogy e „történelmi siker“ hangzavarában elmondjam azt is, amit már többen leírtunk és elmondtunk, hogy ez a választási eredmény kudarc. Kérem ezt ne felejtsük el, amikor újra kezdünk építkezni.

Nem kívánok itt mélyebb elemezgetésekbe belemenni, azt viszont el szeretném mondani, hogy mi politikusok eldönthetjük, hogy mit akarunk elmondani egy kampányban, s akár ez még igaz és helytálló is lehet elméletben. De 

ha a választót ez most éppen nem érdekli, mert számára vannak aktuálisabb témák, akkor emiatt otthon fog maradni, vagy olyan szlovák pártokra fog szavazni, akik elmondják azt, amit hallani akart volna tőlünk.

Konkrétan most arra gondolok, hogy a kampány egyik fő üzenetként sokszor elhangzott, hogy a déli régiókat szeretnénk képviselni, hogy az itteni fejlesztések a szlovákoknak is jók, de senki sem foglalkozik ezzel a vidékkel, csak mi tudjuk, hogy mik a problémáink stb. S persze ez igaz is. Meg jól is hangzik. És 130 ezer ember megszólításához elég is volt.

De el kell, hogy mondjam, hogy a Dunaszerdahelyi meg a Komáromi járás lakosait elsősorban nem ez érdekli, mivel itt viszonylag nagy a jólét, és 

az emberek fontosabbnak tartották a biztonság, a migráció, az ukrajnai háborúból való kimaradás, a család témáját, mint azt, amit a Szövetség kommunikált. 

S állítom ezt mutatja a 80 000 szlovák pártra szavazó magyar s a Dunaszerdahelyi járásban otthon maradók száma is.

Mellesleg ezt már legalább három merésnek kellene cáfolnia, vagy megerősítenie.

De ahogy megboldogult apai nagyapám mondani szokta, eső után köpönyeg.

Most itt állok, több, mint két évvel a közös párt alakuló gyűlése után, elvesztve sok MKP-s bajtársat, megismerve sok új nem emkápésat, hosszan beszélgetve sok régi nem emkápéssal, és a tegnapi MKP Platform kongresszus keserű tapasztalatával, melyről mélyrehatóbban nem szeretnék most beszélni, talán csak annyit, hogy szomorú vagyok a távolmaradók miatt, de elsősorban amiatt, hogy 

a Platform és a párt vezetőinél még mindig nem történt meg a önmagukba nézés, az alázatot kívánó lelkiismeret-vizsgálat, s az, hogy megnézzék: hogy XY, vajon tényleg mindent jól csinált-e?

Én 2012-ben csatlakoztam, akkor még a Magyar Koalíció Pártjához. Azon a somorjai gyűlésen ott volt Berényi József is, s mondtam, hogy ha tudok, szeretnék segíteni a pártnak akár helyi, akár járási, országos szinten.

Nagyon haragudtam a mosztosokra, hogy megosztották a közösséget, nyílt levelet írtam Bugár Bélának, kerestem az igazságot: nem értettem, hogyan lehetett megtenni mindezt egy közösséggel, nevezetesen, hogy egy volt pártelnök otthagyja a pártját, s egy új, vegyes pártot alapít.

Én ma is ugyanezt gondolom. Talán még keményebben, s állítom, hogy igazunk volt. De ajánlok a Tisztelt Küldötteknek – egy kongresszusi beszédben szokatlanul – egy műsort, melynek címe Agapé, s melynek a 49. adásában Bolyki László az áldozati pózról beszél, melybe sokszor helyezzük magunkat, ha igazunk van, vagy ha azt érezzük, hogy igazunk van. Csakhogy az áldozati pózból harag keletkezik. Én itt is ezt látom.

Azt mondja Bolyki, hogy a harag egy érzelem. De a megbocsájtás nem az. Az döntés. S amiért fontosnak tartom az Agapét idézni, ami ott a házasságra vonatkoztatva hangzik el: 

a megbocsájtás azt jelenti, hogy fontosabb a másik fél, mint a saját igazam.

Tehát saját helyzetünkre vonatkoztatva ez azt jelenti, a felvidéki magyarság, a közélet, az országos érdekképviselet iránti felelősségvállalásnak, illetve az azért való tenni akarásnak FONTOSABBNAK kellene lennie, mint a mi igazunknak.

És én az utóbbi két évben azt tanultam meg, hogy meg kell próbálnunk megérteni a másik oldalt is. Azt kell feltételeznünk a másik emberről – még ha nehéz is, hogy ő is jót akar. Fel kell tenni a kérdést: miért lehetett sikeres a Moszt-projekt, s hogy miért álltak be Bugár mögé olyan emberek is, akik jó magyarok voltak. Csak azért-e, mert „mocskocs áruló az egész banda“, vagy esetleg azért, mert az nagy MKP egy-egy politikusa is rosszul csinált valamit, akár helyi, akár országos szinten.

Amiről beszélek, az a múlt. Viszont most én ugyanezt a jelenséget vélem felfedezni a jelenlegi politikai vezetőink viselkedésében. 

Dölyf, gőg, felfuvalkodottság, pöffeszkedés, fennhéjázás. És az alázat teljes hiánya. S ez a választások óta máig tart.

És ez nagyon nem jó. Ha nem történik meg az önvizsgálat, ha menet közben nem merül fel az egyes személyekben, hogy valamit esetleg máshogy kellene csinálni, akkor a mostani történelmi eredményből történelmi kudarc lesz legközelebb.

Tisztelt Küldöttek!

A végén engedjenek meg még egy történetet.

Egy hónapja az Esterházy Akadémia előadótermének leghátsó soraiban ültem, és hallgattam Csáky Pál előadását, aki az 1989-es rendszerváltoztatásról és az utána következő politikai szerveződésekről adott elő. Az előadás előtt Nagy Teóval, az új évfolyam hallgatójával beszélgettem arról, hogy milyen fura az élet, hogy itt van Csáky Pál, aki ha ellensége nem is, de ellenfele volt édesapjának az Európai Parlamentben, itt van, Teo, aki Gubík László által alapított Esterházy Akadémia hallgatója, s én, az Akadémia titkára, akinek, ahogy feljebb írtam, nagy ellensége volt minden mosztos.

Hallgattam Csáky Pál összefoglalóját, aki tényleg tényszerűen, saját történetekkel fűszerezve adott elő, s eközben oda-oda pillantottan Teóra, aki a végén arra a kérdésemre, hogy milyen volt, szerintem őszintén azt mondta, hogy meglepően jó és a személyes történetek miatt nagyon érdekes.

S hogy miért mondtam el ezt a történetet?

Mert Bugár, Csáky és korosztálya meglépte, illetve aktívan elszenvedte a közösség megosztását. A mi korosztályunk már pont ebbe a megosztottságba lépett bele, s muszáj volt beleállnunk, de már nem ez határozta meg a mindennapjainkat. Viszont Teoék korosztálya már semmilyen módon nem felelős ezekért a dolgokért. 

S a cél majd az, hogy ez a korosztály járjon rendszeresen szavazni, szavazzon a magyar pártra, s legyen aktív a helyi, vármegyei, országos politikában.

A kérdés már csak az, hogy a párt jelenlegi vezetése és elnöksége alkalmas-e arra, hogy ezt a korosztályt is megszólítsa.

Adja a Jóisten, hogy alkalmas legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Nyitókép: Méry János Facebook oldala

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!