ZSÍR

Mindenki kedvenc karácsonyi kalácsának története 2022. dec. 10.

Nyakunkon a karácsony és vele együtt természetesen a végeláthatatlan süteménysütés (és evés) időszaka is hamarosan beköszönt. Általánosan elfogadott igazság, hogy nem ünnep az ünnep bejgli nélkül. A karácsony nélkülözhetetlen süteményének története következik.

(Előre is elnézést kérek azoktól, akiket a következő kijelentésem érzékenyen fog érinteni.) Annak ellenére, hogy egyetlen ünnepi asztalról sem hiányozhat, a bejgli sajnos nem hungarikum. Pontos származása a történelem homályába burkolózott. Van, aki szerint örmény eredetű, de akadnak olyanok is, akik egész a 14. századi Sziléziába vezetik vissza a történetét.

Annyit biztosan tudunk, hogy a bejgli szó a bajor-osztrák eredetű „beugen” szóból származik, amely magyarul azt jelenti: meghajlítani. Ebből már könnyen kitalálható, hogy a bejgli eredetileg patkó formájú sütemény volt. A 19. század második felében „honosodott meg” nálunk.

A bejglisütés tradíciója nagy valószínűséggel az osztrákoktól került hozzánk. Receptje a városi-polgári, majd a falusi konyhára a 19. századi recepteskönyvek segítségével jutott el. Ekkoriban vettünk át sok egyéb germán szokást is, mint például a karácsonyfa-állítást.

A bejgli receptjét egyes családok féltett ereklyeként őrzik, a titkos hozzávalók listája generációról generációra száll. Hogy mitől lesz enyhén repedezett és fényes kérgű? Mindenki másra esküszik. Egyesek tojássárgájával kenik le a tetejét sütés előtt, vannak, akik egy egész tojást és két darab tojássárgáját használnak. Általános igazság nincs, de egy biztos: mindig a nagymamáké a legfinomabb (akkor is, ha ugyanazt a receptet követitek… a nagyikat nem lehet legyőzni).

És persze nem mindegy a töltelék sem! A népi hiedelem szerint a mák a bőséget, a gazdagságot és a termékenységet szimbolizálja, míg a dió a rontások ellen óv meg bennünket, így érdemes elgondolkodni rajta, melyikből eszünk többet idén karácsonykor.

Sárai Erika

(Nyitókép: mitfozzekma.hu)