AMMARHA!

Miért veszít szavazókat a PS és a Smer? 2026. júl. 8.

Nemrégiben jött szembe velem az interneten a legfrissebb politikai gyorsjelentés, és ahogy az adatsorokat böngésztem, önkéntelenül is eszembe jutott a régi mondás: a fák nem nőnek az égig. Még Pozsonyban sem.

Különösen igaz ez akkor, ha a szlovák politikai elit két nehézsúlyú gladiátora, a Progresszív Szlovákia és a Smer úgy próbál meg egymásra licitálni, hogy közben a saját hátországukat felejtik el biztosítani. A legfrissebb NMS-felmérés számai ugyanis pontosan erről tanúskodnak: a nagyok fogynak, a kicsik meg köszönik szépen, kezdenek magukra találni.

Nézzük a tényeket, mert a matek makacs dolog.

A képzeletbeli dobogó legfelső fokán még ott billeg a Progresszív Szlovákia a maga 18,8 százalékával, de a pezsgőt még korai lenne behűteni a liberális törzskarban. Az a majdnem egy százalékpontos júniusi visszaesés pont arra elég, hogy jelezze: az állandó kormányellenes retorika egy idő után önismétlővé válik, és a választópolgár rágógumija is elveszíti az ízét. Pláne, ha a hátuk mögött ott liheg a Smer 15,4 százalékkal – bár Robert Fico táborában sincs ok az őszinte mosolyra. Ők is buktak egy kerek százalékot, ami a miniszterelnöki bársonyszékből nézve több mint figyelmeztető jel.

De mi történt itt a nyár közepén? Miért ez a látványos olvadás a politikai jéghegyek csúcsán?

A válaszért nem kell politológiai PhD-t végezni, elég, ha megnézzük a Demokrati által asztalra csapott népszavazási kártyát. Az adatgyűjtés ugyanis pont a referendum lázában zajlott. És ez az a pont, ahol Mikuláš Hanes elemzővel kénytelen vagyok egyetérteni: a népszavazás sikeresen kibillentette a Smert a komfortzónájából.

Robert Ficónak ahelyett, hogy a saját, jól felépített narratíváját diktálta volna a sajtónak, védekeznie kellett, reagálnia az ellenzék által diktált tempóra. A politika pedig kegyetlen iparág: aki magyarázkodásra kényszerül, az már veszített egy keveset a lendületéből.

Ráadásul a Smerről lemorzsolódó szavazók nem a progresszív barikádokra vonulnak át – ez teljes képtelenség lenne –, hanem a szomszédvárba, a mérsékeltebb Hlas-hoz. Peter Pellegrini egykori pártja (7,7%) úgy tűnik, sikeresen stabilizálta magát az ötszázalékos parlamenti küszöb felett, és csendben gyűjti be a Smerből kiábrándult, de a radikalizmustól idegenkedő szavazókat.

A történet nagy nyertesei pillanatnyilag mégis a Demokraták, akik 5,1 százalékkal éppen átcsúsztak a parlamenti küszöbön. A népszavazás visszahozta őket az élők sorába, de a java még csak most jön. Ahogy Hanes is rávilágított: egyetlen politikai akcióból nem lehet megélni a következő választásokig. A saját törzsgárdát sikerült ugyan felrázni, de az igazi, átütő erejű összellenzéki egységet nem tudták megteremteni. Ha bent akarnak maradni a pikszisben, új témák kellenek, mert a választó hamar elfelejti a tegnapi népszavazási íveket.

Nos, a Magyar Szövetség a maga 4,2 százalékával a parlamenti kapukon kívül találta magát. Lehet szépíteni, lehet magyarázni a bizonyítványt, de a tény az, hogy amíg a szlovák kispártok (mint a KDH a maga 5,8 vagy a parlamentbe visszakapaszkodó Demokrati az 5,1 százalékával) Keynes-i vagy épp kisujjukból kirázott logikával képesek mozgósítani és átlépni a bűvös határt, addig a szlovákiai magyar képviselet továbbra is a küszöb alatt toporog.

A mandátumok eloszlása (PS 34, Smer 28, Republika 23) jól mutatja, hogy egy mostani választás után egy elképesztően töredezett, nehezen kormányozható parlament alakulna ki Pozsonyban. A nagyok gyengülése és a kicsik éledezése egy dolgot biztosan előrevetít: a szlovák politikai paletta korántsem betonozódott be. A nyári uborkaszezon ellenére a mélyben nagyon is komoly tektonikus mozgások zajlanak.