LIBERNYÁKULUM
Miért mindig az időtlen szépséget támadják?
2024. febr. 1.
Nem első alkalommal fordul elő, hogy a klímaidióták időtlen és felbecsülhetetlen értékű művészi alkotásokat támadnak. A jelenéség egyszerre szánalmas és alávaló. Ennyi erővel lassan már ártatlan járókelők halomra lövöldözése is indokolt lehet, hiszen azzal mindenképpen felhívjuk magunkra az ügyünkre a figyelmet. Ha pedig az egész bolygóért küzdünk, mit számít néhány golyószóróval lekaszált embertársunk?
Most azonban röviden és tömören inkább nézzünk a jelenség mögé.
Miért mindig az időtlen szépséget támadják, és soha nem a semmirevaló posztmodern bóvlit?
Helyénvaló a kérdés. És éppen az által leplezik le önmagukat, hogy soha nem a záró értéket képviselő posztmodern bóvlinak mennek neki. Hiszen akinek a rombolás és a pusztítás a célja, az soha nem egy lakatlan szigeten kezdi az őrjöngést, nem a Holdon robbant ki háborút és nem egy elhagyatott szellemvárost bombáz le. Pedig az emberiség jobban járna.
Ugyancsak jobban járnánk, ha a klímaterroristák a józan paraszti ésszel értelmezhetetlen és értékelhetetlen krikszkrakszokat gyaláznák meg. Persze lehetséges, hogy egy „műértő” szűk kör sápítozna, illetve a CNN is sopánkodna, de a kutyát nem érdekelné, hogy mi történt az ákombákomokkal.
Ha minden kötél szakad, a múzeumi takarító három éves fia készítene helyettük másikat.
Klímahülyék kontra Mona Lisa
A művészet és az emberi hülyeség örök.
Éppen az által derül ki, mi az értékes, hogy 2024-ben célponttá válik.
Mert a mételyes és hanyatló korszellem által egekbe magasztalt középszerű, sőt semmirevaló még annyit sem ér, hogy elpusztításának vagy megrongálásának hírértéke legyen.
A tendencia persze nem ma kezdődött, de hogy meddig tart, rajtunk is múlik. A végére pedig mementóként álljon itt Márai Sándor verse.
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…
Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
(Márai Sándor: Judit... és az utóhang/Olyan világ jön...)
nyitókép: DAVID CANTINIAUX/AFP
Harras Rudolf
