
ZSÍR
Miért van az, hogy…? – 1. rész: Az írás
2024. nov. 23.


A Miért van az, hogy…? című cikksorozat első részében azt mutatjuk be, miként lehetséges, hogy bizonyos népek írása egészen eltérő módon fejlődött az őket körülvevő országok írsárendszerétől. Hogy lehet, hogy a vietnámiak latin betűket használnak, miért jobbról balra írnak az arabok, és hogy lehet Japánnak három különböző írásrendszere? Most minden kiderül.
Vietnám és a latin betűk
A vietnámi nyelv hangzása alapján sokkal közelebb áll az őt körülvevő országok nyelvéhez, mint a latin betűkkel író népekéhez. Az országban korábban valóban a kínai írásjeleket (Hán tự) használták, különösen a hivatalos és irodalmi szövegek lejegyzéséhez. Ez azonban rendkívül nehéznek bizonyult, és csak kevés közember volt képes elsajátítani, ami magas írástudatlanságot eredményezett az országban.
A problémát Alexandre de Rhodes francia jezsuita misszionárius oldotta meg a 17. században. A korábbi portugál misszionáriusok, például Gaspar do Amaral, António Barbosa és Francisco de Pina munkáját alapul véve kikísérletezett egy latin betűkre épülő, fonetikus írásrendszert, amely lényegesen megkönnyítette a vietnámi nyelv tanítását. A latin betűs írás a nyelv tonalitását is képes volt megörökíteni. Az új rendszer különösen nagy segítség volt a keresztény hittérítők számára, akik a térségben tevékenykedtek.
A francia gyarmati időszakban (19-20. század) a Quốc ngữ hivatalos írásrendszerré vált, és forradalmi változást hozott az írástudás szintjében. Így lehet, hogy míg a környező országok, például Kína, Japán vagy Thaiföld megőrizték a hagyományos írásrendszerüket, Vietnám új vizekre evezett.
Miért írnak „fordítva” az arabok?
Bár a kutatók körében sincs egyetértés abban, miért írnak jobbról balra az arabok, a legelfogadottabb elméletek kissé közelebb vihetnek bennünket ennek a szokatlan gyakorlatnak a megértéséhez.
Az európai és közel-keleti írásrendszerek, mint például a latin, a görög, és az arab egy közös forrásra vezethető vissza. Ezeket az írásokat olyan sémi népek fejlesztették ki, akik a Földközi-tenger keleti részén éltek, nagyjából 4000 évvel ezelőtt. A föníciai írás volt az első jelentős, széles körben elterjedt ábécé, amelyet a Földközi-tenger körüli kereskedelmi útvonalak mentén használtak, így nagy hatással volt a későbbi írásrendszerekre, például a görögre, latinra és arabra is.
A korai írások iránya nem volt egységes. Az arab írást a sémi írások közvetlen leszármazottjának tartják, így megőrizte a jobbról balra haladó írásirányt. Egyes kutatók szerint azonban a praktikusság is nagy szerepet játszott abban, hogy az írás iránya ilyen maradjon. A történelmi források szerint régen nádtollal és tintával írtak, és jobbról balra haladva elkerülték a friss tinta szétmaszatolását.
A japánok három ábécéje
A japánoknak nem rendelkeztek saját írásrendszerrel mindaddig, amíg több mint ezer évvel ezelőtt a kandzsik (azaz a kínai írásjegyek) el nem terjedtek Kínából. A japán tisztviselők, tudósok és vallási vezetők a kínai nyelvet kezdték el használni az információk rögzítésére, így a japánt is kandzsikkal próbálták „írásba önteni”. A japán nyelvet azonban azért volt nehéz kizárólag kandzsi használatával leírni, mert a kandzsi karakterek főként jelentéseket közvetítenek, amelyek erősen kötődnek a kínaihoz. Mivel a japán teljesen eltérő nyelv, amelynek a nyelvtana és a hangrendje is más, nem volt egyszerű a kandzsikkal leképezni.

A kínai igéknek például nincs különböző végződésük és nem érzékeltetik vele az ige idejét, így a kínai igék karakterét mindig ugyanúgy ejtjük, nem változik attól függetlenül sem, hogy az adott ige jelen, múlt vagy jövő időben van. A japán igéknek azonban különböző alakjai vannak.
Végül a manjógana nevű kandzsikat választották ki a japán hangok ábrázolására. Ezek a karakterek később hiraganává és katakanává egyszerűsödtek. A modern japán nyelv sajátos logikát követve a hiragana, a katakana és a kandzsi keverékét használja.
Forrás: blog.duolingo.com, saigoneer.com, theguardian.com
Nyitókép: Clark Young - Unsplash

Sárai Erika


