MAGYAR KÁRTYA

Miért jobb a múltban élni? 2022. júl. 7.

Európa leghaloványabb, legjelentéktelenebb és legtehetségtelenebb külügyére, Ivan Korčok, aki hivatását és munkáját – ha ezt egyáltalán ki lehet jelenteni arról a tevékenységről, amit diplomáciának hívnak jobb helyeken – minden napját azzal kezdi, hogy feldúlja a magyarországi sajtót, és belemélyed a magyar nemzetpolitika képviselőinek írásaiba a neten, hogy előkaparja, mibe és kibe rúghat bele a törékeny szlovák lelke megsértésének okán. 

Ebben szinte mindig segítő kezet kap a magyarul cikkező, vérliberális, seggnyaló újságíróktól, akik a saját nyelvüket gyakran mártják más hátsó felébe, hogy tündököljenek, és persze megéljenek valamiből. Nehéz kenyér ez, sok fogpasztát és szájvizet igényel, de a liberális gyomor és nyomor ettől dagad. 

Nem volt ez másképpen a minap sem, amikor is az nem tetszett Korčoknak, hogy Potápi Árpád János, a magyar kormány Nemzetpolitikai államtitkára Szlovákiai látogatása előtt tett bejegyzését egy olyan képpel illusztrálta, 

melynek hátterében Nagy-Magyarország térképe volt, és amely szerinte arra utal, az az üzenete, hogy az államtitkár a múltban él.

Persze megértjük szegény szlovák külügyért, aki már a V4-es együttműködésben is mellőzné a külügyi témák megtárgyalásának fontosságát, hiszen ha ő a múltban szeretne élni, maximum Vladimír Mečiar, a Nobel-békedíjra vágyó, vigyorgó képét tudná az íróasztala fölötti falra kiakasztani, ahogyan Václav Klausszal éppen aláírja az egykori közös, nagyhatalmi kutyatápként kezelt műállam, Csehszlovákia szétválását, mellyel egy időben mintegy 

jó harminc évvel ezelőtt megalakult ez az ősi állam, melynek történelmétől még néhány külszíni kőbánya megnyitása is régebbi, és őskori ásatásnak minősíthető. 

Frusztráló lehet ez a tény, hogy egy magyar nemzetpolitikus ezer éves térképek között érzi jól magát, mely idő alatt birodalmak hullottak szét, egész kontinensek országainak határai rajzolódtak át, de a térkép, mely egy kis nép küzdelmét és történelmét igazolja itt Európa közepén, még mindig – ha nem is abban a területi formában, de nemzeti értelemben – a nemzet által belakva, igazat ábrázol. 

A Kuciak-féle okmonyozó újságírás szellemi magaslatában keringve, mint a csipás sasok, a Gennyík Nem álnév alatt futó sorosista vérvonal magyar betűkkel illusztrált változata , óriási tényfeltáró munkával kiderítette, hogy mennyi pénzt is költ a magyar állam a felvidéki iskolák és óvodák támogatására. 

Korčok úr persze úgy érezi, hogy neki joga van, mint az igazi, egykor padlásokat kisöprő komcsiknak, hogy a más pénzéből dőzsöljön a saját dicsőségére, és megmondja azt, hogy ki, hogyan, és milyen formában juthat a más pénzéhez az ő irányításával. 

Ez a gondolkodásmód már európai nagyságú, az új európai politikai irányvonalat követi, hiszen a németeknél éppen egy Manfred Weber nevű, jelenleg az EPP-t irányító energia-kommunista próbálja éppen a magyar kormány által tisztességesen bespájzolt gázt igazságosan elosztani az európai fogyasztók, és főleg a németek javára, hogy ne fagyjon be a seggük a közelgő télen a balfácán kormányuk intézkedései miatt. 

Úgy látszik, a kommunista tolvaj-példa ragadós, és további ötletbörzét nyit meg az új-marxista, globalista silányságú politikusok szivarvéggyűjtő társaságában. 

Ennek a szellemi joghurtnak ágyaznak meg a Gennyík Nemben naponta, ha felkel a Napunk, mely a trágyadombok fölött is pont úgy süt, mint máshol Európában. 

Ami pedig a múltban élést illeti, inkább élünk a múltban egy tisztességes nemzeti történelemmel a hátunk mögött, mint a liberális zombi agyhalottak hullaszagú vonaglásában, amit egyes helyeken, mint Szlovákia is, politizálásnak neveznek. Hogy mit is jelent a jelenben élni, azt egyébként a jelenlegi kormánykoalíció tegnapi szivárványos showja bizonyítja. 

Ez az ország még ezt az összelopott és összetákolt kis Tátra alatti területet sem tudja vezetni, melynek fotózásáért is pénzt szeretne kérni, nemhogy jó tanácsokat tudna adni másoknak, mit és hogyan csináljanak. 

Ideje lenne felébredni. Persze tudjuk, hiszen a plakátokon is hirdetik, hogy ez a kormány megtartja az ígéreteit. Igen megtartja, önmaga és a sleppje számára, csak ennek a szegény népnek nem jut belőle semmi.

Hrubík Béla

Nyitókép: TASR