AMMARHA!

Mi van a Hold túlsó felén? 2022. nov. 16.

Sok idő eltelt azóta, hogy Verne Gyula elindította első, képzeletbeli rakétáját az Utazás a Holdba című regényében.

Nagy látnok volt az öreg. Ki ne olvasta volna a Nemo kapitányt és tengeralattjáróját, ami akkor olyan volt mint számunkra ma az, hogy valaha eljussunk majd az Orion csillagködbe. Egyenlőre azonban főúton terjengő novemberi köddel vagyunk elfoglalva.

Ne feledjük 1865-öt írtunk. Akkor még persze ez a Holdra szállás a fantasztikum kategóriába tartozott, és mindenki csóválta a fejét. Mondták is, hogy az öregnek teljesen elment az esze, de a sci-fi rajongók tudták, hogy tulajdonképpen ő egy időutazó volt, aki visszarepült az időben, hogy megírhassa azt, mi vár ránk.

Arról azonban ő sem tehetett, hogy azt nem tudta megjósolni, hogy az emberiség addigra elveszti józan eszét.

Akkor még persze senki sem tudta elképzelni, vajon tényleg lehetséges lesz-e valaha, hogy ez megtörténjen. Mi már tudjuk, hogy igen.

A háború keservei és a sajtó szenzációt hajhászó napi bejelentései felülírták azt a mai hírt, hogy a NASA elindította az Artemis-I nevű rakétáját, hogy az néhány nap múlva Hold körüli pályára álljon.

Egyenlőre ember nélkül küldték fel az úrhajót, de ha jól sikerül a tesztrepülés hamarosan embereket is visz majd a Holdra, és elkezdődhet a Holdnak a kolonizációja.

,,A tervek szerint az űrhajó 39-42 napot töltene a világűrben, többször megkerülné a Holdat, mielőtt visszatér a Földre. A Space Launch System (SLS) rakéta szállítja az Orion űrkapszulát, amely a tervek szerint megkerüli a Holdat, majd a Földre visszatérve a Csendes-óceánban landol.“

Hogy ez mit jelent, azt mi már Dumás Sanyival ellentétben tudjuk, hiszen az azóta eltelt több, mint másfélszáz esztendőben az emberiség nemcsak sokat fejlődütt, hanem sokat hülyült is, ami az emberi mivoltát illeti. Semmi kétségem afelől, hogy ha nem változik meg a mentalitásunk, ugyanott végezzük majd, mint a Földön. Vagyis már nemcsak itt, hanem a Holdon is harcolni foguk egymás ellen az ottani bányászati jogok megszerzésért. Hamarosan Kína, India, Japán és persze Oroszország is embereket fog küldeni a Holdra, amely minden dallam ellenére nem sajtból van.

Mert ha abból lenne, akkor biztosan egereket küldtünk volna fel, és nem embert.

Sok év eltelt azóta, hogy utoljára, 1972. év végén, az Apollo 17-tel jártak űrhajósok a Holdon, és ez az új küldetés, egy új korszakot nyit az emberiség történelmében.

Semmi kétségem afelől, hogy az ember, majd idővel megtelepszik a Holdon. Ilyen a természetünk.

Felfedezők vagyunk, kíváncsiak, amivel nem is lenne baj, ha normálisak is lennénk.

Végre megtudhatjuk azt is talán, hogy mi van a Hold túlsó, árnyékos oldalán, meg hogy van-e elég víz, amiből hidrogént, és oxigént tudunk majd eőállítani, ami az élet alapfeltétele lesz a Holdon való új életünknek.

Most,  hogy ilyen nagy távlatok nyílnak meg előttünk a világűr meghódítására, most már csak a Földet és önmagunkat kellene megmentenünk, mert félő, hogy ha így folytatjuk, a Holdta küldött embertársaink magukra hagyatva, egyedül fognak maradni. És amikor pár milliárd év múlva a Napba hullunk, a egész Naprendszerrel egyetemben, nem lesz senki közülünk, aki elmondhatna még egy imát, az emberiségért, amelynek a Teremtő megadta a lehetőséget, hogy ezen a csodálatos sárgolyón méltósággal, szeretetben, egymást és az őt körüvevő természetet megbecsülve éljen.

De ezt az ajándékot elherdálta.

A kérdés már csak az, vajon a Hold van messzebb tőlünk, vagy mi emberek, egymástól?