RIA-RIA

Milák Kristóf: „Még lesznek világcsúcsaim” 2023. jan. 13.

Még lesznek világcsúcsaim – ígéri az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó. Milák Kristóffal Csisztu Zsuzsa készített interjút a Mandineren.

Legutóbbi beszélgetésünkkor én láttalak vendégül, most köszönöm, hogy virtuálisan te engedsz be az otthonodba, pedig éppen csak hazaértél külföldről. Már elindult az alapozás?

Nem, most pár napra pihenni utaztam külföldre, aztán rövidesen újra útra kelünk, az már edzőtáborozás lesz.

Bőröndből bőröndbe?

Azért nem egészen, szerencsére elég időm marad rendezni a soraimat idehaza. Karácsonykor még itthon voltam.

A szüleiddel együtt ünnepelsz még?

Kilencvenkilenc százalékban igen. Szenteste, esetleg plusz egy nap, amikor együtt vagyunk.

Azzal, hogy az orosz és fehérorosz versenyzőket kitiltják a sportpályákról, súlyosan sérül a fair play”

Nem lehet könnyű téged bármivel is meglepni; tudnak még neked ajándékot venni, vagy már inkább te leped meg őket?

Mindig készülök nekik valamivel, de engem korábban is nehéz volt megajándékozni. Igazából elég unalmas dolgokra volt mostanában szükségem, ezeket nem titkoltam el előlük. Például nagyon hiányzott a háztartásomból egy jó minőségű felmosó, ezért kaptam karácsonyra egy király gőzfelmosót. (Nevet)

Te jó ég! Egy takarításcentrikus bajnok?

Miért? Ez meglepő? Itthon mindent magam végzek.

Maradjunk annyiban, hogy nem átlagos.

Annak idején a saját szobámban is mindig rendet kellett hogy tartsak, erre neveltek a szüleim. Mivel egyedül élek, most a lakásomat is – amely azért már kényelmesebb és nagyobb, mint az előző – én tartom rendben.

Semmi takarítószemélyzet vagy szülői segítség?

Nem, ilyesmire nem keresek embert. Igaz, amíg nem volt mosogatógépem, néha tornyosult némi mosatlan a konyhában, ilyenkor édesanyám reppenve érkezett, alig bírtam lebeszélni róla, hogy nekiálljon az egész lakásnak. 2018 végén költöztem Pestre, amikor honvédos lettem, utána még egy évig a segítségemre voltak a szüleim, és most is bármikor ugranak, de inkább kímélem már őket.

A 100 gyorsot ússzák a legtöbben a világon, sokszor vérfürdő, de engem motivál”

Jó, de hát a szüleidnek – akik kiskorodtól ugyanúgy részei voltak a hajnali keléseknek, hoztak-vittek az edzésre, hosszú órákat vártak rád – nyilván szintén tanulniuk kell, hogy felnőtt a gyermekük, nem?

Van egy barátom, aki ezt úgy látja, akkor van félig tele a pohár, ha nem hív a gyerek, mert akkor boldogul; ha hív, lehet, hogy baj van.

És aggódás nélkül bármit elvehetsz a karácsonyi asztalról?

Szerencsére genetikusan nem vagyok hajlamos a hízásra, világéletemben vézna gyerek voltam. Az utazások alkalmával a mediterrán ízektől a távol-keleti konyháig mindent volt már alkalmam megkóstolni, de inkább a hagyományos magyar ízeket részesítem előnyben. Amúgy nem vagyok válogatós, csak minőségi étel legyen.

A kritikusok többnyire nincsenek ott, amikor hetente tíz-tizenkét alkalommal edzésen vagyok”

Nem először kapom fel a fejem a minőségi jelzőn. Az öltözködéseddel kapcsolatos igényességedről tudok, de ezek szerint másban is ez a vezérelv?

Mindenben a minőséget keresem, az étkezésemtől az autón át a gőzfelmosóig. Rájöttem, hogy az idő a legértékesebb dolog, s a tartós fogyasztási cikkek esetében is kiderült, hogy a minőségbe fektetés időt és energiát spórol nekem. Nem a percekről beszélek, hanem a nap végén összeadódó időről és arról, hogy mennyi időt töltöttél produktívan, és mennyit vesztegettél el. A minőség a mennyiséget veszi vissza, ezt eleinte nehéz elfogadni. Ez fontos felismerés volt, az önálló élettel érkezett el. Mint ahogy az is, hogy az öltözködés nálam nem szükséges rossz, hanem a személyiségem egyik olyan eleme, amire a medencén kívül odafigyelek.

Ezzel azért kilógsz a sorból…

Alapvetően nekem is sok a funkcionális ruhám, pólóm, fürdőköpenyem, edzéshez kötődő – talán mondhatom – kacatom, ezekből örömmel ajándékozok el olykor, ha van rá igény. A „játszós ruhákban” is már a minőséget keresem, itt most olyasmire gondolok, amit az uszodán kívül viselek, de nem alkalomra. Egyszerűen rájöttem, hogy tovább tartanak a jó alapanyagból jól megvarrt dolgok, vagyis nem pártolom a „fast fashion”-féle irányt. Sportosan elegáns dolgaim vannak, mert kell a kényelem, de kell a megjelenés is. Ha kilépek otthonról, szeretem, ha képviselek egy nívót.

Olyannyira, hogy méretre varrt öltönyök, monogramos ingek pihennek a szekrényedben. Igaz, a 190 centiddel, széles vállaiddal és hosszú végtagjaiddal nem is vagy kifejezetten konfekcióalkat.

Valóban nem. De azért hidd el, az én korosztályomra inkább az jellemző, hogy minek az öltönyösdi egyáltalán. Úgy látom, sajnos kevés olyan véleményvezér van, akit érdemes lenne követni a stílusáért. Pedig vélhetően változna az utcakép, de még a gondolkodásmód is, ha minél többen ráéreznének, hogy ennek belülről kell jönnie.

Nagyon bosszant, hogy az élsportba ennyire belemászik a politika”

Az eleganciát hiányolod a hétköznapokból?

Inkább az igényességet, az emberek igényességét önmagukkal szemben. Nem a kifelé élést, a másoknak való mindenáron megfelelést tartom fontosnak, hanem annak felismerését, hogy az belső igényességből kell hogy fakadjon. De említhetem azt is, hogy hogyan mosunk kezet, naponta hányszor mosunk fogat, mennyire alaposan mosdunk – ilyen alapvető dolgokról beszélek, amelyek kedvező irányba mozdíthatják a magatartásunkat.

A teljes írás ITT olvasható.