ITT A PIROS, HOL A PIROS

Miniszterbuktatás szlovák módra, avagy miért töketlen az ellenzék? 2026. febr. 3.

A régi nóták elfütyülésén túl nem sok mindenre futja az ellenzék erejéből. Időről időre megpróbálnak bizalmatlansági szavazást kezdeményezni a kormány ellen, vagy legalább elmozdítani egy-egy minisztert. Szerdán mindekettőre kísérletet tesznek. Jobb híján.

Nem könnyű ellenzéki politikusnak lenni ezekben a vészterhes időkben, amikor elég lenne csak hátradőlni és hagyni, hogy a kormány napról napra égesse el a maradék népszerűségét. Csak egy kis türelem kellene hozzá meg némi kávé. De a miniszterelnöki álmok áfiumába belebódult Michal Šimečka és társai szinte vágják a centit, mikor kaparinthatják meg a kormányrudat, hogy Szlovákiát is igazi liberális szeretetországgá varázsolhassák.

Ehhez pedig a miniszterek elmozdításában látják a legrövidebb utat. Jobb híján. 

Szerdán délután öt órától szavaz a parlament egy egész raklapnyi lejárt szavatosságú miniszterről:

• Robert Kaliňák (Smer-SD) védelmi miniszter
• Martina Šimkovičová (SNS) kulturális miniszter
• Tomáš Taraba (SNS) miniszterelnök-helyettes, környezetvédelmi miniszter
• Matúš Šutaj Eštok (Hlas-SD) belügyminiszter
• Kamil Šaško (Hlas-SD) egészségügyminiszter
• Samuel Migaľ (független a józan észtől) beruházási, regionális fejlesztési és informatizálási miniszter
• Jozef Ráž (Smer-SD) közlekedésügyi miniszter.

Hét még gombócból is sok, hát még miniszterből! Ha kihagytam volna valakit, az így járt, leközelebb majd úgyis újra megpróbálják majd leváltani. Legközelebb? Igen, mivel az ellenzék kisded játékai nem tudják áttörni a kormánytöbbség üvegplafonját, így ezek a kezdeményezések csak ingyen cirkusz a népnek, szépen visszahullanak rá.

Már csak azért is, mivel a parlamenti napirend összeállításánál az egyes miniszterek ügyét nem külön-külön, hanem együttesen, csomagban tárgyalják, tehát

csomagban is fognak szavazni róluk, így még az esetlegesen bukással fenyegetett miniszterek is biztonságban érezhetik magukat.

Zora Jaurová (PS) képviselőasszony vergődése pedig csak arra erősít rá, hogy az ellenzék gyenge, nem képes még egy ilyen ügyben sem erőt demonstrálni, ez pedig csak egy dolgot üzen a választóknak: kormányozni sem lenne elég erejük.

Pedig a miniszterek leváltása mellett a kormány megbuktatása lenne / lett volna a progresszívek nagy szíve vágya, de ahogy az a fenti bohózatból is kitűnik, 

a liberális forradalom – érdeklődés hiányában – ismét elmarad.

Ficoék nem is tehetnek nagyon mást, pontosan látják a számokat. Ha most meghátrálnak, abból jó esetben is csak ellenzéki szerepvállalás lehet. Viszont ha valahogy kihúzzák még a következő választásokig hátralévő bő egy évet, nos addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Bármilyen téma, botrány vagy bármi előjöhet még addig, amibe Fico szájzáras pitbullként belekapaszkodhat, hogy a földre vigye az ellenfelét.

Hatalmas szerencséje a miniszterelnöknek, hogy töketlen és türelmetlen ellenzéket kapott, akik utcai tüntizgetésektől és miniszterek visszahívásától várják a megváltást. Pedig – ahogy azt fent már leírtam – elég lenne csak hagyniuk „dolgozni” a koalíciót. Az eddigi tapasztalatok alapján csak és kizárólag szavazókat elveszíteni képesek.

Pedig nagyon igyekeznek.