AMMARHA!

Miért épp +421? A nemzetközi hívószámok története és logikája 2025. máj. 31.

A világot manapság egy gombnyomással hívhatjuk fel: csak beírjuk a nemzetközi hívószámot, majd a telefonszámot, és már csörög is a készülék a világ másik végén. De vajon hogyan alakultak ki ezek a számok? Miért +1 az USA, miért +36 Magyarország, és miért +421 Szlovákia? A válasz a nemzetközi telefonhálózat történetében és földrajzi logikájában rejlik.

A nemzetközi telefonszolgáltatások szabványosítása az International Telecommunication Union (ITU) feladata. Ez az ENSZ egyik szakosított szervezete, amely a távközlés szabályozásáért felel. Az ITU 1964-ben vezette be az E.164-es szabványt, amely lefektette a mai napig használatos nemzetközi hívószám-struktúra alapjait. A rendszer célja az volt, hogy minden ország egyértelmű, egyedi számot kapjon, és a hívásokat automatizálni lehessen, operátorok közbeavatkozása nélkül.

A hívószámokat földrajzi zónák szerint osztották el. A világ régióit 1-től 9-ig számozott csoportokra bontották, a nagyobb földrajzi egységek szerint:

• 1-es zóna: Észak-Amerika – USA, Kanada, több karibi ország

• 2-es zóna: Afrika

• 3 és 4-es zóna: Európa

• 5-ös zóna: Latin-Amerika

• 6-os zóna: Délkelet-Ázsia és Óceánia

• 7-es zóna: korábban a Szovjetunió (pl. Oroszország ma is)

• 8-as zóna: Kelet-Ázsia (pl. Japán, Kína)

• 9-es zóna: Közel-Kelet és Dél-Ázsia

Magyarország eredetileg a +3-as európai zónába került. A +36-os szám kiosztása egyszerű földrajzi és technikai döntés hozadéka. A +3-as zónában már lefoglalták a nagyobb országok számára a számokat (pl. +30 Görögország, +31 Hollandia), így a kelet-európai országok általában a +36–+39-es tartományból kaptak országhívószámot. Magyarországnak így a +36 jutott. Az országkód kiválasztásakor figyelembe vették a régiót, a már meglévő kódokat, és arra is ügyeltek, hogy a szám könnyen felismerhető legyen, és nehezen tévesszék össze más országokéval.

Szlovákia számának kiosztása egy fokkal kacifántosabb történet. Csehszlovákia idején a közös ország kódja a +42 volt. Amikor 1993-ban Csehszlovákia kettévált, az ITU két új országkódot osztott ki:

• +420 Csehországnak

• +421 Szlovákiának

Ez a logika több más esetben is megfigyelhető, például Jugoszlávia felbomlása után: az utódállamok saját, egymáshoz közeli kódokat kaptak (pl. +381 Szerbia, +385 Horvátország).

Az országhívószámokon kívül találkozhatunk különleges számokkal is. A +800 alatt találhatóak az ingyenesen hívható nemzetközi számok, például az Európai Unió ügynökségeinél találkozhatunk ilyen számmal, amit bármelyik tagállamból ingyenesen felhívhatunk. A +870-et az Inmarsat műholdas telefonoknak tartják fenn, míg a +882-őt és +883-at nemzetközi szolgáltatók és virtuális szolgáltatók számára hagyták meg. Az egyik legritkábban tárcsázott országhívószám a +850, Észak-Koreáé. A +672-vel pedig az Antarktisz érhető el, ami nem számít külön országnak, viszont a kutatócsapatok könnyebb elérése érdekében vezették be. A Vatikán Olaszországgal megegyezően a +39-et használja, amit kiegészítenek a 06698 körzetszámmal.

A nemzetközi hívószámok rendszere tehát nem véletlenszerűen alakult ki: földrajzi, történelmi és technikai szempontok határozták meg. A +36 és +421 is ilyen döntések eredménye.