A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Mese

Minek ide ellenség, ha van uniónk?! 2022. dec. 5.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Lassan átlépi a 300. napját az orosz-ukrán háború, mely sok keserűséget hozott úgy az ukrán népnek, mint a háborúban immár közvetve részt vevő európaiak millióinak. Miért közvetve? Csak mert az EU vezetői nyíltan beleálltak Ukrajna olyan jellegű támogatásába, ami a civilek életére is kihat, és a tél beálltával nyíltan veszélyezteti is azt.

Nem kellett jóstehetségnek lenni, amikor kitört a háború, hogy a jóemberkedős tébolyban megrészegült nyugati vezetők melyik oldalra fognak állni, illetve hogy azon az oldalon mindent el fognak követni saját népeik sanyargatása érdekében. Nem is csalódtunk bennük, hiszen a nagyot mondásnál (pláne a nagyotmondásnál!) messzebb alig merészkedtek, legfeljebb a szankciók talajáig, kicsit olyan benyomást keltve, mint az egyszeri felvidéki wannabe politikus a petícióival.

Magyarország kormányzó politikusai persze már akkor megmondták, hogy nagy eredményre ne számítson senki, hiszen 

amit Brüsszel felböfög, azt Moszkva röhögve fogja kiköpni. 

És láss csodát, így is lett. Ha jól számolom, immár a 9. szankciós csomagot hordja körbe véres kardként a brüsszeli jóemberek hada, eredménye pedig csak annyi, hogy az egyszeri orosz milliárdos (jelen esetben döntéshozó) kétszer is felveszi ugyanabban a hónapban ugyanazt az öltönyét.

Ezenközben Európában a letekert fűtés miatt rohamosan terjed az influenza, lassacskán erőre kap a tüdőgyulladás, sorban nyílnak a szilárdtüzelésű erőművek, amivel a zöld vigyort is letörlik brüsszeli marxista felebarátaink választóik képéről. 

Minden nagyon szép, minden nagyon jó – ferencjóskázzák oda egymásnak a kollégák egymás vállait verdesve, 

épp csak a hazugságspiráljukba beleszédülve maguk sem látják, érzékelik, mekkora bődületes baromsággal etetik saját magukat.

Mert igaz, hogy a Renault kivonulása után a Lada egy tíz évvel ezelőtti közép-kategóriás kocsi színvonalán kezdett el autót gyártani, amiben sem légzsák, semi klíma nincs (minek is az, a kátyús utakon úgysem lehet száguldani a hidegben), de legalább (viszonylag) olcsó elérhető az oroszok számára.

A zsíroskenyérhez szokott ember számára nem nagy érvágás, ha lekapcsolják az országot a kaviárról és a pezsgőről. 

Az átlag orosz számára amúgy is luxuscikkek voltak az embargó alá került termékek, aki meg afölötti színvonalon élt, annak megvannak a csatornái, na meg a pénze, hogy a korábbi életmódjából ne kelljen alább adni. Persze ezzel nem a nemzetközi pénzforgalmat fogják fellendíteni, csak a feketepiac nyüzsög majd jobban és a bűnözők nyerészkednek rajta. Persze Brüsszel a siker mámorában ezt már nem érzékeli, amikor meg majd az orruk alá dörgölik pár év múlva, mossák a kezüket, és azt mondják majd, ők ott sem voltak.

Szóval eljutottunk a 9. szankciós csomagig. 

Reméljük, a tizediknél nem kapunk valami cuki kis bónuszt az égből az ölünkbe pottyanni. 

A 60 dolláros olajársapka bevezetése meg úgy marhaság, ahogy van! Erről szól az alábbi tanmese.

Egyszer volt, hol nem volt, valahol Németalföldön is túl, ahol a ritkafogú Verhofstadt a nagy úr, bemegy a henteshez egy Józsi néni, aki kisnyugdíjasként döntötte el, hogy euroatlanti transznyugdíjasként szeretné tengetni hátralévő életét (és a példánkhoz azért vettük elő pont őt, mert mi ilyen elogadó portál vagyunk), és kér egy oldal szalonnát, és rácsap három eruót a pultra, hogy ez a szalonna márpedig ennyit ér. Misi, a kilencvenkét kilós, feleségét rendszeresen elverő hentes összeszámolja az összes pénzt (asszony verve, pénz számolva...), majd közli Józsi nénivel, hogy Józsi néni, a kurva anyád három euró, és a hentesüzlet kirakatán át kihajítja a tyúkszaros útra. Józsi néni, miután leporolja LMBTQ-zakóját, nem esik kétségbe, kijelenti ország-világ előtt, hogy márpedig Misinél a szalonna innentől fogva három euróba fog kerülni, ha tetszik Misinek, ha nem. Tök jó, csakhogy a faluban senkinek sem lesz szalonnája, cserébe a szomszéd községből, ahol nincs hentesüzlet, sorra jönnek az embécskák és a kockaladák, hogy felvásárolják 5 euróért a szalonnát, majd hétért eladják Józsi néninek és elvtárs(női)nek. Aki nem hiszi, annak majd utána jár a busóképű Dobrev Klára!

Mi ennek a történetnek a tanulsága? Csak annyi, ha a vevő hülye, akkor csak magával fog kicseszni.

Így esett meg, hogy az Európai Unió, miután többször is lábon lőtte saját magát az elmúlt cirka 300 napban, most sikeresen tarkón is puffantotta magát.

Mert afelől ne legyen szikrányi kétségünk sem, hogy az oroszoknak lesz elég pénzük folytatni az értelmetlen háborújukat, nekünk viszont nem lesz se olajunk, se gázunk, se nukleáris fűtőanyagunk. Persze sumákolhatunk négy-ötszörös áron, mint a németek Katarban, de hát a nagy büdös igazság az, hogy erre most mind jól ráfáztunk. És nem csak a szó átvitt értelmében...

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!