ZSÍR

Mióta Észak az észak, és Dél a dél? 2024. jún. 22.

A köztudatban Észak- és Dél-Korea már hosszú idők óta két külön államként él, így nem csoda, hogy sokan meglepődnek, ha megtudják, hogy a két ország csak a 20. század közepén vált ketté. A Koreai-félsziget történelmében korábban is előfordultak politikai és területi megosztottságok, de a modern értelemben vett Észak- és Dél-Korea csak 1945 után jött létre.

A korábbi történelmi szétválások különböző dinasztiák és birodalmak közötti konfliktusok eredményei voltak. Ilyen például a Három Királyság kora (Kr. e. 1. század – Kr.u. 7. század), amely idején az ország területe a Koreai-félsziget északkeleti részén és Mandzsúria területén elhelyezkedő Kogurjo, a délnyugati régióban létrejött Pekcse, és a délkeleti régiókban elterülő Silla királyságra szakadt. Ez a három királyság egymással harcolva próbálta megszerezni a félsziget irányítását. A korszakot óriási kulturális fejlődés jellemezte, ekkor vált a buddhizmus is a szóban forgó királyságok fő vallásává.

A Három Királyság korának vége a Silla királyság és a kínai Tang-dinasztia szövetségének köszönhető. A két szövetséges közös erővel legyőzte Pekcse és Kogurjo királyságokat, így Silla végül sikeresen egyesítette a félsziget nagy részét, létrehozva az Egyesített Silla királyságot. Az északi területeken – tehát az egykori Kogurjo királyság helyén – egy külön közigazgatású állam jött létre Palhe néven.

Ezt követte a Korjo és Csoszon dinasztiák ideje, amely a 10. századtól egészen a 19. századig tartott. A 10. században a Korjo királyság egyesítette a Koreai-félszigetet, beleértve Palhe területeit is. Vesztét a belső politikai instabilitás, a korrupció, a katonai diktatúra és a mongol uralom okozta. I Szonggje tábornok katonai puccsot hajtott végre, amely után 1392-ben megalapította a Csoszon-dinasztiát. Az új reformjai és a konfucianizmus bevezetése jelentős változásokat hozott a Koreai-félsziget történelmében és társadalmában. Csoszon a 14. századtól egészen a japán megszállásig, tehát 1910-ig létezett. 

Virágkorát Nagy Szedzsong király (1397 – 1450) idején élte.

A 19. század végére a Koreai-félsziget geopolitikai jelentősége megnőtt a nagyhatalmak közötti versengésben. Korea Kína védnöksége alatt állt, de a 19. század végén Japán és Oroszország is igyekezett egyre nagyobb befolyást szerezni a régióban. Az első kínai-japán háború végén Japán győzelmet aratott, és ezzel jelentős befolyást szerzett Koreában. A háborút lezáró simonoszeki egyezmény értelmében Kína elismerte Korea függetlenségét, de Japán befolyása egyre csak nőtt a térségben. A csoszoni nemesség azonban továbbra is a kínaiakkal szimpatizált, és megbuktatta a japánbarát minisztereket, mire azok egy bérgyilkost küldtek a palotába, aki megölte Min királynét.

Az akkori uralkodó, Kodzsong király az oroszokhoz menekült segítségért, akik anyagi támogatást nyújtottak Csoszonnak a megerősödéshez. 1879-ben a király felvette a császári címet, 

és Csoszont kikáltotta Koreai Császárságnak. 

Az utolsó egységes koreai államot a Japán Birodalom 1910-ben annektálta. Ezzel Korea hivatalosan Japán része lett, és a Japán Birodalom közvetlen irányítása alá került.

Az 1910–1945 közötti japán megszállás időszakában a japán kormányzat erőszakos intézkedésekkel próbálta elnyomni a koreai kultúrát és ráerőltetni a népre a japán nyelvet és szokásokat. Az elnyomás ellen természetesen sok függetlenségi mozgalom jött létre, a tüntetéseket azonban mindig könyörtelenül elfojtották. 

Végül a második világháborús japán vereség és az 1945-ös szövetséges megszállás vetett véget a japán uralomnak Koreában.

A nagyhatalmak konferenciáinak megállapodása ideiglenes felosztásról szólt. Az volt a terv, hogy az ország megerősödése és a megszállók kiűzése után visszaállítják az egységes, önálló Koreát. Augusztus 9-én a Vörös Hadsereg tehát bevonult az északi részekre, és egy hét alatt „rendet teremtett”. Drasztikusan fellépett az idegen uralommal szemben és az akkori politikai ellenzékkel szövetkezve megalakította a Koreai Népköztársaságot. A kollaboránsokat szigorúan felelősségre vonták, a külföldi tulajdonokat államosították, míg délen egészen másképp zajlottak a dolgok. Az amerikai csapatok később vonultak be a déli területekre, és sokkal kevésbé kemény módszereket alkalmaztak. 1948-ban létrejött a déli Koreai Köztársaság Li Szin Man diktátori vezetésével, északon pedig megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim Ir Szen diktátor uralmával.

Az ideiglenes kettéosztás terve kudarcba fulladt, az eltérő politikai érdekek és ideológiai ellentétek ugyanis lehetetlenné tették az egyesítést. A határok véglegesítése az 1950 és 1953 között lezajló koreai háború után történt meg. 

A fegyveres ellentéteknek a panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény vetett véget, amely magában foglalta egy, 

a 38. szélességi fok mentén húzódó, 4 km széles demilitarizált övezet létrehozását. 

A fegyverszünet után azonban nem köttetett békeszerződés, sőt, 2013-tól Észak-Korea még a fegyverszüneti egyezményt is érvénytelennek kiáltotta ki, miután ellenséges intézkedések kivitelezésével vádolta meg déli szomszédját.

Az 1945-ös kettéválás óta Észak- és Dél-Korea két különböző utat járt be: Észak-Korea a kommunista diktatúra és az elszigeteltség útján haladt, míg Dél-Korea demokratikus fejlődésének és gazdasági csodájának köszönhetően a világ egyik vezető országává vált. Az elmúlt évtizedekben a két Korea közötti kapcsolatok időnként feszültséggel teliek, máskor diplomáciai közeledések jellemzik. 

Jó kérdés, vajon megéljük-e valaha, hogy a két országból ismét egy egész legyen.

Sárai Erika

nyitókép: Drew Dizzy Graham - Unsplash