CINK

Mi a nyaVAJÁK ezek? 2025. nov. 18.

Sajnos várnom kell még egy kis ideig, amíg végre lezárják a sorozatot. Addig ugyanis nem akartam írni a Vaják (Witcher) sorozatról. Viszont azt is látom, hogy csípi az internet csőrét, mi minden történt és történik a sorozattal.

A könyvekről sem igazán szeretnék most írni, pláne mert a legutóbbi kiadást még csak a kezemben fogtam, olvasni még nem volt szerencsém. Ezzel szeretném is mindjárt leszögezni, hogy nem a videójátékokból indulok ki, mint az elején szegény Henry Cavill, akinek Geralt szerepét osztották. A fantasy szerető úriember becsületére váljon, hogy amint a producer felvilágosította, hogy könyv az alap, azonnal olvasott és saját bevallása szerint meg is kedvelte a művet. Vesztére, mert a fent említett producerek és az írói stáb csúnyán belenyúlt a történetbe.

De erről majd csak akkor, amikor végre véget ér a tortúra, habár már ebből is látszik, hogy nem lesz szép a véleményem.

Amiről viszont a fő történetszál befejezéséig is pofátlanul írhatok, az a sok mellékszál, amit az említett írói stáb, önálló ötletként letett az asztalra. És bizony-bizony meg kell mondjam, ha a fő szálon nagy a baj, akkor ezeknél már hajjajjaj.

Alapvetően négy kitekintést kaptunk, abból csak egynek volt maga a könyv az alapja, szóval menjünk is aszerint a logika szerint, hogy melyik áll a legközelebb a könyv alaphoz.

Ebből az első szakmai szempontból is felhívta magára a figyelmem, ugyanis az eredetileg 1992-ben megjelent Vaják kötet egyik történetének, a Némi áldozat “epizódnak” az animációs feldolgozásáról van szó. Nem az első animációs feldolgozás, de majd arra is kitérek. Ezzel tehát a legkönyvhűbb darabról van szó. A legnagyobb hibája talán az, hogy akkor kellett volna kiadni, amikor még jobb volt a vélemény a sorozatról, mert talán akkor hamarabb elfogadta volna a közönség a változtatásokat. Így sajnos ok nélkül is megkapta a lehúzást, mert mindenben a rosszat kellett keresni. Azért elmondom a jót is róla, mégpedig az animáció szép. Költség takarékos a stúdió többi munkájához képest, de ez inkább a csatorna hibája, ha összehasonlítom a többi munkájukkal. És igazából azt kell mondanom, hogy a történet feldolgozása is működik, a teljes hűséget csak azért veszti el, mert az alapmű nem tette volna ki egy standard Netflix-epizód időtartamát sem. Sokaknak nem tetszett, mert ahogy említettem is, a sorozatból és a többi ilyen szösszenetből kiindulva rossz alapról kezdett. Én meg úgy voltam vele, hogy tetszettek a félrevezetések, az animáció is bejött, és a többi kontármunka ellenére sikerült jól, vagy legalább jobban.

A második, amiben még látni a könyv alapot, a Vaják: Patkányok (The Rats, A witcher story) címet viselő film. A könyv alap viszont kimerül abban, hogy a Patkányok nevet viselő bandáról szóló, különálló történet. Eleve nem bíztak a készítők a sikerben, mert ez egy melléksorozat lett volna, amit szép csendesen a szőnyeg alá akarta söpörni, aztán a kész jeleneteket inkább összevágták egy összefüggő filmmé, és feltették a Netflixre. Ahhoz, hogy valaki megnézhesse, előbb végig kellett néznie a fő szál negyedik évadát, hogy egyáltalán a szeme elé kerüljön. Talán ők is rájöttek, hogy a könyvsorozat legidegesítőbb, legunszimpatikusabb, hogy az egyik fő karakter felől nézve mentálisan bántalmazó társaság csak pár epizód erejéig menthető a woke-üzenet kedvéért, mert főszereplőkként az egész szétesik, mint kártyavár a kereszthuzatban. De még így sem ez nyomta a legkeményebben és a legszemtelenebbül a woke-üzenetet a képünkbe, viszont előbb az első animációs Vajákot kell megemlítenem. Ez pedig a Vaják: A farkas rémálma (The witcher: Nightmare of the wolf) animációs film. Megint Studio Mir, megint minőségi az animáció Netflix-költségvetéshez képest, de itt már tényleg csak egy darab könyv karakterre és egy említett fél mondatra alapozzák a cselekményt. A regényben ugyanis meg van említve, hogy valamikor több vaják vadászott a szörnyekre, de aztán bizonyos körök ellenük fordították a népet, aminek az lett az eredménye, hogy a vajákok nagy százalékát megölték. És eköré írtak egy elsőre érdekesnek tűnő, majd nagyon pocsékul landoló forgatókönyvet. Vagyis visszaugrottak a múltba, hogy ne kelljen az alapszálba belenyúlni.

Mondhatni ez volt a teszt, vajon működik-e ez az ötlet, és mivel a reakciók nem voltak rosszak így egy újabb előzmény sorozattal rukkoltak elő, aminek ezúttal egyáltalán nincs semmi köze a könyvekhez az adott világon kívül. Elmondható róla, hogy a Vaják negyedik évadáig mindenki egyetértett abban, hogy ez volt a legpocsékabb próbálkozás az írógárdától. Azon felül, hogy a sztorinak semmi értelme nincs, teljesen borítja a könyvsorozat világépítését, hogy működhessen a legfontosabb: woke-üzenet, reprezentáció egy fantasy-világba beépítve. Emiatt pedig a történet harmatgyenge, a színészi alakítás kiborító, a cselekmény pedig emiatt katasztrofálisan van felépítve, mintha nem is forgatókönyvet, hanem egy szerepjátékos táblás társasjátékot olvasna az ember, ahol mindenki valamiért különleges és más, de mindenkinek van egy adott pár perces szerepe, fontossága.

Egy biztos. Legyen akár jó, akár nagyon silány, mind a néggyel ugyanaz volt a cél: kiadni valamit, hogy a közönség ne felejtse el, a fős szálnak nincs vége, de addig itt van ni, nézzetek valamit.

Innen üzenem, Lauren Hissrich producernek, és az író stábnak, akik ezt az egészet anno elkezdték és egészen jól indították, hogy aztán fokozatosan a saját elképzelésükre formáljanak egy sikeres könyvsorozatot:

Igen megnéztem őket és nem győztetek meg arról, hogy egy üzenet átadása lett volna a cél, hanem inkább az, hogy kitapétázzátok a feneketlen zsebeiteket zöldhasúval.

Nyitókép: IGN Hungary