ZSÍR

Miért van az, hogy…? – Technológiai furcsaságok 2024. dec. 7.

A „Miért van az, hogy…?” című cikksorozat harmadik része a technológiai furcsaságokat járja körül. Megvizsgáljuk, miért különbözőek a konnektorok világszerte, miért merül gyorsabban a telefon akkumulátora a hidegben és miért villog a tévénk képernyője a videófelvételeken.

Az eltérő dugaljak története

Az eltérő dugaljak a globális együttműködés hiányának köszönhetők. Egész egyszerűen azért vannak eltérő konnektorok a világ különböző tájain, mert az elektromossági fejlesztések más ütemben és módon történtek mindenütt, így mindenki „a saját feje után ment”.

A fejlesztési hullám a 20. század elején ütötte fel a fejét, az USA-ban és Kanadában például a 110-120 voltos hálózatot preferálták, míg Európa a 220-240 voltos rendszerhez ragaszkodott. 

Az 50 Hz-es (Európa) és a 60 Hz-es (Észak-Amerika) váltóáram közötti különbségek technológiai és gazdasági döntések eredményei voltak, amelyek igazodtak a helyi ipari igényekhez. 

Az egységesítésre tett próbálkozások kudarcba fulladtak, mert az országok már kiépítették saját infrastruktúrájukat, a meglévő cseréje pedig elképesztően költséges lett volna.

A telefonunk ellensége: a hideg

Biztos mindannyiunknak feltűnt már, hogy a hideg téli napokon sokkal gyorsabban merül a telefonunk aksija, mint az év többi napján. Ez annak köszönhető, hogy a lítiumion-akkumulátorokban a lítiumionok mozgása termeli az elektromosságot. 

Hideg időben a reakciók lassulnak, és a lítiumionok mozgása is lassul, így az akkumulátor nem tudja hatékonyan leadni az energiát.

A kijelző ilyenkor azt mutatja, hogy a telefon le van merülve, pedig az energia valójában ott van, csak a rendszer nem tudja felhasználni. Emiatt van az is, hogy melegebb helyre érve az akkumulátor töltöttségi szintjét mutató ikonon automatikusan felcsúszik a százalék.

A villogó kijelző

A közhiedelemmel ellentétben a tévék és számítógépek LCD és OLED kijelzői nem folyamatosan világítanak, hanem olyan gyorsasággal kapcsolnak ki, és villannak fel újra, amelyet a szemünk nem tud érzékelni. Velünk ellentétben azonban a telefonunk nagyon is látja ezeket a villanásnyi „szüneteket”.

Ezeket a „villanásokat” frissítési frekvenciának nevezik, és Hz-ben mérik. 

A telefonunk kamerája bizonyos zársebességgel rögzíti a képkockákat, például 1/30 vagy 1/60 másodpercenként. Ha a kamera zársebessége nincs szinkronban a kijelző frissítési frekvenciájával, a felvillanások láthatóvá válnak a videón. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, ha összehangoljuk őket, például 1/60 másodpercen vesszük fel a 60 Hz-es kijelzőt.

Nyitókép: Jakub Zerdzicki - Unsplash