Mi a kínaiak világhatalmi stratégiája? 2024. máj. 10.

Néhány gondolat Hszi Csi-Ping kinai elnök magyarországi látogatása kapcsán.

Ahogy jelenleg a világpolitika és a világgazdaság dolgai állnak az a következtetés vonható le a kínaiak és az amerikaiak kül- és gazdaságpolitikája kapcsán, hogy a kínaiak nem akarják elfogadni a USA világhegemóniáját, ezért beszélnek az oroszokhoz hasonlóan multipoláris világrendről. Ez azt jelenti, hogy egyfajta hatalmi egyensúlyt szeretnének teremteni a világban, hogy ne egyedül az USA legyen a mindent meghatározó világhatalom.

Ami sokáig így volt. Ezt nevezzük unipoláris világnak. Az első világháború végétől nagyjából a globalizáció kezdetéig ugyanis folyamatosan nőtt Amerika ereje és befolyása, ami a Szovjetunió (megpuccsolása?) összeomlása után teljesedett ki 1991-től nagyjából a 2010-es évek elejéig. Abban az időszakban az USA vitathatatlanul egyeduralkodó világhatalom volt. De láttuk azt is, hogy ezt mire használta. A fosszilis energiatermelő országok sokaságában az arab tavasz nevű (puccsok?) forradalmak kirobbantására például, ami teljesen megváltoztatta a hatalmi viszonyokat ezekben, a korábban a szovjet érdekszférába tartozó országokban. Így sikerült például Líbiát, Irakot és Szíriát leválasztaniuk Európáról. Ezekből az országokból már nem tudott Európa olcsó olajat importálni, így maradt Oroszország. Most pedig az orosz-ukrán háború (kiprovokálása?) kirobbanása nyomán a szankciók által sikerült az olcsó orosz energiahordozókat is megvonnia Európától.

Az öreg kontinens nagy és erős gazdaságainak, főleg Németországnak így marad a drága amerikai palagáz-beszállítás és az (amerikai érdekeltségű) Öböl menti országokból érkező kőolaj.

Mindezek ellenére az USA gazdasági befolyása fokozatosan csökken a világban. Jelenleg pedig  egyfajta világhatalmi átrendeződés tanúi lehetünk.

A helyzet az, hogy az amerikaiak meg a kínaiak már ott ülnek a 21. század nagyhatalmi asztalánál és az Oroszok is ott szeretnének ülni.

A kínaiak vélhetően tanultak mások történelmi hibáiból. Okosabban csináljak, mint annó a németek, akik kétszer katonailag akarták a világhatalmi pozíciót megszerezni, de tudjuk, hogy ez hova vezetett. Hasonlóan rosszul jártak a Japánok is, amikor megpróbálták az USA-val szemben érvényesíteni a nagyhatalmi érdekeiket.

A kínaiak egy új, illetve régi-új utat választottak. Ők a kereskedelem útján próbálnak világhatalommá válni, ahogy ezt a hollandok tették a 17. században vagy Portugália a 16. században, illetve egyébként már maga Kína is egyszer megtette, mégpedig a 15. század közepén.

Ami fontos, Kína jelenleg a kommunista tervgazdaságtól halad a szabadkereskedelem felé, a progresszív nyugati világ (az USA és az Európai Unió) pedig paradox módon a piacgazdaság, azaz a szabad kapitalista gazdaság felől halad egy ideológia vezérelt tervutasítású újkommunista berendezkedés irányába.

A kínaiak tehát arra a döntésre jutottak, hogy inkább a pénzükkel fognak befolyást szerezni maguknak a világban, semmint a fegyvereikkel.

A Nyugat viszont a kulturális imperializmust - leegyszerűsítve a nemsemleges wc-ket meg a sötétzöld klímapolitikát - erőlteti. A kínaiak ellenben egy pusztán gazdasági alapú, ideológiamentes imperializmust próbálnak exportálni. Többek között Magyarországra is.

Orbán Viktor és kormánya pedig jól teszi, hogy diverzifikálja a befektetési forrásokat. Azaz nemcsak az Unióra hagyatkozik, amely jelenleg ráadásul még vissza is tartja az országnak járó pénzeket.

Persze nem szabad túlságosan aláfeküdni a kínaiaknak sem, mert az is veszélyes lehet. De ha ez az együttműködés egyenlő felek partnerségére épül majd és kölcsönösen előnyös tud lenni, akkor - köznyelvi kifejezéssel élve - ebből a buliból nem szabad kimaradni.

A Magyar Nemzet összefoglalója a látogatásról.

(Kép: mti, Forrás: mno, ultrahang, p7)