CINK

Mindenki politikus lett 2026. ápr. 14.

Régebben megvolt a maga természetes rendje a világnak, és benne a közösségi életünknek is. Ha az ember meg akarta vitatni a közélet dolgait, arra megvoltak a megfelelő helyek és alkalmak. A nehéz munkanap után a helyi kocsmában, egy pohár bor vagy sör mellett, az asztalt csapkodva lehetett hőbörögni, világot megváltani, esetleg a vasárnapi húsleves felett a családi asztalnál megvitatni, merre is tart a nemzet szekere. Megvolt a helye a munkának, a hitnek, a családnak, és megvolt a helye a politikának is.

Mára azonban valami végérvényesen felborult. Egy olyan torz világba csöppentünk, ahol mindenki, de szó szerint mindenki politikus lett.

Lépjünk csak be a helyi fodrászathoz! A tartós melír és az olló csattogása helyett ma már az éppen aktuális parlamenti viták, a legújabb brüsszeli döntések vagy a pártpolitikai csatározások zaja tölti be a teret. Aki eddig a hajszínekről és a tartóshullámokról értekezett, ma egycsapásra geopolitikai szakértővé és frakcióvezetővé vedlik át. Ugyanez a helyzet a körmösnél: miközben szárad a lakk, a vendég és a szolgáltató a legmélyebb közéleti elemzésekbe bocsátkozik, mintha legalábbis a nemzet sorsa múlna a tökéletes francia manikűrön.

De nem is kell zárt ajtók mögé mennünk. Elég beállni a helyi boltban a kasszák előtt kígyózó sorokba. Ahelyett, hogy csendben várakoznánk, vagy egy jóindulatú mosollyal üdvözölnénk a szomszédot, a sorok között is a frusztrált politizálás megy. Az emberek egymásnak feszülnek. 

Mindenki mindent (is) jobban tud, és mindenki a másikat hibáztatja. A mindennapi életünk egyszerű terei lassan élhetetlen vitafórumokká, virtuális és valóságos lövészárkokká válnak.

Fel kell tennünk a kérdést: jó ez nekünk? Különösen itt, a felvidéki magyar közösségekben is ezt akarjuk, ahol a megmaradásunk záloga az egység, a helyi összetartás és a közös építkezés kellene, hogy legyen. A demográfiai mutatók, az asszimilációs folyamatok amúgy is folyamatosan tizedelik sorainkat. Tényleg arra van szükségünk, hogy a legkisebb falusi közösségeinket, az utcáinkat, a mindennapi emberi kapcsolatainkat is megmérgezze a nagypolitika?

A rombolás, a folyamatos acsarkodás és az egymás torkának esés helyett az egymás erősítését kellene folytatnunk. Mert csak ez működik! A politika fontos dolog, hisz a közös ügyeinkről szól, de nem szabad hagynunk, hogy rátelepedjen a lelkünkre és a hétköznapjainkra. Az én életemben, és hiszem, hogy sokunk életében az Isten-Haza-Család hármasa szolgál iránytűként. Ezek azok az értékek, amelyek mentén a mindennapjainkat élnünk kellene, nem pedig az aktuális politikai csatározások alapján.

Ideje lenne ennek a parttalan, mindenhol jelenlévő politizálásnak véget vetni. Hagyjuk meg a parlamenti patkót a választott képviselőknek, mi pedig a fodrásznál, a körmösnél és a boltban legyünk újra egyszerűen csak emberek. Szomszédok, ismerősök, barátok, egy közösség tagjai. Kezdjünk el újra egymással, és ne csak egymásra beszélni.