A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Sandman

Mi a gond a Sandmannel? 2022. aug. 18.

Néhány napja debütált a Netflixen Neil Gaiman nagysikerű Sandman című képregényének sorozatadaptációja. A műsor azonnal hatalmas rajongótábora tett szert és rögtön téma lett a közösségi médiában, már néhány nap elteltével a sorozaton alapuló mémek lepték el az internetet. 

Vitathatatlanul egy remek sorozatot kaptunk mind látványban, mind a színészi munka többségében, mind a történet tekintve – bár ismerve a szerzőt, utóbbi nem volt nagy meglepetés – megugrották azt a bizonyos mércét. Mégis van egy komoly gond ezzel a produkcióval, amiről a magyar kritikusok mélyen hallgatnak és amerikában is csak ritkán beszélnek, mégpedig az LMBTQ-propaganda, ami teljesen nyíltan lepi el a sorozat mondhatni minden percét.

Az eredeti képrényben is – annak ellenére, hogy 1989-1996 között jelent meg – több LMBTQ karakter szerepelt (akkor még ennek volt visszhangja). Továbbá ismerve a Netflixet, ahol gyakorlatilag már kötelező érvényű minden produkció számára, hogy szerepeltesse ezeket a személyeket, nem meglepő, hogy a produkcióban meg is jelennek. Ez még talán nem is lenne gond, hiszen mostanában már valahogy az ingerküszöbünk is máshol van, mint mondjuk 5-10-20 éve. Viszont

az, hogy nagyítóval is nehezen, vagy talán egyáltalán nem találunk egy normális heteroszexuális párkapcsolatot a sorozatban, már gyanúra ad okot.

Ha rákeresünk arra, hogy a társadalom hány százaléka vallja magát az LMBTQ közösség tagjának, az értékek szélés skáláját kapjuk. Öt évvel ezelőtt még az 1%-ra is több szociológus is azt mondta, hogy erős felfelé kerekítés. Mostanra Amerikában bátran nyilatkoznak 8-10%-ról is. (Erős kétségeim vannak ezen kutatási eredmények valóságoságtartalmáról vagy reprezentatív mivoltáról. Talán az még elképzelhető, hogy a 15-25 éves korúak esetén reális ez a szám, hiszen egyre inkább divathullámá kezd válni, de hogy az egész társadalomra igaz lenne, arról már nem vagyok meggyőződve.) De most csak tételezzük fel, hogy ez a rendkívül magas szám igaz, akkor is 10 párkapcsolatból 1-nek kellene nem heteroszexuálisnak lennie.

De mi most egy filmsorozatról beszélünk, aminek jelentős része az álmok világában és a pokolban játszódik. 

Nem lehet elvárás, hogy pontosan leképezzék a társadalmunkat, de az, hogy a lakosság legalább 90 %-át elfelejtse és megszégyenítse, az már valahol nem oké. 

Két jelentős hetero kapcsolat felfedezhető a sorozatban, ebből az egyik esetén a férj már halott, a másik esetében pedig egy mágikus esemény hatására előtör az „igazság” a felekből és kiderül, hogy ez a házasság szörnyű: a férj homoszexuális, a nő meg a fiatal női gyakornokokra gerjed. Házas emberként nézve a sorozatot folyamatosan azt a benyomást keltette bennem, hogy a kapcsolatom csak azért létezik, mert mi elfojtjuk igazi vágyainkat, és behódolunk a többszáz éves hibás társadalmi mintának, és csak úgy tudunk felszabadulni a béklyó alól, hogyha felvállaljuk igaz LMBTQ valónkat.

Most nem azt mondom, hogy minden karakternek cisz-heterónak kellene lennie, például a Vágy esetén érthető, hogy a kéjt, a szexuális vágyat képviselő „isten“ egy non-bináris személy, viszont az zavarba ejtő és kellemetlen, hogy 

olyan karakterek esetén, akik nem központi szereplők, nem lenne szükséges ismernünk a szexuális irányultságát, egyszerűen nincs a történet szempontjából súlya, hogy hetero vagy sem, mégis a képünkbe nyomják, hogy LMBTQ személyről van szó. 

Nézőként engem nem érdekel, hogy ki kivel fekszik le, annyi a dolga, hogy elmondjon két mondatot. Nem értem, ezt miért kell vagy egy szexjelenettel pecsételni, vagy egy romantikus ágyba bújással.

Neil Gaiman, a képregények szerzője is megszólalt ebben a témában és azt nyilatkozta, hogy neki vannak meleg és transz barátai, szerette volna őket reprezentálni a munkájában, továbbá ha nem szerepeltetné őket, akkor nem képviselné a saját világát és azt, ahogy ő a világot látja: bátran és igazon. Ebben sincs is kivetnivaló, de hetero barátai nincsenek, őket nem kell képviselnie?

Ami igazán zavar az egészben, hogy ez egy remek sorozat, egy olyan, ami tíz csillagos is lehetne, de a készítők megfeledkeztek a nézők nagy részéről: 

egy nagyjából normális heteró párkapcsolatot vagy akár csak karaktert sem vonultat fel. 

Ha egy átlagos Netflix produkcióról lenne szó, talán még nem is zavarna, hiszen már nem igazán vár tőlük sokat az ember, ami meg is mutatkozik a visszamondott előfizetések egyre növekvő számában, de ez most tényleg igazán jó lehetet volna! Csak egy kicsit a háttérbe kellett volna szorítani a propagandát.

Nyitókép: Romantika Netflix-módra.